dunaPart - lépések egy fenntarthatóság elképzelés felé

A Trafó Kortárs Művészetek Háza 2023 november 23. és 26. között rendezte meg a hatodik dunaPart kortárs előadóművészeti platformot. A négynapos programot budapesti partnerek - játszóhelyek, kulturális intézetek, szakmai szervezetek - bevonásával nemzetközi szakemberek számára szervezzük, elsődleges célja a hazai alkotók és közelmúltban bemutatott munkáik megismertetése, a terület feltörekvő generációinak és háttérintézményeinek megismertetése, nemzetközi piacra lépésük és nemzetközi kapcsolataik bővítésének elősegítése. Invitáljuk továbbá a hazai előadóművészeti szakma képviselőit: művészeket, menedzsereket, produkciók képviselőit, intézmények dolgozóit, hogy vegyenek részt a szakmai programokon, amelyek lehetőséget adnak eszmecserére, kapcsolatépítésre.

Mitől válhat egy platform fenntarthatóbbá?

A kérdésre nincs, vagy mi nem találtunk, egyszerű választ, egy bevált módszert és a különböző fenntarthatósági szempontok érvényesítése esetenként egymásnak ellentmondó konklúziókhoz vezetett, de igyekeztünk következetesen beépíteni a munkánk minden mozzanatába. Alábbi írásunkban megvizsgáljuk a dunaPart platform fenntarthatósági törekvéseit a teljesség igénye nélkül - a korábbi Fenntarthatóság a kulturális szektorban #1[1]  című cikkünkben is bemutatott - 5 aspektusból: művészeti, ökológiai, gazdasági, emberi és társadalmi szempontból. (ld. az IETM - International network for contemporary performing arts Rewiring the Network 2021-es kutatásának összefoglalóját)[2] 

Művészeti fenntarthatóság
A művészeti fenntarthatóság egyik alappillére, hogy a művészeti folyamatok kerüljenek előtérbe a produkció-gyártás ellenében, megfelelő tér és idő álljon rendelkezésre innovációra, változtatásra.
Fontos megismerni az ‘artistic agency’ fogalmát - a gyakorlatban (ideális esetben) ez azt jelenti, hogy a művészek felügyelik és aktívan alakíthatják azokat a körülményeket, amelyek között dolgoznak/alkotnak, azok az ő szakmai és személyes, az adott projekt és a munkafolyamat igényeihez igazodnak. Mivel ezek a folyamatok többnyire intézményi környezetben, illetve intézmények által meghatározott környezetben zajlanak, a művészeknek jelentős szerepet kell biztosítani az intézményi döntéshozatalban, illetve ebbe az irányba kell elmozdulni. A dunaPart esetében véleményünk szerint fontos a jövőben megkeresni azon folyamatokat, amelyekben van mód a részvételiség különböző formáinak bevezetésére, ezzel is erősítve a kritikus gondolkodást, az együttműködést és magát a kortárs előadóművészeti közeget. Ez az alkotókkal való kommunikáció erősítését teszi szükségessé a továbbiakban. A 2023-as platform kapcsán egyrészt elkezdtünk erről az igényről gondolkodni. Ennek eredményeként igyekeztünk átláthatóvá tenni belső folyamatokat, hogy megismertessük a dunaPart működését, illetve keressük a párbeszéd helyét: ez lesz az egyik fontos témája annak a találkozónak, amelyen a résztvevő alkotók és művészeti munkások adhatnak visszajelzést idei tapasztalataikról.

Jelenlegi (főleg nemzetközi) tendenciák és szakmai előrejelzések is a művészeti termelés, a produkció gyártás lassulását mutatják, a ‘slow-art’ térhódítását. A 2025-re tervezett dunaPart7 esetében ennek a jeleit még talán nem fogjuk érzékelni, hiszen a művészet megfelelő gazdasági keretek nélkül, forráshiányos helyzetben aligha tud a fenntarthatóság felé elmozdulni. Jelenleg nagyobb pályázati támogatás legfőképpen produkciók létrehozására van/lesz, a kutatómunkára, hosszabb alkotó-folyamatokra alig.

Ökológiai fenntarthatóság
A fenntarthatóság talán legszélesebb körben ismert aspektusa az ökológiai, amelyet a dunaPart platform esetében szem előtt tartottunk mind a szervezéssel kapcsolatos beszerzések, utazások és munkaszervezés terén, miközben igyekeztünk minden felmerült kiadásnál megvizsgálni, átgondolni, hogy egyáltalán szükség van-e bármiféle szolgáltatás vagy termék megvásárlására (támasztunk-e keresletet). Sokáig gondolkodtunk egy online esemény hosting szolgáltatás megvásárlásán, amit végül elvetettünk. A már korábbi gyakorlatot követve nem készült nyomtatott programfüzet, csupán nyakba akasztható névtáblákat és 40 db A3 méretű plakátot nyomtattunk. A névtáblákhoz műanyag tokok a korábbi rendezvényekről megmaradtak közül kerültek, ahogy nyakba akasztható pántok is. A regisztráltakat arra kértük, hogy hozzanak saját pántot, tudva, hogy ezek a tárgyak gyűlnek a sokat utazó kollégáknál. A vendégeknek ajándékként praktikus használati tárgyakat vásároltunk (kesztyűt és táskát) olyan gyártóktól (illetve azok képviselőitől/viszonteladóktól), amelyek állítják magukról, hogy szem előtt tartják az környezeti szempontokat. A vendéglátás szervezésénél a pazarlás elkerülésére törekedtünk. Az utazások - az a néhány, amit részben vagy egészben finanszíroztunk - esetében a kötöttpályás közlekedést preferáltuk, helyben pedig a tömegközlekedést.

Egyes esetekben nem volt egyértelmű, mely döntés támogatja inkább a fenntarthatóságot. Például az online promóció mellett plakátokra azért volt szükség, hogy minél többen értesüljenek a hazai nézők közül az előadásokról (amelyek nyitottak a nagyközönség előtt) és bár alapvetően kevesebb nyomtatásra törekedtünk, nagyobb kihasználtsággal, ideális esetben teltházas előadásokkal fenntarthatóbban működnek az intézmények, így a platform is. Hasonlóan, a merchandise készíttetésével a rendezvény sikeréhez gondoltunk hozzájárulni egy manapság is még elvárt gesztussal, így hosszabb távon a vendégeink és potenciális jövőbeni vendégek elégedettségét reméltük növelni, ezzel a dunaPart fenntarthatóságát, a források nehezen mérhető (rövid és középtávú meghívásokban, együttműködésekben) minél hatékonyabb felhasználásával.

Gazdasági fenntarthatóság
A nemzetközi előadóművészeti piacon az platformok és egyéb szakmai programok, konferenciák terén az elmúlt években egyre erősödő verseny figyelhető meg. Az őszi és tavaszi időszakban egymást érik a magas presztízsű események. A szakemberek a programok szakmai színvonala mellett sok egyéb tényezőt mérlegelnek, amikor nemzetközi utazásaikról döntenek, például a meghívó költségcsökkentő ajánlatait.* A dunaPart6 esetében nehéz helyzetben voltunk, a források kigészítése érdekében részvételi díj bevezetésére kényszerültünk és nem volt lehetőségünk az előadásokra és a KONTEXT programokra (beszélgetések, intézmény- és helyszínlátogatások, egyéb szakmai és kapcsolatépítő programok) való ingyenes bejutáson felül egyéb szolgáltatásokat ajánlani,  ami számottevő versenyelőnyt jelenthetett volna. Mindeközben a szektor helyzete nem csak Magyarországon és a régióban, de nemzetközileg is spórolásra ösztönzi a szervezeteket, valamint fenntarthatóság megfontolások is kevesebb utazás tervezéséhez vezettek az elmúlt években, így nehezebb a vendégek megnyerése, a korábbi számok (a platform miatt Budapestre utazó külföldi vendégek) produkálása.

Célunk több olyan szponzor és partner megnyerése, akik az ideérkező vendégek költségeinek (utazás, szállás, helyi közlekedés, regisztrációs díj, napi díj) egy részét fedezni tudják. Természetesen kérdés, hogy a csökkenő állami források miatt egyre inkább a for profit szektor felé orientálódó szcéna aktorai közötti versenyben milyen esélyeink vannak, illetve hogyan.
Emberi fenntarthatóság
A platform előkészítéséért és lebonyolításáért egy hat fős, szabadúszókból álló stáb felelt: két társ-koordinátor, kommunikációs vezető, szakmai és kísérő programok felelőse, regisztrációért és a vendégekkel való kapcsolattartásért felelős kolléga, technikai koordinátor. A munkaszervezésben horizontális struktúra kialakítására törekedtünk és hozzáférést biztosítottunk a csapatnak a dokumentációhoz, így egymás helyettesítését, támogatását könnyebben meg tudtuk valósítani. Fontos volt számunkra, hogy a szabadúszó élethelyzet olyan sajátosságaira, mint például a munkamennyiség sokszor egyenlőtlen időbeli eloszlása a párhuzamosan futó projekteken, legyen csapatként válaszunk. Továbbá figyelembe vettük egymás élethelyzetét, gondolunk itt a csapattagokat nem egyenlően érintő gondoskodási munkára, esetleges egészségügyi problémákra. Ez a szemlélet a work-life-balance helyett a munkát az élet részeként tekinti és a dunaPart6 esetében (hogy ne vonjunk le egy eset alapján messzemenő következtetéseket) a közös cél egy támogató közegben nem tudott megvalósulni. Társadalmi fenntarthatóság
Ezt a szempontot eltérítve - és rögzítve, hogy a művészet és különösen a jelenünkre reflektáló kortárs művészet társadalmi fenntarthatóságban játszott szerepére jelen rövid összefoglalóban nem célunk kitérni - a kortárs előadóművészet dunaPart által érintett szelete kapcsán osztunk meg néhány gondolatot. Túlnyomó többségben a függetlennek nevezett előadóművészeti terület alkotásai kerültek eddig a dunaPartok programjába, annak a területnek, amely az előadóművészet egészét tekintve, adottságai okán a inkább kísérletező, érzékeny az innovációra, (ön)kritikai és elméleti diskurzusok beemelésére, participatív gyakorlatok alkalmazására és a társadalmi problémák tematizálására. Belső interakciókon keresztül ezeket a sajátságait átad(hatja) a terület más aktorainak. Ha a fentieket elfogadjuk, arra jutunk, hogy a szűkebb közegünk (demokratikus, egyenlő, sokféle) működésének támogatása akár a saját működésünk kritika alá vételén keresztül pozitívan hathat a társadalmi fenntarthatóságra.

Milyen lépéseket tesz a dunaPart ebbe az irányba?
Ahogy a korábbi platformok alkalmával, most is fontos volt, hogy a lehető legszélesebb körben terjesszük a lehetőség hírét és a lehető legalacsonyabb legyen a jelentkezés (a kurátori csapat** számára láthatóvá válás) kapcsán a belépési küszöb. Felhívást tettünk közzé és egy rövid online  formanyomtatvány kitöltésével bárki ajánlhatott saját produkciót vagy véleménye szerint a dunaPart programjába illő munkát. A kommunikáció során úgy fogalmaztunk, hogy minél többféle művészeti praxis és formanyelv megjelenhessen. 181 jelentkezés érkezett. A kurátorok indoklást tettek közzé a válogatási folyamatról, majd nyilvános beszélgetést szerveztünk velük a platform részeként szinkrontolmácsolással, hogy lehetőséget biztosítsunk dialógus kialakulására a szcéna szereplőivel. Valamint fontos önreflexiós eszközünk a program, amelynek keretében néhány tapasztalt külföldi kolléga ad visszajelzést a működésünk egésze kapcsán.

Ahogy a rendelkezésre álló források keretet adnak a munkánknak, úgy a tágan értelmezett fenntarthatósági szempontok is - bár jelenleg nem érzékeljük őket olyan kemény határokként, mint egy költségvetési tervezet összesen sorát - keretet szabnak. Ha belegondolunk, abszurd módon gazdasági rendszer imaginárius “tényei” valóságosabban vannak jelen a munkánkban, mint a környezet és a saját létezésünk belélegezhető, érezhető valósága. A képzeletünk, empátiánk bevetésével próbáljuk ezt az ellentmondást kicsomózni sok kérdéssel, vitával, kíváncsian, a hibázás lehetőségét elfogadva, kicsi tettekkel, következetesen.

Bővebben a dunaPartról: https://www.dunapart.net/en/home.html

* Általános, hogy egy a dunaParthoz hasonló platform/showcase a vendégek támogatására befektetésként tekint, amely az esemény fókuszában álló terület szakmai színvonalát, nemzetközi beágyazottságát, sikerességét növelheti. A támogatás általában az utazási és/vagy szállás költségeket érinti.
** A dunaPart programjába egy hattagú kurátori csapat válogatott a dunaPart5 (2019) óta bemutatott számos alkotás közül művészeti munkákat. A szempontrendszer részben a platform céljai által meghatározott, részben a kurátori csapaat alakítja saját értelmezése és a szcéna igényeiről való elképzelése szerint. A kurátorok szabadon válogatnak, de orientálja őket a jelölési/jelentkezési rendszer, amelyhez bárki hozzáférhet.