Digitális alapjogok
„Politikai síkon beszélnünk kell róla”

Megvédik-e az alapjogok az embert a digitális korszakban is? Német szakértők erre próbáltak választ találni az Európai Unió Digitális Alapjogi Chartájával. Beszélgetés Wolfgang Kleinwächterrel, a kezdeményezők egyikével.

Von Anna Schughart

Kleinwächter úr, miért van szükség digitális alapjogokra?

A világ, amelyben élünk, megváltozott. A digitális korszakban sok minden megkérdőjeleződött, amit korábban biztosnak tartottunk. Ezért meg kell vizsgálnunk, mennyiben érvényesek az alapjogok a digitális korszakban, és hol lehet szükség kiterjesztett értelmezésre.
 
A kérdés tehát az: megvédenek-e minket az uniós alapjogok a big data, a közösségi oldalak és az algoritmusok korában a megfigyeléstől és a cenzúrától? A digitális charta bírálói azt mondják: igen, csak megfelelően kell alkalmazni őket.

A fennálló alapjogok védik az egyén szabadságát az államhatalom túlkapásaival szemben. Ez jó, de nem elég. Azt tapasztaljuk, hogy a határtalanná vált, technikai alapokra támaszkodó és gazdaságilag kiaknázható kommunikáció korában a nemzetállamnak nincs elég hatalma ahhoz, hogy átfogóan biztosítsa a szabadságjogainkat. A kommunikáció sok elemét olyan magánvállalatok menedzselik, mint a Facebook. Ez hatással van az egyén jogaira, például a véleményszabadságra és az adatvédelemre. A digitális charta tervezete ezért túllép a fennálló jogokon: a magánvállalatokat is kötelezni akarjuk az alapjogok tiszteletben tartására.

Elgondolkodni és megvizsgálni

De hát a Facebook és társai már rég megalkották a saját játékszabályaikat!

Társadalmunk önálló igazságüggyel rendelkező nemzetállamokból áll. A kibertér nem ismer államhatárokat. Ez bonyolulttá teszi a helyzetet, és olyan feszültségeket kelt, amelyeket csak a ’törvény’ és a ’jog’ megalkotóinak szoros együttműködése képes feloldani. Az elmúlt években egyetértés volt abban, hogy az internetet nem szabad szigorú korlátozásokkal ’megfojtani’. Egy cenzúrázott és túlszabályozott, bürokratikus szörnyeteg gátolja az innovációt és kiiktatja az információs társadalom előnyeit. De azt sem tehetjük meg, hogy a fejlődést minden tekintetben átengedjük a vállalatoknak és a számítástechnikai szakembereknek.
 
Időközben nyílt viták folynak a digitális életre vonatkozó szabályokról és törvényekről. Mi változott?

Az információs forradalom következményei most kezdenek láthatóvá válni. Az üzleti modellektől kezdve a magánszemélyek kommunikációjáig mindent újra kell értékelnünk. Ez a társadalmi szabályokra is vonatkozik. Annak idején az ipari forradalomra is reagálni kellett. Először még nem voltak társadalombiztosítási szabályozások, csak amikor a kapitalizmus negatív következményei láthatóvá váltak. Az internet révén olyan dolgokat tudunk csinálni, amelyek húsz évvel ezelőtt még elképzelhetetlenek voltak. De a szabadsággal vissza is lehet élni. A kiberbűnözés csak egy példa a sok közül. El kell tehát gondolkodnunk, és meg kell vizsgálnunk, hogy a fennálló jogi szabályozás és annak eszközei elégségesek-e, vagy ki kell őket egészíteni.
 
A digitális charta nemcsak aktuális kérdésekkel foglalkozik, hanem a munka és a mesterséges intelligencia jövőjével is. Hogy milyen hatással lesznek ezek a technológiák a mindennapjainkra, azt még nem tudhatjuk. Olyasmit próbál szabályozni a digitális charta, ami még nem is létezik?

Nem engedhetjük meg, hogy utólag az a szemrehányás érjen minket, hogy nyitott szemmel meneteltünk bele egy katasztrófába. Lehetséges, hogy a mesterséges intelligencia végül az ember ellen fordul? Erre még korai lenne jogi választ adni. De politikai síkon beszélnünk kell róla. Ha a dolgok internetéről vagy a mesterséges intelligenciáról van szó, nagyon hasonló a helyzet a nukleáris energia fejlődéséhez. A nukleáris technika egyfelől pozitív lehetőségeket teremtett, másfelől az atomháború veszélyét hozta magával. Intenzív vitát kell folytatnunk, hogy meg tudjuk húzni a határokat.

Tanulni a múltból

Említette az ipari forradalmat és a nukleáris energiát – mit tanulhatunk a mostani vitákban a múlt forradalmi változásaiból?

Nem kell félni, de könnyelműnek sem szabad lenni. – Széles körű szövetségeket kell kötnünk, melynek részese lesz mindenki, aki érintett. Nemcsak a kormányok, hanem a privátszektor, a civil társadalom, a műszaki és a tudományos közösség is.
 
A chartát ugyan úgy hívják: Európai Unió Digitális Alapjogi Chartája, de kizárólag német szakemberek dolgoztak rajta.

Emiatt az első naptól kezdve kétségek gyötörték a csoport tagjait, de úgy véltük, valakinek meg kell tennie az első lépéseket. De az kétségtelen, ha el akarunk érni valamit, akkor a vitának nem szabad megmaradnia az önjelölt aktivisták elitista körében.
 
Abból a célból, hogy közös európai jogi keretek jöjjenek létre?

Igazából ez sem elég. Az internet globális jelenség, ezért globális megoldásokra van szükség. De ha az európaiak a globális koncert során tartósan fel tudják emelni a hangjukat, akkor nagyban befolyásolni tudják a globális szabályozást. Ez a folyamat azonban még eltart néhány évig, addig nem várható konkrét eredmény.
 
Hogy áll a digitális alapjogokra vonatkozó vita más országokban?

Ezek a viták az információs társadalomról rendezett, 2003-as ENSZ-csúcstalálkozó után élénkültek meg. Fontos lépés volt 2014-ben az internet szabályozásáról szóló univerzális alapelvek elfogadása a Sao Paolo-i NetMundial-konferencián. Ezekben rögzítik, hogy az emberi jogok képezik minden globális internet-politika alapját. A Németországból érkező kezdeményezés ehhez képest újabb hozzájárulás, mi úgyszólván plusz vizet eresztünk egy bővizű folyóba. Eddig ezt a vitát Németországban nem kellő komolysággal és nem elég magas politikai szinten folytatták. A mi nagy motivációnk az volt, hogy beindítsuk a szükséges párbeszédet. A digitális alapjogok nemcsak a műszaki szakembereket érintik. Mindenkinek fontosak. És ugyanúgy a nagypolitika terepén a helyük, mint a kiberbiztonságnak és a digitális gazdaságnak.