Békedíj Amartya Sennek
A butaság ellen

A békedíjtól már nem lesz nagyobb a hírneve. De Amartya Sen írásai a szegénység és az igazságosság elméletéről és valóságáról tényleg nagyon szorosan kötődnek a béke fogalmához.

Két lány talál két almát, egy nagyot és egy kicsit. Az egyik lány azt mondja a másiknak: „Vedd el az egyiket.” A másik elveszi a nagyobbat. Az egyik lány szomorú lesz: „Ez nem volt fair.” Másik lány: „Miért, te melyiket vetted volna el?” Egyik lány: „Hát a kisebbet.” Másik: „Akkor elégedett lehetsz, az jut neked.”
 
Amartya Sen indiai közgazdász és társadalomfilozófus ezt a történetet meséli el „Racionális ostobák” című, 1977-es esszéjében, amelyben a gazdaságtudományoknak az emberi magatartásokról alkotott, szokásos feltételezéseit kritizálja. A lány szomorúsága – szól az érve – azt jelzi, hogy az ő feltételezett választása nem a kisebb almák iránti vonzódásából vagy a másik lány iránti rokonszenvéből ered, hanem abból az érzésből, hogy mi az illendő. Ennélfogva a barátnője haszonelvű replikája, bármilyen vicces is, nem ragadja meg a problémát. Ugyanis a normákhoz való ragaszkodás – mondja Sen – éket ver a döntéseink és a személyes jólétünk közé. A közgazdasági elmélet azonban túl könnyen azonosnak tekinti a kettőt a „preferencia” fogalma alatt.

Olykor szinte túl nagyra szabott ruha

Sen életműve egyetlen támadás az ilyen gondolati rövidzárlatok ellen: például hogy a gazdaság helyzetéből a jólétre, a javak elosztásából az igazságosság mértékére, a jövedelemből a várható élettartamra következtessünk. Hírnevét az egyéni és társadalmi döntési racionalitás szétválásáról írt munkái után főleg azoknak a tanulmányoknak köszönhette, amelyeket az éhinségről és annak a véleményszabadsággal való összefüggéséről, valamint az alapszükségletek, a szegénység és az életszínvonal fogalmáról és mérhetőségéről írt. Később a főként Delhiben, Oxfordban és a Harvardon tanító Sen az egyenlőtlenségről, igazságosságról és szabadságról írt könyveiben általánosította empirikus vizsgálódásait.
 
Sen pontosan érzékelte, hogy mindezek az eszmék csak intézményekben lehetnek hatékonyak, és emiatt ennek a teoretikus elmének, aki saját bevallása szerint egész életében egyetemi campuson élt – apja vegyészprofesszor volt Dakkában – gyakorlati tényezővé váltak a gondolatai. Ugyanis súlyos következményekkel jár például az, ha biztosra vesszük, hogy a lakosság egy főre eső jövedelme az életszínvonalról is tájékoztatást ad. Ugyanolyan súlyos következményekkel, mint a mérési adatok és azok határainak a megértése, ha a jóléti államok és a nemzetközi szervezetek indikátorok segítségével képet alkotnak a társadalmak szocio-ökonómiai helyzetéről. Az ENSZ „emberi fejlettségi indexe” nagyban támaszkodik Sen gondolataira. A fejlesztési segélyezés, a szegénység elleni harc és az oktatáspolitika viszont gyakran olyan jelzőszámokat vesz alapul, amelyek közelebbről megszemlélve azt a benyomást keltik, hogy azok a „racionális ostobák” számolták ki őket, akiket Sen 1977 óta kritizál.
 
Idén Amartya Sennek ítélték oda a német könyvszakma békedíját. Amikor utoljára számoltuk – ennek már tizenhárom éve –, Sennek nyolcvanhét díszdoktori címe volt, és 1998-ban a közgazdasági Nobel-díjat is megkapta, hogy csak a legelőkelőbb díjakat említsük, a nyolcvanhat éves Sen tehát a világ legelismertebb tudósaihoz tartozik. Attól, hogy odaítélték neki a békedíjat, már nem lesz nagyobb a hírneve. Mégis jó döntés volt, mert a „békedíj” olykor szinte túl nagyra szabott ruhának tűnik. Ugyanis nem mindig lehet belátni akár a második pillantásra sem, miben áll a konkrét összefüggés a regényírás, a fényképezés, a festés vagy a kultúrtörténeti kutatás és a békéért való munkálkodás között.
 
Amartya Sen esetében azonban elég az első pillantás. A szegénység elméletéről és valóságáról, a gazdasági fejlődésről és az igazságosság konkrét kérdésekhez igazodó elképzeléséről szóló írásait könnyen összeköthetjük a béke fogalmával. És ha valaki azon aggódna, hogy a könyvkereskedelem, amely a díjat alapította, gazdaságilag nem túl sokat nyer a díjazotton, mert az nem bestseller-szerző, akkor egyrészt az egyik lánnyal azt válaszoljuk: nem erről szól a dolog. Másrészt felhívjuk a figyelmet Sen néhány munkájára, például „Az identitáscsapda”, „Az igazságosság eszméje” vagy „Az érvelő indiai” című könyvekre, melyek közül az utóbbi csodálatos esszéket tartalmaz a hazájáról. Ezekkel a könyvekkel mindenki jól jár.