Katharina Grosse
A színek mestere

A szín képes átalakítani a helyeket és az anyagokat, erről Katharina Grosse meg van győződve: gigantikus szórópisztoly-műalkotásai megjárták a világ legnagyobb kiállítótermeit.

Hihetetlen nagyságú színáradat rohanta le a látogatót, aki 2020 nyarán belépett a berlini Hamburger Bahnhofba: Katharina Grosse túlburjánzó szoborfestménye, az It Wasn't Us (Nem mi voltunk) túllépett a történelmi kiállítóterem falain, kivezetett a múzeum udvarára és a szomszédos Rieckhallen homlokzatára. „Kifestem magam az épületből” – mondta a Berlinben élő művésznő.

Grosse hetekig tartó folyamat során hozta létre ezt a kiterjedt, kaleidoszkópikus művet, amely nem korlátozódott az épület belsejére, hanem a szabadba vezető utakat kereste. „Grosse festészete határokat lép át a színekkel – magyarázza Julia Eckert professzor a Berni Egyetem Politikai Antropológia Tanszékéről. – A határzónákat új kontextusokkal írja felül. Ami korábban ott volt, nem tűnik el, hanem látható marad, mint valami múltbeli, értelmét vesztett dolog nyoma. A folyamat során fantasztikus képződmények jönnek létre.”
 

A festékszóró pisztoly erejével

 
Grossénak nem ez volt az első nagyszabású vállalkozása: 2016-ban már kiállított több nagyméretű és színes táblaképet a baden-badeni Frieder Burda Múzeumban, amelyek elkészítéséhez alapvetően kompresszoros festékszóró pisztolyt használt. Néhány festmény mérete meghaladta a 30 négyzetmétert. „Elég intenzíven foglalkoztat, hogyan nézhet ki ma egy kép, milyen dimenziókba, milyen kontextusokba ágyazható be” – mondta annak idején a Deutschlandfunknak. Az, hogy egész helyiségeket vagy kültéri felületeket alakít át műalkotássá, szintén nem újdonság Grosse számára. Festett már be magánházakat, étkezdéket és lépcsőházakat, valamint törmeléket vagy nagy földhalmokat. „A nagy kép vagy a kép azon képessége, hogy egy egész helyiséget meghatározzon és az építészet felé is elmozduljon, engem teljesen lenyűgöz”.

Díjnyertes művész és keresett professzor

A Freiburg im Breisgauban született művész a münsteri és düsseldorfi művészeti akadémiákon tanult. Munkáit ma nemzetközi kiállítótermekben és múzeumokban állítják ki, többek között a bostoni Museum of Fine Artsban, a Baltimore Museum of Artban, a Velencei Biennálén és a MoMA PS1 Rockaway! fesztiválján, a New York állambeli Fort Tildenben.
 
Eddigi pályafutása során elnyerte többek között a Villa Romana-díjat, a Karl Schmidt-Rottluff-ösztöndíjat, a Fred Thieler-díjat és az Oskar Schlemmer-díjat. A német kormány a római Villa Massimo, az olevanói Casa Baldi és a párizsi Cité Internationale des Arts ösztöndíjainak (2020–2023) zsűritagjává választotta. 2000 és 2009 között a berlini Weißensee Művészeti Főiskolán tanított, 2010 és 2018 között pedig a Düsseldorfi Művészeti Akadémia professzora volt.