Nürnbergi Ajánlások
A nyelvpolitika szereplői

A korai idegennyelv-tanulás keretfeltételeit jelentős mértékben befolyásolják azok az oktatás- és nyelvpolitikai döntések, amelyeket a tanulás színterein kívül hoznak meg, például az óvodákban, az iskolai előkészítőkben illetve az általános iskolai alsó tagozatokon. 

Hogy mikor kezdjék meg az első vagy a második idegen nyelv tanulását, és hogy végső soron milyen is legyen a kínálat, erről számos, az adott országra jellemző intézmény és érdekképviselet dönt. Hogy egy idegen nyelv tantárgyként mennyire legyen fontos és vonzó egy nemzet oktatási rendszerében, az egy olyan nemzetközi államszövetségben, mint amilyen az Európai Unió természetesen függhet különböző nyelvi szabályozásoktól. 

Ezt egészítik ki és próbálják meg befolyásolni továbbá az adott idegen nyelv használatát és tanulását támogató szervezetek, tudományos társaságok és intézetek valamint más nemzetközileg aktív közvetítő szervezetek, amelyek szakértőik tudása segítségével próbálnak meg hatást gyakorolni a politika szereplőinek döntéseire [1].

Mind a politika mind az egyes szakmák szereplői arra hivatottak, hogy a nyelvközösségek és egy bizonyos nyelvet használó foglalkozási csoportok érdekeit képviseljék. Ezért különösen fontos, hogy a nevelők, tanárok és más szakemberek világosan kifejezésre juttassák a korai idegennyelv-tanuláshoz fűződő érdekeiket és tevékenyen részt vegyenek a nyelvpolitika releváns kérdéseinek alakításában. Ez lehetséges pl. szakszövetségi tagság, a nyelvtanulást előmozdító tevékenységek, ill. a továbbképzési lehetőségek kihasználása révén.
 

Ajánlás: 

Noha a korai idegennyelv-tanítás kínálata országonként eltérő, ennek ellenére megfogalmazható néhány elvi ajánlás.

A döntéshozóknak gondoskodniuk kell arról, hogy

  • a nyelvek vonatkozásában olyan világos és koherens képzési tervet dolgozzanak ki, amely figyelembe veszi a nemzeti és regionális sajátosságokat,
  • kidolgozzák a nyelvpolitikai és az idegennyelv-tudást elősegítő egyértelmű irányelveket,
  • biztosítsák a tanárok képzéséhez és továbbképzéséhez szükséges feltételeket és anyagi eszközöket,
  • a reformintézkedések céljai a nyilvánosság számára legyenek transzparensek,
  • a nyelvi és a nyelvtanulást segítő szervezeteket bevonják a döntési folyamatokba,
  • a korai nyelvtanulás kínálata lehetőség szerint minden gyermek számára könnyen elérhető legyen.
A nyelveket és nyelvtudást támogató szervezetek
  • ragaszkodjanak ahhoz, hogy vonják be őket a releváns oktatáspolitikai döntésekbe.
A nyelvmesterek, nyelvtanárok és az idegennyelv-tanítás valamint -tanulás szakemberei
  • fogalmazzák meg a hivatásuk gyakorlásával kapcsolatos és szakmai érdekeiket és a nyelvpolitikai vitákban a szakmai érdekszövetségek útján fejtsék ki őket.


Források
[1] Vö. Ammon (2003)