Kisebbségi csoportok a 2010 utáni politikai közbeszédben
Mindenki mindenki ellen

A 2010 utáni időszak megítélése a társadalmi gyűlölködés szempontjából kettős: egyfelől a romagyilkosságokhoz hasonló szörnyűségek nem történtek, másfelől viszont a közéleti nyilvánosság minden korábbinál nagyobb mértékben eldurvult, nem kímélve a kiszolgáltatott társadalmi csoportokat sem.

A politikai kommunikáció eltolódása

Már 2010 végén elemzés született arról, hogy a Fidesz kormányon mely témákat vette át az akkor még egyértelműen radikális, szélsőjobboldali Jobbiktól. A Policy Solutions a szimbolikus politikai ügyek között említette a Szent Korona, a kereszténység és a hagyományos családmodell – akkor még csak tervezett – alkotmányba emelését, a szakpolitikai ügyek között pedig például a multinacionális cégeket sújtó ágazati különadókat, a magánnyugdíj-pénztárak felszámolását, a boltok vasárnapi zárva tartását, sőt a média szigorú állami felügyeletét. A családi adókedvezmény, majd később a családok támogatására irányuló egyéb közpolitikai eszközök mindegyike a magasabb jövedelmű családoknak kedvezett, ezzel kiszorítva a roma családok nagy részét ezekből a támogatásokból. A szociális ellátások drasztikus csökkentése is a romákat sújtotta nagyobb arányban, és ezzel nemcsak a Jobbik politikai ígéreteit valósította meg, hanem sajnos széles választói támogatást is kielégített.

A 2010 és 2014 közötti időszak megalapozott ugyan egy erősen konzervatív, a társadalom különböző csoportjai között különbséget tevő politikai és kommunikációs környezetet, de a Fidesz ebben az időszakban még nem alkalmazott nyíltan kirekesztő és gyűlölködő kommunikációs megoldásokat.
Bevándorlók

2015 januárjában érte súlyos terrortámadás Párizsban a Charlie Hebdo című szatirikus lap szerkesztőségét. A magyar politikai kommunikációban ez gyorsan a bevándorlás általános elutasításáának igazolásává  vált. „A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani, ez a magyar álláspont” – mondta a miniszterelnök már a terrorcselekményről való európai megemlékezés estéjén. E témával a kormány nagyon hatékonyan vette át a nyilvános kommunikáció irányítását. Bernáth Gábor és Messing Vera elemzése a menekültellenes kampány első időszakát (2015. január 9-30.) vizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy „a politikai stratégiákat (köztük a manipulációs stratégiákat) minden ellenpontozás és különösebb nehézség nélkül tudták a kormánypártok széles körben teríteni”.

Még 2015 első felében nemzeti konzultáció indult „a bevándorlásról és a terrorizmusról”, és bevándorlásellenes plakátkampány „Ha Magyarországra jössz…” kezdetű szövegekkel. Ezekben a szövegekben még nem szerepelt a „migráns” kifejezés. 2015 nyarán azonban a 444.hu már arról tudósított, hogy az állami médiában a bevándorlókat „migránsnak” kell nevezni, a „menekült” szó pedig teljes mértékben kerülendő.

A kommunikációs kampány része volt 2015. szeptemberében az ún. tömeges bevándorlásra tekintettel  kihirdetett válsághelyzet.. Annak ellenére, hogy a törvényi feltételek hosszú ideje nem teljesülnek, a kormány a válsághelyzetet folyamatosan meghosszabbítja, az jelenleg is hatályban van.

A következő időszak kommunikációs kampányának csúcspontja a 2016. október 2-i népszavazás, amit a kormány kezdeményezett. Ezen a választópolgároknak elvileg az európai menekültpolitikáról kellett véleményt nyilvánítaniuk, illetve arról, hogy a menekülteket az európai országok között kötelező kvóta alapján ossza-e el az Európai Unió. „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” – erre a korántsem egyértelmű kérdésre kellett igennel vagy nemmel válaszolni a népszavazáson. A népszavazás érvénytelen lett, mivel a választópolgároknak kevesebb mint a fele vett részt rajta. Ugyanakkor a szavazatot leadók 98 százaléka elutasította a menekültek kvóta alapján történő európai elosztását.

A választási kampány időszakának egyik kormányzati plakátján vonuló menekültek tömege látható, valamint egy Stop-tábla, minden további magyarázat nélkül. A kép egyébként 2015-ben készült Szlovéniában, és a háború sújtotta Szíriából érkező menekülteket ábrázol.

Ez a politikai kommunikáció alkalmasnak bizonyult arra, hogy a felülírja a választópolgárok személyes tapasztalatit is. A magyarországi menekültválság hiába szűnt meg gyakorlatilag 2015 végére, a magyarok jelentős része súlyos fenyegetésnek látja a bevándorlást. Bíró-Nagy András elemzése szerint „egy év alatt, 2014 és 2015 ősze között tízszeresére nőtt (3-ról 34%-ra) azok aránya, akik a két legsúlyosabb belpolitikai ügy közé sorolták a bevándorlást. (…) A 2018-as magyarországi választás idején immáron két éve volt 20 százalékponttal magasabb az uniós válság hazai érzékelése az európai átlagnál, és hazánkban tartották a migrációt a legtöbben problémának az egész Európai Unióban”. Úgy tűnik tehát, hogy a bevándorlásellenes politikai kommunikáció tartós és mély változásokat hozott a társadalmi attitűdökben.

A Soros-terv

A bevándorlásellenesség további előnye volt a politikai kommunikáció szempontjából, hogy könnyen be lehetett illeszteni egy átfogóbb narratívába. Ez a narratíva a Soros-terv, ami egyúttal a magyar civil szervezetek elleni támadások újabb, a korábbinál lényegesen erősebb hullámát is megalapozta. A 2017 óta napirenden tartott Soros-terv a kormány kommunikációjában azt jelenti, hogy a magyar származású amerikai milliárdos, Soros György egy civil szervezetekből és nemzetközi szervezetekből álló hálózatot tart fenn, hogy Magyarországot és egész Európát muszlim bevándorlókkal árassza el. A Soros-terv alkalmas volt arra, hogy az ellenzéki pártokat, mint bevándorláspárti és nemzetellenes erőket vonja be ebbe a narratívába. Később pedig az Európai Unióval szembeni politikai kampányokban is visszatért, és „Brüsszel” lett a Soros-terv megvalósításának főszereplője.

Egy 2020-as elemzés szerint a magyar lakosság 41 százaléka hiszi el, hogy Soros György szervezi a migránsok Európába szállítását, és 52 százalékuk ért egyet azzal az állítással, hogy az Európai Unió szervezi a bevándorlást.

A 2018-as választási kampány végéig plakát- és médiakampányok, újabb nemzeti konzultáció, a civil szervezetek megbélyegzését szolgáló, a gyakorlatban valójában nem érvényesített jogszabályok, a civilek elleni verbális támadás jellemezte a kormánypártok nyilvános kommunikációját. Ennek mélypontja Bayer Zsolt publicista fenyegetőzése volt: „Ha még egyszer ezek vagy ilyenek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön (...) ha kell, akkor szanaszét kell verni a pofájukat. Ez ugyanis Magyarország parlamentje, nem pedig a nyilvános vécé, ahová ezek valók.” Ugyanakkor a civil szervezetek társadalmi megítélését e kommunikáció nem egyértelműen rontotta. Egy 2017-ben készült felmérés szerint a lakosság több, mint fele vélte úgy, hogy a támadott civil szervezetek az ország számára inkább hasznos tevékenységet folytatnak. A civilek megítélése vélhetően jól tükrözi a társadalom általános megosztottságát: miközben a civilek anyagi eszközökkel, önkéntes munkával való támogatottsága nő, a társadalom másik felében erősödik a velük szembeni ellenszenv.

A Soros-ellenes kampány egyik kérdése, hogy annak volt-e, van-e antiszemita olvasata. Soros György zsidó származása, a használt vizuális elemek, a zsidó világ-összeesküvéshez erősen hasonló narratíva arra biztosan alkalmas, hogy legalább közvetve antiszemita indulatokat keltsen. Ez volt a véleménye a legnagyobb magyarországi zsidó szervezet, a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége vezetőinek is, akik a kormányt a kampány visszavonására kérték. A folyamatosan, sok csatornán terjesztett, ismétlésre épülő  tartalom hatása képes  kontrollálhatatlan következményeket szülni, és a célpontjától függetlenül bármely társadalmi csoporttal szemben képes kirekesztő, erőszakos magatartást megalapozni és elfogadottá tenni.

Hajléktalanok

A kirekesztő politikai kommunikáció egyik legkiszolgáltatottabb célpontja a hajléktalanok. Ők először 2011-ben kerültek a politikai kommunikáció célkeresztjébe, akkor még helyi ügyként, Józsefvárosban: az akkori polgármester népszavazással akarta megtiltani a „közterületen történő életvitelszerű lakhatást”. 2016-ban a TV2 Tények című hírműsora mutatott be egy emberi méltóságot sértő, kirekesztő riportot a budapesti hajléktalanokról, amit a Médiatanács is jogsértőnek talált. 2018 őszén azonban az Alaptörvény módosításával és a hajléktalanság szabálysértéssé minősítésével általános politikai irányvonallá vált a hajléktalanok megbélyegzése, kirekesztése. Ezek a jogszabályok is elsősorban kommunikációs eszközként szolgálnak, mivel a gyakorlatban alig alkalmazzák őket.

Romák

A cigányság legélesebben a gyöngyöspatai szegregációs ítélet után vált a politikai támadások célpontjává. Az ítélet szerint a bíróság bizonyítottnak látta, hogy a gyöngyöspatai általános iskolában külön osztályba járatták a roma gyerekeket, alig találkoztak a nem roma gyerekekkel, mert külön emeleten voltak, nem engedték be őket a farsangi bálba, nem vitték őket osztálykirándulásra, nem tartották meg nekik az informatika órákat, és nem vehettek részt az úszásoktatáson.

Orbán Viktor 2020 januárjában egy sajtótájékoztatón „mélyen igazságtalannak” nevezte, hogy jelentős, 99 millió forintos kártérítést kaphatnak roma családok „mindenfajta munkavégzés nélkül.” Ezt követően Gyöngyöspata a kormányközeli média meghatározó témája lett. A HírTV Sajtóklub című műsorában az is elhangzott, hogy a cigány gyerekekkel egyszerűen nem lehet együtt élni, nem tudják használni a vécét sem.

2020. februárjában már arról szóltak a sajtóhírek, hogy újabb nemzeti konzultáció indul, amelynek egyik témája a gyöngyöspatai kártérítés lenne. Ez azonban a Covid-járvány miatt nem valósult meg. Az állam a perben felülvizsgálatot kezdeményezett, de a felülvizsgálati ítélet egyértelművé tette, hogy a kártérítést ki kell fizetni, mégpedig pénzben. A kormány 2020 nyarán végül eleget tett az ítéletnek.

A Policy Solutions 2020-as felmérése szerint „a válaszadók negyven százaléka szerint rosszabbul élnek napjainkban roma honfitársaink, mint tíz évvel ezelőtt. Ezzel szemben a magyarok negyede hatékonynak ítélte meg a Fidesz romák felzárkóztatásáért tett intézkedéseit. A válaszadók 28 százaléka szerint viszont nem történt semmilyen változás a romák társadalmi integrációja terén.” Összességében tehát inkább látszik negatívnak a cigányságot érintő kormányzati intézkedések hatása.

Az LMBTQ+ közösség tagjai

A szexuális kisebbségekkel szembeni politikai akciók 2020 őszén váltak látványossá. A szélsőjobboldali Mi Hazánk Mozgalom parlamenti képviselője, Dúró Dóra, egy mesekönyvet iratmegsemmisítővel ledarált, egy másikat pedig széttépett a nyilvánosság előtt. A mesekönyvek történeteiben szivárványcsaládok, LMBTQ szereplők jelentek meg, a politikusnő szerint homoszexuális propagandát valósítva meg. A YouTube a könyv ledarálásáról készült videót törölte.

Orbán Viktor miniszterelnök erre a gyűlölködő politikai akcióra reagálva az állami  rádióban azt üzente a szexuális kisebbségeknek: „Hagyják békén a gyerekeinket.” Nem sokkal később az igazságügyi miniszter előterjesztette az Alaptörvény 9. módosítását, ami rögzíti, hogy „Az anya nő, az apa férfi”. Ugyancsak ez a módosítás emelte be az Alaptörvénybe, hogy „Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.” Az Alaptörvény módosítását követően a parlament az örökbefogadási szabályokat is módosította, olyan módon, hogy az örökbefogadást gyakorlatilag lehetetlenné tette azonos nemű párok számára. Még ezt megelőzően, 2020 áprilisában törvény tiltotta meg a születési nem megváltoztatását az anyakönyvben.

A Velencei Bizottság az Alaptörvény 9. módosítását megvizsgálta, és az európai alapjogi mércék szerint aggályosnak találta. Megállapította többek között, hogy a módosítás alkotmányellenessé és lehetetlenné teszi a transz- és interszexuális emberek nemének jogi elismerését, és felveti a szexuális kisebbségek hátrányos megkülönböztetését.

2021 nyarán a pedofília büntetésének szigorításáról szóló törvényjavaslathoz kormánypárti képviselők olyan módosító javaslatot nyújtottak be, amely a gyermekek védelmére hivatkozva súlyosan megnehezíti a homoszexualitásról, a szexuális kisebbségekről való nyilvános kommunikációt. A módosítás a gyermekvédelmi törvényben rögzítette, hogy tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg. A médiatörvény módosításával az ilyen tartalmak – tehát a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást minden további nélkül megjelenítő – televízióban csak 22 óra után, on-demand szolgáltatásokban a gyermekek hozzáférését lehetetlenné tevő műszaki intézkedések biztosításával tehetők közzé. Társadalmi célú reklámok sem foglalkozhatnak ezekkel a témákkal, és tilos a fenti tartalmú reklámok 18 év alatti közönség számára elérhetővé tétele is. Hozzá kell tenni, hogy az európai médiajogi szabályok alapján ezek az előírások csak a magyar joghatóság alatt álló televíziókra és streaming szolgáltatókra alkalmazhatók.

A módosítás szerint a szexuális kultúrával, nemi élettel, nemi irányultsággal, szexuális fejlődéssel – továbbá a kábítószer fogyasztás káros hatásaival, az internet veszélyeivel és egyéb testi és szellemi egészségfejlesztéssel – kapcsolatos iskolai foglalkozást a jövőben csak állami szervek és állami nyilvántartásba vett szervek tarthatnak.

A fenti szabályok az Európai Unióban komoly vitákhoz vezettek, amelyek a kézirat lezárásakor is zajlanak. A tagállamok többségének álláspontja szerint a fenti szabályozás „az alapvető jogokkal szembeni fenyegetés”, amellyel szemben az EU-nak egységesen fel kell lépnie.

A Háttér Társaság nem sokkal a törvény elfogadása után már jelezte a nyilvánosság felé, hogy az LMBTQ közösség tagjai és szimpatizánsai elleni gyűlöletbűncselekmények száma, illetve a hozzájuk ezzel kapcsolatban érkező bejelentések száma növekedni kezdett. Ez egyértelműen azt jelzi, hogy a politikai kommunikáció és a politikai döntések az érintettek életét súlyosan megnehezítheti.

Összefoglalás

A 2010 utáni szimbolikus politizálás és politikai kommunikáció egyre inkább kirekesztővé és gyűlölködővé vált. E kommunikációnak áldozatául esett számos kiszolgáltatott helyzetben lévő társadalmi csoport, mint a menekültek, a hajléktalanok, a romák és a szexuális kisebbségekhez tartozók. A szimbolikus politizálást sokszor olyan szakpolitikai lépések, jogalkotási megoldások is kísérték, amelyek szintén erősítették egy-egy társadalmi csoporttal szemben a sztereotípiákat, a negatív attitűdöket. Azok a civil szervezetek, amelyek éppen a kiszolgáltatott csoportok mellett állnak ki, szintén állandó célpontjai a politikai támadásoknak. Mindez a közbeszéd minőségének súlyos romlásához vezetett, és  erősítette a társadalom megosztottságát.