Épület, szervezet, párbeszéd – három példa a német színházak fenntarthatósági törekvéseiről
Nagyszabású produkciók, magas energiafogyasztás és felújításra szoruló épületek: a színházi világ is komoly kihívásokkal néz szembe a fenntarthatóság terén.
A színházépületek energiahatékony felújítása és működtetése mellett a szervezeti működés, a produkciók környezeti lábnyomának csökkentése is komoly feladat, mely világos célokat és sok szereplő összehangolt cselekvését követeli meg. A cikk három példát mutat be olyan német színházak köréből, melyek az épületük és a működésük átalakításával, illetve a szemléletformáló tevékenységük fejlesztésével utat mutatnak ebben a folyamatban.
A Koblenzi Színház felújítása – cél az energiasemleges működés
A fenntartható átállás kulcsa a kőszínházak esetében maga az épület. A Német Színpadi Szövetség (Deutsche Bühnenverein) szerint az országban mintegy 140 közfinanszírozású színház, 200 magánszínház, 130 opera-, szimfonikus- és kamarazenekar működik. Számos színház a háború utáni időszakban épült és egyes szakértők szerint több mint 80 százalékuk felújításra szorul.
A klímacélok szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy a felújítások során minimalizálják a környezetterhelést és egy felújítás után az épület működéséhez kapcsolódó karbonkibocsátása is csökkenjen. Ennek első lépése az energiaigény csökkentése, majd a hatékonyság növelése korszerű gépészeti rendszerekkel és megújuló energia használatával.
Ebben a szellemben újul meg a Koblenzi Színház a kulturális épületekre is szakosodott brit Büro Happold mérnökiroda vezetésével. A felújítás során kiemelt szerepet kap a gépészeti infrastruktúra fejlesztése az energiahatékonyság javítása érdekében. A végcél pedig az energiasemleges működés elérése.
Az épület a 18. század óta szolgálja Koblenz város kulturális életét. Az eredeti színházépület 1787-ből származik, melyet a 20. század során fokozatosan bővítettek. A legutóbbi bővítés során például új műhelyekkel, próbaszínpadokkal és oktatótermekkel egészült ki az épület. Az így létrejött a 21 000 m2-es színházkomplexumban a hozzáépített egységek összevisszasága, a nehezen karbantartható, elöregedett berendezések jelentik a legnagyobb kihívást.
A projekt célja a színház hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása úgy, hogy az épület történelmi részeinek megújítása a műemlékvédelmi követelményeknek is megfeleljen. A munka során a színházat a legkorszerűbb technológiákkal szerelik fel, a lehető legalacsonyabb CO2-kibocsátással. Ez többek közt a hűtési és fűtési rendszerek, épületirányítási rendszerek és az elektromos áramellátás korszerűsítését jelenti. A hőszivattyúk, a fotovoltaikus rendszerek és egyéb alacsony karbon-kibocsátású megoldások együttes alkalmazása a színház üzemeltetési költségeinek csökkentését és a környezeti hatások minimalizálását segítik elő. A felújtás során a meglévő rendszerek lehető legnagyobb mértékű megtartására helyezték hangsúlyt, hogy az épületszerkezetbe való szükségtelen beavatkozások és az új anyagok beépítése amennyire lehet elkerülhetők legyenek.
A Büro Happold irodának világszerte nagy tapasztalata van a kulturális infrastruktúrák megújításában. Ágazati szakértelmüket A Színházak Zöld Könyve (Theatre Green Book) című gyakorlati szempontú könyvsorozatban osztják meg, melyet brit színházi szervezetekkel, szakemberek együttműködésben dolgoztak ki. A háromkötetes mű a produkciók létrehozásának, az épületek üzemeltetésének és a szervezeti működés fenntarthatóságának szempontjairól szól. Az útmutató számos vonatkozó iparági iránymutatást, szabványt ismertet és a különböző méretű és típusú színházakat a megfelelő intézkedések meghatározásában segíti. A német Színházitechnikai Társulás (Deutsche Theatertechnische Gesellschaft) jóvoltából a kiadvány német fordítása is elérhető.
A wuppertali Pina Bausch Központ
Pina Bausch Központ néven nyitja meg majd újra kapuit a Wuppertali Táncszínház, ahol a megújuló táncszínház mellett a vendégelőadóknak szánt produkciós központ és a Pina Bausch nevét viselő alapítvány is helyet kap. A világhírű táncművész szellemi örökségéhez méltóan egy nyitott, interdiszciplináris, a művészetek és más területek közti párbeszédre építő, 21. századi kulturális intézmény jön így létre. Ennek megfelelően a koncepcióból a fenntarthatóság gondolatisága sem hiányozhat.
Az épületegyüttes a new york-i Diller and Scofildo Renfro iroda tervei alapján születik újjá. A tervekben is kiemelt helyet kap a környezettudatosság, az intézmény pedig arra törekszik, hogy az egész szervezeti működést ennek a szempontnak rendeljék alá.
A projekt részeként három konkrét kezdeményezést is megvalósítanak.
Az egyik egy ökológiai témájú szcenográfiai workshop sorozat „Valami régi, valami új, valami kölcsön, és valami kék” címmel. A négy szakmai workshop keretében a díszlettervezés és a fenntarthatóság kapcsolatát járják körül, az anyagválasztás és -tárolás, a körforgásos gazdaság, az anyagkölcsönzés és az új munkamódszerek lehetőségeit kutatva.
A projekt másik eleme a „FRAGILE” című, fiatal művészekre összpontosító, tánc-zene-színházi fesztivál, ahová egy nyílt felhívás keretében nemzetközi kezdeményezéseket, producereket és művészeket várnak, akiknek munkájuk központjában a művészet és az ökológia témái állnak.
Harmadsorban a projekt keretében a „FABRICA” nevű „tánckunyhó” is létrejön, mely - a Bauhaus szellemisége nyomán - egy interdiszciplináris műhely, előadások, viták és párbeszédek helyszíneként szolgál a fenntarthatóság és a művészetek témájában.
A projektben számos vonatkozó szakmai szervezettel működnek együtt, többek közt a Wuppertali Éghajlat-, Környezetvédelmi és Energiaügyi Intézettel.
Mindez a Német Szövetségi Kulturális Alapítvány (Kulturstiftung des Bundes) Zéró Alapjának támogatásával valósul meg. A támogatási forma a kulturális intézmények kapacitását kívánja fejleszteni a klímasemleges működésre való átállásban. A projektek támogatásán túl, képzésekkel, regionális, tudásmegosztó hálózatok szervezésével segítik a folyamatot.
Fenntartható Fejlődésre Nevelés (Bildung für nachhaltige Entwicklung, BNE) Drezda városában
Drezda kulturális fejlesztési terve (2020) az éghajlatvédelmet és a fenntarthatóságot ágazatközi feladatként írja le, és a helyi kulturális ágazat számára előír egy ágazatközi cselekvési terv kidolgozását. A terv szerint 2030-ra minden drezdai kulturális intézménynek társadalmi hatással bíró fenntarthatósági stratégiával kell rendelkeznie. Ezenfelül a művészeti programok mellett átfogó oktatási kínálatot kell kialakítani, amely minden generációt megszólít. A tudományos és környezetvédelmi intézetekkel való partnerségek célja a horizontális gondolkodás és cselekvés elősegítése. A város konkrét intézkedésekkel is támogatja a folyamatot. 2023. novemberében például bevezették a kifejezetten a kulturális ágazat számára tervezett webalapú CO2-kalkulátort, az „E-Tool Culture-t”. Az egyedülálló szoftver az átláthatóság kulcsszerepét hangsúlyozza az átállás folyamatában.
2021 óta minden kulturális intézmény rendelkezik fenntarthatósági stratégiával, amely olyan éghajlatvédelmi intézkedéseket foglal magában, mint az erőforrástakarékos működés, környezetbarát energiafelhasználás és technológiák, valamint a nyomtatott termékek nélküli kommunikáció.
A folyamatban a fenntarthatóság társadalmi vetülete is fontos szerepet kap. A belső szervezeti és gazdasági struktúrákat is igyekeznek fenntartható módon megszervezni, emellett törekednek a nemek és életkorok közötti egyenlőségre, a tisztességes bérek és méltányos munkakörülmények kialakítására.
A folyamat célja annak feltérképzése volt, hogy hogyan lehet strukturált módon erősíteni ezt a képzési területet a kulturális intézményekben, hogy a témák „kézzelfogható módon” (gyakorlati szempontok azonosításával) a közösség „tudatába” (az ismeretek átadásával) és a „szívébe” (a beszélgetések tárgyává tétele által) is beépülhessenek.