Bőr alá kúszó gyűlölet | A hungarista hőbörgőktől a romagyilkosságokig

Bőr alá kúszó gyűlölet
Grafik: Elekes Réka © Goethe-Institut Budapest

A kommunista-szocialista időszakban a szélsőjobboldali mozgalmak nem jelenhettek meg, annak képviselői leginkább az emigrációban maradhattak aktívak. A rendszerváltás azonban egyszerre hozta el a szabad véleménynyilvánítás és politikai részvétel lehetőségét, az ezzel járó felelősségre vonatkozó tapasztalatok nélkül, és hozott egy súlyos társadalmi traumát, a korábbi közösségi, gazdasági keretek lebomlását. Ebben a helyzetben a szélsőjobb mozgalmak gyorsan megjelentek, először inkább kicsi, de erőszakos csoportok formájában, később azonban parlamenti képviseletet is szerezve.

Hungarista és neonáci mozgalmak


A szélsőjobb létezését széles tömegek számára tette láthatóvá az a jelenet, amikor 1992. október 23-án skinhead-csoportok megakadályozták, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök a Kossuth téren elmondja az ünnepi beszédét. A 2014-ben nyilvánosságra hozott dokumentumok megcáfolták azt a feltételezést, hogy az események mögött a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok szervezett akciója állna.

Néhány hungarista csoport nevét bírósági ítéletek őrzik, mégpedig éppen a gyűlöletbeszédhez kapcsolódó ítéletek. Az 1990-es években egyetlen elmarasztaló ítélet született a Büntető törvénykönyv Közösség elleni izgatás című bűncselekményének megvalósítása miatt. A bíróság 1997-ben ítélte el Szabó Albertet, akkor éppen a Magyar Népjóléti Szövetség nevű szervezet vezetőjét. Egy másik ítéletből kiderül, hogy Szabó Albert korábban Világnemzeti Népuralmista Párt néven alapított pártot. Ezt a pártot 1993-ban nyilvántartásba is vette a bíróság, de 1994-ben törölték, mivel „rendezvényein nyíltan idegengyűlölő, antiszemita elveket vallott és hirdetett”. Szabó a párt törlése után Hungarista Mozgalom néven próbált új szervezetet létrehozni, de ennek nyilvántartásba vételét a bíróság megtagadta. Ezt követően jött létre a Magyar Népjóléti Szövetség, amelyet a bíróság nyilvántartásba is vett.

E szervezetek mindegyike „a hungarista mozgalom feltámasztására, valamint Szálasi Ferenc ideológiájának az ápolására és terjesztésére jött létre”. Szabó pártja „nyíltan vallotta a Nyilaskeresztes Párt hagyományainak a folytatását, így szimbólumrendszerüket – a címert, a zászlót, az egyenruhát és a Kitartás jelszóval történő köszönést – is ennek megfelelően választották meg”. A neonáci és újhungarista csoportok politikai mozgalommá válásában jelentős szerepe volt az emigráns hungaristáknak, akik a rendszerváltás után megpróbálták feléleszteni a Szálasi-féle nyilaskeresztesek eszmerendszerét. Azonban ezek a csoportok nem váltak széles tömegeket megszólítani képes politikai erővé, vonzerejük nem haladta meg a néhány ezer főt (Paksa, 2012).


A MIÉP és a nemzeti radikalizmus


Ennél lényegesen sikeresebbé vált a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP), amely 1998-ban a szavazatok 5,55 százalékával bekerült a parlamentbe. A Csurka István nevéhez kötődő párt a fenti mozgalmakhoz képest a szélsőjobboldal térképének más részén helyezkedik el: a MIÉP által képviselt ún. nemzeti radikalizmus összetevői a revizionizmus, az antikommunizmus, az antiliberalizmus és az antiszemitizmus (Paksa, 2012). Csurka politikai nézeteinek összefoglalása az 1992-ben megjelent „Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán” című írás. Ebben a Magyar Demokrata Fórum és Szabad Demokraták Szövetsége közötti megállapodás kritikája és a rendszerváltás utáni politikai elszámoltatás elmaradása miatti csalódottság mellett hangsúlyosan megjelennek a zsidóság túlzott politikai befolyását hangoztató nézetek. Csurkát és az őt támogató további három politikust 1993-ban kizárták az MDF-ből, ezt követően jött létre a MIÉP.

A MIÉP ideológiája és retorikája nem volt alkalmas arra, hogy szélesebb tömegeket szólítson meg, a párt 2002-ben már nem került be a parlamentbe. A MIÉP népszerűségének csökkenésével párhuzamosan megjelent egy új szélsőjobboldali politikai erő, a Jobbik.

A Jobbik megalakulása


Az 1999-ben Jobboldali Ifjúsági Közösség néven alapított szervezet 2003-ban alakult át párttá. A 2006-es választásokon a Jobbik a MIÉP-pel és a Független Kisgazdapárttal közös listán indult, „MIÉP – Jobbik a Harmadik Út” néven. Ez a választási szövetség nem jutott be a parlamentbe. Jelentős ismertséget a Jobbik számára a 2007-ben létrejött Magyar Gárda hozott. Az első jelentős politikai sikert a 2009-es európai parlamenti választás hozta el, ahol a párt közel 15 százalékos támogatást ért el. Ezt a 2010-es országgyűlési választásokon tovább erősítette, közel 17 százalékos támogatottsággal jutott be a parlamentbe.  

A Jobbik sikerét számos tényező befolyásolta, amelyek egyik része a választói attitűdökben keresendő, másik részük a párt tudatos építkezésében (Bíró Nagy, Boros, Varga, 2012). Előző írásunkban bemutattuk, hogy a magyar társadalomban erősen jelen van a bezárkózó, kirekesztő értékrend. A 2008-as pénzügyi válság és a 2006 és 2010 között gyakorlatilag állandóvá vált politikai válság további súlyos társadalmi bizonytalanságok forrása volt, ami kedvez a bűnbakkeresés és a radikális nézetek terjedésének, és az egész politikai elittel szemben bizalmatlanságot szül. Az ilyen időszakok kifejezetten kedveznek a szélsőséges politikai nézetek és mozgalmak erősödésének.

A párt vezetőinek karrierje jellemzően az egyetemi hallgatói önkormányzatokban indult: Kovács Dávid, párt első elnöke és Vona Gábor, aki a párttá alakult Jobbik alelnöke, majd 2006-tól elnöke, az ELTE hallgatói önkormányzataiban töltött be vezető tisztséget. Kovács és a Jobbik első pártigazgatója, Szabó Gábor egyaránt a MIÉP-ben kezdett politizálni (Gavra, 2003). Vona 2002-ben és 2003-ban tagja volt az Orbán Viktor által alapított Szövetség a Nemzetért Polgári Körnek is.

A Magyar Gárda


A Jobbik 2006 után, immár önállóan, látványos szervezetfejlesztésbe kezdett. A pártnak 2010-re több mint tízezer tagja volt (Bíró Nagy, Boros, Varga, 2012). Ebben jelentős szerepe volt a Magyar Gárdának, amelynek egyik alapítója és első elnöke Vona Gábor volt. A Magyar Gárda – hivatalos nevén Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület – nagyon jelentős szerepet töltött be annak a társadalmi indulatnak a kialakításában, amely elvezett a romagyilkosságokig. A Gárdát a bíróság jogerősen 2009 júliusában oszlatta fel. Az ítélet szerint a Magyar Gárda kétségbe vonta az erőszak alkalmazásának állami monopóliumát, rendezvényein folyamatosan érzékelhető volt az erőszakos cselekmények elkövetésének magas kockázata, megnyilvánulásai rendszeresen megsértették a rendezvények helyszínein tartózkodók biztonsághoz és szabadsághoz való jogát, továbbá a faji megkülönböztetés tilalmára vonatkozó egyezményeket.

2014-ig a Jobbik politikai napirendjét olyan témák határozták meg, mint a „cigánybűnözés”, a „politikusbűnözés”, a globalizáció- és kapitalizmus-kritika, a revizionizmus, az antiszemtizmus, az antikommunista retorika és az erőteljes EU-ellenesség. Ezek a témák egyfelől a társadalomban meglévő bizonytalanság- és félelemérzetre reagálnak, másfelől lefedik a MIÉP megszűnésével szabadon maradt szélsőjobboldali tematikát. A Magyar Gárdával a Jobbik a cselekedni kész és képes, rendteremtő, elitizmustól és politikai korrektségtől mentes politikai erő képét sugározta, miközben tevékenységével nemcsak a jogi határokat lépte át, hanem súlyosan és hosszú távon rombolta a társadalmi együttélés békés és normális kereteit.


Romagyilkosságok


Ebben a társadalmi környezetben valósultak meg a rendszerváltás utáni legsúlyosabb rasszista indíttatású bűncselekmények, a 2008 júliusa és 2009 augusztusa között elkövetett romagyilkosságok. Az első támadás Galgagyörkön történt, majd Piricse, Nyíradony, Tarnabod és Alsózsolca következett. Az első halálos áldozatok 2008. november 3-án Nagycsécsen Nagy Tiborné és Nagy József voltak. Tatárszentgyörgyön egy 28 éves férfit és öt éves kisfiát, Csorba Róbertet és Csorba Robikát ölték meg. Kóka Jenőt Tiszalökön, Balog Máriát Kislétán gyilkolták meg az elkövetők.

A rendőrség – számos problémát felvető nyomozást követően – 2009 augusztusában fogta el az elkövetőket, Kiss Árpádot, Kiss Istvánt, Pető Zsoltot és Csontos Istvánt. A négy férfit előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve, részben 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntettével, valamint fegyveresen és csoportosan elkövetett rablással, továbbá lőfegyverrel és lőszerrel való visszaéléssel vádolták meg. A vád kiemelte, hogy tettüket rasszista indítékból követték el. Az elsőfokú ítélet 2013. augusztus 6-án született meg. Az ítélet minden vádlott esetében kimondta a bűnösséget, három vádlott tényleges életfogytiglani szabadságvesztés-büntetést, a negyedik tíz év szabadságvesztés-büntetést kapott. A Kúria jogerős ítélete az előfokú ítéletet megerősítette.


A gyűlöletbeszéd szabályozásának alkotmányos keretei a rendszerváltás után


Az Alkotmánybíróság 1992-es, a véleményszabadság értelmezésében meghatározó jelentőségű határozata a magyar nemzetet, valamely nemzetiséget, népet, felekezetet vagy fajt sértő vagy lealacsonyító kifejezés használatát és más ilyen cselekmény elkövetését büntetni rendelő tényállást a véleményszabadság alkotmánysértő korlátozásának találta. Míg ugyanis a gyűlöletre uszítást [(1) bek.] a testület az erőszak érzelmi előkészítéseként értelmezte, amely magában rejti nagyszámú egyéni jog megsértésének a veszélyét is – „a csoport ellen felszított indulat fenyegeti a csoporthoz tartozók becsületét, méltóságát (szélsőséges esetben életét is), megfélemlítéssel korlátozza őket más jogaik gyakorlásában is (köztük a szabad véleménynyilvánításban)” –, addig értelmezése szerint a gyalázkodás [(2) bek.] „nem külső korlátot állít, hanem valójában a vélemény értéktartalma alapján minősít, s ehhez a köznyugalom sérelme csak feltételezés és statisztikai valószínűség révén kapcsolódik.”

A közösség elleni izgatás bűncselekményének szigorítására az Országgyűlés a következő években, rendszerint valamely konkrét ügyhöz kapcsolódóan, három alkalommal tett kísérletet. 1996-ban, elsősorban az akkor nagyon aktív Hungarista Mozgalom tevékenységére reagálva, 2003 decemberében, ifjabb Hegedűs Lóránt antiszemita írásának és rádiószereplésének büntetőjogi következmény nélkül maradására adott válaszként, végül még egyszer 2008-ban. A 2013-ban elfogadott új Büntető Törvénykönyv Közösség elleni uszítás cím alatt nagyrészt megismétli a régi Btk-ban szereplő bűncselekményt. 2016-ban a törvény szövege egy ponton módosult, ennek jelentőségét bírósági döntések hiányában nem lehet megítélni.

Láthatóan a rendszerváltás első két évtizedét végigkísérte a szélsőjobboldali eszmék és mozgalmak jelenléte. Ennek társadalmi következményei a romagyilkosságokban váltak mindenki számára egyértelművé. Ugyanakkor sem a politikai kultúra, sem a jogi szabályozás nem volt képes hatékony megoldásokat kínálni a kirekesztő és erőszakos eszmék megfékezésére. A rendszerváltás, majd a pénzügyi válság traumái pedig kiszolgáltatottá tették a társadalmat ezeknek az eszméknek.