EP-blog
Egység a sokféleségben

Európa kulturálisan és hagyományokban nagyon sok mindenben hasonló, részben a közös történelmi gyökerek és a vallás(ok) miatt. Ugyanakkor az európai országok nagyon sok dologban különböznek is, az eltérő földrajzi helyzetnek, a történelmi tapasztalatoknak, a társadalmon és valláson belüli különbözőségeknek köszönhetően.
 
Ezek a különbözőségek korábban sokszor vezettek egymás közötti konfliktusokhoz egymás iránti intoleranciához. Az Európai Unió ugyanakkor az elmúlt több mint hat évtizedben megmutatta, hogy az európai kultúrák különbözőségük ellenére is mennyire hasonlítanak, minden kultúrában megvannak a sajátos értékek, s legfőképpen azt, hogy a kultúra relatív fogalom, és egy kultúrára sem lehet abszolútként tekinteni. Különösen azért, mert a kultúra tartalma folyamatosan változik. A kultúra alakít minket, de mi is alakítjuk a kultúrát.  Ugyanakkor pontosan emiatt a kultúrához hozzá tartozik a más kultúrák megismerésének, megértésének az igénye és elfogadása is.
 
A Lisszaboni Szerződés éppen ezért kiemelt figyelmet fordít a kultúrára. A szerződés szerint az EU egyik fő célja, hogy tiszteletben tartsa „saját kulturális és nyelvi sokféleségét, továbbá [biztosítsa] Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását”[1].
 
Az Európai Unió szerepe tehát elsősorban a kultúrák és kulturális örökségek megőrzésében, egymás kultúrájának megismerésében, a kultúrák közötti párbeszédben van. Kompetenciája nem a kultúra formálására terjed ki, hanem annak megőrzésére, illetve népszerűsítésére. A kultúra alakítása, a kultúrpolitika továbbra is elsősorban nemzeti, illetve regionális és helyi hatáskör.

Szabad mozgás és Erasmus

Az európai kultúrák megismertetésében és népszerűsítésében több európai vívmány és program szerepet játszik. Ezek között is különös jelentősége van az Unión belüli szabad mozgásnak, hiszen anélkül a kultúrák megismerésére tett erőfeszítések csak mérsékelt eredményekre vezethetnek.
 
A szabad mozgás alatt ebben az esetben nem csak a határokon való ellenőrzés nélküli áthaladás értendő, amely elősegíti az Európán belüli turizmust, hanem az is, hogy bármely európai polgár mindenfajta engedély nélkül rövidebb vagy hosszabb ideig tartózkodhat és dolgozhat, sőt alkothat más tagállamokban. Ezt megteheti mindenki, mert az EU-n belül a tagországok kölcsönösen és automatikusan elismerik a más tagországokban szerzett diplomákat.
 
Az európai kultúrák megismerésében és népszerűsítésében a szabad mozgást egy már-már patinás program erősíti: a 30 éves Erasmus illetve Erasmus+ program. Az Erasmus eredetileg diákok külföldi egyetemeken való tanulását támogató program volt. 1987 óta 9 millió diák külföldi tanulását segítette elő anyagilag, és közben kinőtte magát egy sokkal nagyobb programmá: ma az Erasmus nemcsak diákok, hanem más magánszemélyek (szakemberek, tanárok, sportolók, stb.) és szervezetek számára is elérhető, és nem csak tanulás, hanem egyéb képzési, gyakornoki, kutatási és sport célok megvalósítására. A jelenlegi költségvetésben körülbelül 15 milliárd euró áll rendelkezésre. Az elmúlt 30 év során az a 9 millió diák a tanulás mellett különböző zenei és egyéb kulturális rendezvényeken közös élményekre és barátokra, kapcsolatokra is szert tett. Ezek az élmények valószínűleg megmaradtak a felnőttekben, és jó eséllyel átörökítődnek a fiatalabb generációkra, elősegítve ezzel egy európaibb generáció felnövését és egy közös öntudat kialakulását.

Kulturális és természeti örökség

Európa kulturális és természeti örökségének megőrzését számos program segíti: leginkább a Regionális Fejlesztési Alap ad forrást felújításra, megőrzésre, fejlesztésre, de lehet támogatást szerezni a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból, a LIFE programból vagy éppen a Norvég Alapból is. 
 
Ezen felül 2018-at az EU a Kulturális Örökség Európai évévé tette, hogy felhívja a figyelmet Európa közös örökségére. A tematikus év keretében a Bizottság egész éven át tartó programsorozatokat, kiállításokat, művészeti rendezvényeket, konferenciákat, versenyeket és kulturális projekteket szervezett és finanszírozott minden tagállamban. A program célja a megismerésen túl a közös európai térséghez való tartozás tudatának erősítése, valamint hogy javítsa az uniós polgárok tudatosságát a kulturális örökség kezelésében, megóvásában és a jövő nemzedékeknek való továbbadásban. A tematikus év szlogenje: „Örökségünk: a múlt és a jövő találkozása”.

Európa kulturális fővárosa

Az Európa kulturális városa programot 1985-ben indította útjára az Európai Unió Melina Mercouri, akkori görög kulturális miniszter kezdeményezésére. Azóta a program Európa egyik legismertebb és legnépszerűbb programjává nőtte ki magát. A címet a pályázó városok egy évre nyerhetik el, a velejáró anyagi támogatással együtt. A Miniszterek Tanácsa általában azokat a jelölteket díjazzák a címmel, amelyek a nemzeti kultúrán túl erős az európai dimenzióval bírnak, és amelyek a városi és európai polgárok aktív részvételének erősítésén túl az adott város hosszútávú gazdasági fejlődését is elősegítik. Természetesen a média kiemelt figyelme lehetőséget teremt a város előtt a turizmus növelésére és a kulturális fejlesztésre is. Az elmúlt több mind 20 évben 50 város szerezte meg a kulturális főváros elnevezést, Magyarországról például Pécs kaphatta meg a címet 2010-ben, illetve Veszprém 2023-ban.

Kreatív Európa

A Kreatív Európa program kulturális és kreatív programoknak nyújt támogatást a 2013-2020-as költségvetési időszakban. Célja, hogy támogassa az olyan projekteket, amelyek Európa kulturális és nyelvi sokszínűségének megőrzését, a kulturális és kreatív szektorok versenyképességének erősítését, valamint az audiovizuális média támogatását szolgálják. A Kreatív Európa programba illesztették bele az EU korábbi MEDIA programjait.

Összegezve megállapíthatjuk, hogy noha az Uniónak a kultúra területén leginkább a nemzeti kultúrpolitikát támogató és kiegészítő programokra van hatásköre, ugyanakkor az EU a saját létezésén és a kulturális programjain keresztül nemcsak a nemzeti kulturális identitást próbálja erősíteni, hanem egyúttal igyekszik támogatni egyfajta európai identitás és összetartozás érzés kialakulását is. De vajon létezik-e közös európaiság tudat? Sokak szerint ilyen nincsen, ugyanakkor az EU fokozatos fejlődése és az értékközösség erősödése igenis formálja az uniós polgárok tudatát, gondolkodását és kultúráját is. Az, hogy a fiatalabb generáció tagjai egyre több nyelvet beszélnek, egyre több országban jártak, és hogy emberi kapcsolataik is határokon és nemzeti kultúrákon átívelőek, azt mutatja, hogy egy közös nyelv, vagy közös történelemkönyv hiányában is létre tud jönni egyfajta európai kultúra és közösségtudat.

Erre talán az egyik legjobb bizonyíték, hogy 2018-as Eurobarometer / Parlameter felmérés szerint, valószínűleg nem függetlenül a Brexit népszavazástól és az Egyesült Királyság kilépési terveitől, az európai polgárok 62%-a úgy gondolja, hogy uniós tagságuk jó dolog. Ez a mutató a berlini fal 1989-es leomlása óta most a legmagasabb. Sőt a felmérés szerint európai polgárok 66%-a, azaz majdnem kétharmada szavazna országának az EU-ban maradása mellett, ha erre szükség lenne. Alighanem ebben benne van, hogy sokak számára az európaiság megtelt tartalommal, már nem csak egy kontinensről van szó, hanem sokkal többről. Elsősorban a kultúrának köszönhetően elkezdett kialakulni az európai identitás, ami egyáltalán nem mond ellen a nemzeti identitásnak, sokkal inkább kiegészíti azt. Ha nem rontjuk el a közös Európa-projektünket, akkor a következő generációk számára még inkább magától értetődő lesz a közös európai kulturális identitás megléte.
 

Jegyzetek
[1] Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 3. Cikke. Ezt kiegészíti a 6. Cikk, amely kimondja, hogy az Unió hatáskörrel rendelkezik „a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések végrehajtására”.