Bernd Stegemann
A populizmus kísértete

A populizmus kísértete járja be Európát. A populizmus populista magyarázataiból igazán nincs hiány, és mintha kifejezetten a 2015 utáni évekre szabták volna őket: pénzügyi válság, menekültáradat, bizalmatlanság az elitek iránt, növekvő egyenlőtlenség, valamint olyan pártok és politikusok, akik mozgalmat kreálnak mindebből. A kormányok kutyaszorítóban érzik magukat, mert országaik lakosait az életfeltételek globális forradalmával kénytelenek konfrontálni, egyúttal pedig el kell hárítaniuk az elidegenedés elleni tiltakozásukat. A növekvő egyenlőtlenség bírálata populista veszélyt jelent a számukra.

Bernd Stegemann a politikai beszéd dramaturgiáját elemzi, és annak a kérdésnek jár utána, hogy vajon a populizmust a demokráciára leselkedő veszélynek kell-e tekintenünk, vagy inkább arra utaló tünetnek, hogy valami rossz irányba megy a demokráciában. Az alternatíva hiányáról szóló politikai beszéd bejáratódott szabályai nagy ellenállást provokáltak ki. Vajon a populista beszéd nem azoknak a beleszólásra tett kísérlete, akik egyébként nem jutnak szóhoz? A demokrácia központi kérdése még mindig így hangzik: Szabad a kirekesztetteknek hallatniuk a hangjukat?