Nürnbergi Ajánlások
Idegennyelv-választás és az idegen nyelvek tanulásának sorrendje

Sok tényezőtől függ, hogy egy országban mely idegen nyelveket tanulják. Az ország politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi adottságai, nemzetközi kapcsolatai továbbá a regionális és globális hálózatokba való betagozottsága döntő mértékben befolyásolja a nyelvi kínálatot, de azt is, hogy milyen sorrendben tanulják az idegen nyelveket. Az idegen nyelvek közt többnyire az dönti el, melyiket tanulják elsőnek, hogy mennyire tartják fontosnak az adott nyelv tudását. Ez a nyelv jelenleg az egész világon a lingua franca-ként használt angol. 

Amennyiben azonban legalább két modern idegen nyelv tudását tűzik ki célul, mint teszik ezt az európai többnyelvűség fogalmának jegyében, akkor nagyobb nyomatékkal kell figyelembe venni, hogy mi az első idegen nyelv szerepe a további idegen-nyelvek elsajátítása szempontjából. Ez különösen érvényes az első idegen nyelvvel való találkozásra az óvodában, iskolai előkészítőben és általános iskolai alsó tagozatos oktatásban, hiszen itt alapozzák meg a további idegen-nyelvek tanítását [1].

A szülők abbéli meggyőződésükben, hogy könnyen meg lehet tanulni angolul valamint hogy az angol a kommunikáció globális eszköze, általában amellett vannak, hogy az angol legyen az első idegen nyelv, mert úgy vélik, ezáltal gyermekeik számára biztosítják, hogy jó eséllyel induljanak tanulói pályájukon és majdani hivatásukban. Ugyanakkor nem gondolnak arra, hogy a tényleges mobilitási igények többnyire regionálisan alakulnak, ahol egészen más nyelvekre van szükség, nem az angolra, és azt sem veszik tekintetbe, hogy az a tény, hogy a nyelvek sorrendjében az angol nyelv áll az első helyen, nyilvánvalóan kedvezőtlenül befolyásolhatja a további idegen nyelvek elsajátításra ösztönző motivációt. 

Ám amennyiben ezzel szemben az idegennyelv-tanulást egy másik idegen nyelv a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelő és huzamosabb tanításával kezdik, akkor ennek nyomán az adott idegen nyelvvel és kultúrával kapcsolatban pozitív beállítódás alakítható ki. Ebben a rendszerben időben késleltetve, mintegy három-négy év múlva lehet megkezdeni az angol nyelv oktatását, méghozzá intenzívebb formában, és ez egyáltalán nem befolyásolja kedvezőtlenül a célul kitűzött angol nyelvi kompetenciaszint elérését [2].

Nyelvpolitikai szemszögből a regionális többnyelvűség koncepciója [3] fontos hozzájárulás annak a differenciált kérdéskörnek a megközelítéséhez, hogy melyik idegen nyelv mellett döntsenek, és mi legyen az idegen nyelvek tanulásának sorrendje. Hiszen a középpontban a gyermek egyéni kommunikációs és tanulási szükségletei állnak, nem feledkezve meg esetleges későbbi személyes és hivatásbeli ambícióiról sem. Ebből az összefüggésből a korai idegennyelv-tanulási kínálatra és az idegen nyelvek tanulási sorrendjére vonatkozóan a szélesebb kínálat és nagyobb rugalmasság követelménye adódik, hogy fejleszteni lehessen a gyermekek regionálisan releváns idegen nyelvi profilját.
 

Ajánlások:

  • A tanulható nyelvek kínálata legyen sokrétű, hogy a gyerekek több nyelv között választhassanak.
  • Az idegen nyelvek tanulásának sorrendjét az egyéni és regionális többnyelvűség összefüggésében rugalmasan kell kialakítani.
  • Az első idegen nyelvet folyamatosan tovább kell tanítani.
  • Fokozott felvilágosító tevékenységgel mindenek előtt a szülőket jobban kell tájékoztatni a nyelvek tanulási sorrendjének
    következményeiről.
  • Amennyiben angol az első tanult idegen nyelv, akkor különösen nagy felelősség hárul az angol nyelv oktatására
    abban, hogy a további idegen nyelvek tanulása előtt egyengesse az utat.


Források
[1] Vö. Legutke (2006)
[2] Néhány tanulmány inkább azt emeli ki, hogy a nyelveknek ez a „fordított” sorrendje előnyösen hathat mind az első idegen nyelvben mind pedig az angolban elért tanulási eredményekre (vö. Orešič 2002).
[3] Vö. Gehrmann (2007, 2009)