Bauhaus100
Ismeretek dióhéjban. A Bauhaus hat mondatban
Hétköznapjainkban a Bauhaus sokkal többször szembejön velünk, mintsem gondolnánk – és egyáltalán nem csak a bútorosztályokon. Az iskola néhány irányelve szállóige lett.
-
„Minden képzőművészeti tevékenység végső célja az épület!”
„Das Endziel aller bildnerischen Tätigkeit ist der Bau!“
Építés, építés és még egyszer építés: Walter Gropiusnak, a Bauhaus alapítójának és első igazgatójának határozott elképzelése volt arról, merrefelé tartson az intézménye. Azt írta az 1919-es Bauhaus-manifesztumban: „Alkossuk meg közösen a jövő épületét, amely egy alakban lesz minden. Építészet és szobrászat és festészet.” Ezzel az interdiszciplináris megközelítéssel kívánta egyesíteni a képzőművészetet az építőművészettel – középpontban a… na mivel? Az épülettel. -
„Luxus helyett népjólét!”
„Volksbedarf statt Luxusbedarf“
Irány a proletár építészet! Gropiust a svájci építész, Hannes Meyer követte a Bauhaus igazgatói székében. Meyer kritikusan nézte elődje tevékenységét, a Gropius vezette Bauhaust „szektásnak és esztétikainak” tartotta. Az iskola új irányelveit így fogalmazta meg: „az oktatás alaptendenciája teljes mértékben funkcionális-kollektivista-konstruktív lesz”. Vagyis lefordítva: minden tárgyat költséghatékony tömegtermeléssel kell előállítani, hogy mindenki számára elérhető legyen. -
„form follows function“
Semmi ornamens, semmi ciráda, semmi dísz: a „form follows function” mint tervezési alapelv ugyan nem a Bauhaus gondolkodóitól származik – bár sokszor nekik tulajdonítják –, de Németországban először ott alkalmazták következetesen. Bár az egész Bauhaus-nyelv azt sejteti, hogy ez a jelmondat az iskola kvintesszenciája, Vaszilij Kandinszkij némileg másképp fogalmazott: „A szükségszerűség teremti a formát.” -
„Ahol gyapjú van, ott nő is van, aki sző, még ha csak kedvtelésből is”
„Wo Wolle ist, ist auch ein Weib, das webt, und sei es nur zum Zeitvertreib“
Tűnhet bármilyen modernnek a Bauhaus a saját korához képest, Gropius hamar világossá tette, hogy nem tulajdonít nagy jelentőséget a nemi egyenjogúság kezdetben általa is hangoztatott elvének, és nem törődik különösképpen a nőkkel. Hogy mennyire komolyan gondolta az emancipációt a mesterek tanácsa, azt – ha másból nem – megtudhatjuk abból az ajánlásból, hogy „semmi felesleges kísérlet”. A nőket igyekeztek rögtön a szövőszékhez ültetni, és az építészeti kurzusokból kizárni. -
„Egy dolgot a lényege határoz meg”
„Ein Ding ist bestimmt durch sein Wesen“
… jelentette ki 1925-ben Gropius. Ez még érthető. „Hogy a dolog kialakítandó formája lehetővé tegye a helyes működést, előbb a lényegét kell felkutatni; ugyanis tökéletes módon kell szolgálnia célját, azaz teljesítenie gyakorlati funkcióját, miközben tartósnak, olcsónak és szépnek is kell lennie.” A dolgok lényegét felkutatni – ez a magyarázat azokra a tanórákra, amelyeken a diákoknak bele kellett képzelniük magukat a tárgyakba. -
„rettentő barátságtalan”
„bös ungemütlich“
Ez nekik építészet? Záporozott a kritika, amikor 1923-ban a hűvös, funkcionális építészetet a „Bauhaus-kiállítás” keretében bemutatták a közönségnek. Fehér vasbetonházak újfajta lakóegységekkel; a gyerekszobában azért színesre lehetett festeni a falakat, a bútorokat helytakarékosan össze lehetett tolni. „Sarki kutatóállomás”, „műtőhelyiség”, az alaprajz „építészeti vicclap”, az összbenyomás „rettentő barátságtalan, ortodox módon puritán” – így háborogtak némely kortársak.
