Médiakompetencia kontra manipuláció
Mit tehetnek a könyvtárak az álhírek terjedése ellen?

A könyvtár jövője
© raumlaborberlin a Kulturprojekte Berlin megbízásából

A könyvtárak aligha vannak felkészülve az álhírek elleni harcra, mondják a kritikusok. Talán valóban túl korán tekintették őket a jelenség elleni védőbástyának. Ám hálózataik keretein belül igenis képesek arra, hogy felvegyék a harcot a manipulált hírekkel szemben.

Vegyük például a „Hogyan ismerjük fel az álhíreket” című kis információs táblát. Az IFLA, a Könyvtári Egyesületek és Szervezetek Nemzetközi Szövetsége állította össze, közel 40 nyelvre fordították le, és gyakran emlegetik a könyvtárak új médiakompetenciájának mintapéldájaként. A hiba csak az, hogy lopott. Mindenesetre ezt állítja M. Connor Sullivan, könyvtártudományi kutató.

2018 márciusában megjelent esszéjével, amelyet a „Journal of Librarianship and Information Science” című folyóiratban tett közzé, és amely a „Miért nem tudják felvenni a harcot a könyvtárosok az álhírekkel szemben?” címet viseli, Sullivan éppen azt az elmúlt években feltámadt reményt cáfolja meg, amely szerint a könyvtárak dolgozói ezt meg tudnák tenni. Sullivan számára a probléma elsősorban nem abban rejlik, hogy az említett IFLA- infógrafika a FactCheck.org egyik 2016-os cikkéből lett kiemelve, hanem hogy véleménye szerint a könyvtárak még mindig túl felületes tudással rendelkeznek, ami a téves információkat és az álhíreket illeti.

Segítő és ellenséges algoritmusok

E szerint a könyvtárak még mindig igencsak hátul kullognak, ha abban a hitben ringatják magukat, hogy csupán az amatőr és trehány dizájnnal rendelkező weboldalak határozhatóak meg hamisítványként. Sullivan véleménye szerint itt éppen az aktuális álhírekkel kapcsolatos legnagyobb problémát nem veszik észre, mégpedig azt, hogy az abban érdekeltek ma már hivatalos forrásokat is képesek valódinak tűnően hamisítani.

És valóban: legkésőbb a 2016-os amerikai elnökválasztási kampány nyilvánvalóvá tette, hogy a manipulálásra irányuló kísérletek technikai lehetőségeinek új távlatai nyíltak, főleg a közösségi médiában. Éppen ezért a problémát nagyrészt ugyancsak technikailag kell megoldani. Az ágazat vezetői, mint például Ryan Holmes, a Hootsuite közösségi alkalmazás vezérigazgatója és társ-alapítója, azt szeretnék biztosítani, hogy a közösségi hálózatok a jövőben szigorúbban ellenőrizhessék tartalmaikat.

Hogyan hatnak az álhírek?

Sullivan szerint a könyvtárak azzal sincsenek teljes mértékben tisztában, hogy mik is valójában az álhírek, és hogy hogyan hatnak az agyi működére. A könyvtárak az e téren folytatott munkájuk során ez idáig abból indultak ki, hogy az álhírek elleni leghatásosabb gyógymód, ha hiteles információkat terjesztenek. A „jó információk” azonban nem egyszerűen egy üres lyukba hullnak ­– meg kell küzdeniük a fejekbe már berögződött álhírekkel. Agykutatók rámutattak arra, hogy ez teljesen más, és egyszersmind jóval nehezebb feladat. Ha ugyanis például a téves információk már meglévő meggyőződést támasztanak alá, az azok helyesbítésére tett kísérlet az úgynevezett visszafelé elsülés effektusához vezethet – azok a tények, amelyek nem az ember saját nézeteivel egyeznek, még meg is erősítik a téves információkat.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az „álhír” igencsak divatos fogalommá nőtte ki magát, amelyet különböző jelenségekre alkalmaznak. Teljes mértékben kitalált hírekre éppúgy, mint azokra, amelyeket politikai okokból meghamisítanak ugyan, ám valóságtartalmuk is van. Ehhez jönnek még a ténynek álcázott vélemények, valamint a klasszikus hírlapi kacsa is: olyan téves információ, amely rendszerint tévedésen alapszik.

Itt megint csak bejön a képbe az emberi tényező, és ezzel a könyvtárak és munkatársaik szerepe. Az információ ugyanis bizalmi áru, főleg ha arról van szó, hogy már meglévő meggyőződéseket akarunk megkérdőjelezni. És nem szabad alábecsülnünk azt a tényt sem, hogy a könyvtárakban már megtaláljuk azt az alapvető tudásbázist, hogy hogyan kell az információkat feldolgozni és ellenőrizni.

Tudás átadása hálózaton belül

Bizonyos, hogy sok könyvtáros kénytelen lesz még saját maga is elsajátítani azt a modern médiakompetenciát, amelyet át-, ill. tovább kell adnia. Ám ez nem az egyén számára szóló feladat, hanem az egész hálózatot érinti: „Differenciáltabban képzett könyvtárosokra lesz szükség”, nyilatkozta Nate Hill, a Metropolitan New York Library Council ügyvezető igazgatója a Goethe Intézettel folytatott párbeszéd során. A könyvtárak ismereteiből aztán egyidejűleg rokon szakmák is tudnának profitálni, mint például az újságírás – Hill nézete szerint az archívumok kezelése és gondozása fontos alkotóeleme lehet az álhírek elleni harcnak.

Hogy hogyan működne a tudás hatékony csereprogramja, azt az IREX, a Nemzetközi Kutatói és Tanulmányút Bizottság, egy impozáns projekt keretében mutatta be Ukrajnában. Ez a nemzetközi és közhasznú szervezet mindenekelőtt könyvtárosokat, majd kereken 15.000 ukrán állampolgárt tanított meg arra, hogy hogyan kell a forrásokat ellenőrizni és fizetett véleményeket, uszításokat, valamint meghamisított videókat felismerni annak érdekében, hogy fellépjenek azzal a manipulációval szemben, amelyet az Oroszország által finanszírozott propaganda fejt ki.

A könyvtárak önmagukból eredően valóban nincsenek felkészülve az álhírek elleni harcra. Ám minden előfeltétel adott ahhoz, hogy egyre hatékonyabb eszközöket alkalmazva vegyék fel azt.