Nürnbergi Ajánlások
Diagnózis, a tanulásban elért eredmények -feltárása és értékelése

A korai idegennyelv-tanulás tanulási folyamatainak megfigyelése, dokumentálása és folyamatos reflektálása fontos feladat a nevelők és nyelvtanárok számára, amennyiben felelősségteljesen kívánják irányítani a gyermekek tanulását. Így felismerhetik minden egyes gyermek sajátos hajlamait és érdeklődését, aminek révén céltudatosan előmozdíthatják a gyermekek tanulását. De a szülőknek és mindenekelőtt a gyermekeknek is tudatosan kell viszonyulniuk az idegennyelv-tanuláshoz, hogy tanulásukat fokról-fokra maguk irányíthassák és személyes céljaik eléréséhez felhasználhassák. 

A gyerekek tanulási folyamatát alapvetően a nevelő vagy tanár kísérheti figyelemmel és dokumentálhatja folyamatosan vagy a gyerek tanulja meg, hogy teljesítményét az önmegfigyelés segítségével önállóan értékelje. 

Az első esetben a gyerekek a visszacsatolás révén tájékozódnak idegennyelvtudásuk eredményességéről és kapnak útmutatást, hogyan fejleszthetik tovább tudásukat. Ha tanárukkal megbeszélik, és az a benyomásuk, hogy kis eredményeiket is észreveszik és elismerik, ez mind motiválja őket, hogy továbbra is tanuljanak. A dokumentációkból kiderül, hogy az idegennyelv-tanulás mely stratégiái segítik különösen az idegennyelv-tanulás folyamatát. 

Az önmegfigyelésre nevelés másfelől az első lépés a reflektálás irányába, ami fokozatosan elvezet ahhoz, hogy a tanuló önmaga irányítsa tanulását. A tanulásban elért eredmény ebben az értelemben vett feltárása erősíti az én-tudatot, és előmozdítja az adott Én személyiségfejlődését. 

A tanárok az evaluálási, értékelési eredményeken keresztül kapnak visszajelzést didaktikai-módszertani cselekvésük sikeréről, ill. eredménytelenségéről. Egyes a gyerekek által megfogalmazott dokumentumok illetve teljesített feladatok tájékoztatnak a gyermekek nyelvi és társas-szociális fejlődéséről. Az oktatás megtervezése, megvalósítása és reflektálása jelentős mértékben támaszkodhat az értékelés eredményeire. 

A tanulásban elért eredmények feltárása az önértékelés segítségével a szülőket is tájékoztatja gyermekük tanulásban való előrelépéséről, mégpedig a gyermek szemszögéből. Így számukra könnyebb elfogadni a tanári értékelést és támogatni azt. Az otthon kitöltött tanulási napló, amelyet adott esetben a családról és otthonukról készült fényképekkel vagy rajzokkal illusztrálnak, a gyermeknek és a szülőknek is lehetővé teszi, hogy diszkréten megvitathassák személyes elképzeléseiket. Másrészt a tanár számára biztosítanak olyan háttér-információkat, amelyek megkönnyítik az együttműködést.

Amennyiben a tanulás folyamatát kezdettől fogva sokoldalúan dokumentálják, akkor a következő iskolai fokra való átlépéskor könnyebben megoldható az a kérdést, hogy a gyermeket ne állítsák túl nehéz, avagy túl könnyű feladat elé. 

És az oktatás megtervezésekor a csoportok irányított kialakítása révén elkerülhetővé válik, hogy a tanulók egyéni különutakon járjanak. Az értékelés tehát azt a célt szolgálja, hogy a tanulási út az egyes lépések egymásutánjának tükrében váljon érthetővé, beláthatóvá. Mert nem csak bizonyos szakaszok végén az eredmények, hanem sokkal inkább az egyéni körülmények és erőfeszítések tájékoztatnak arról, hogyan alakítsuk a tanulók további útját. 

A tanulásban elért eredmények feltárásának módja ne különbözzék a szokásos, a gyerekek tanulási hétköznapjaiból ismert tevékenységektől és tanulási feladatoktól. A tanulás eredményének a tanár általi követése, ill. a gyerekek önmegfigyelése és reflektálása nem az ellenőrzést szolgálja, és nem válthatnak ki félelmeket, ill. nem sarkallhatják a gyerekeket jobb teljesítmény elérésére. Az iskolai előkészítőben és az általános iskola alsó tagozatának első éveiben célszerű, ha teljesen lemondunk a jegyekkel való osztályzásról és az értékelés szöveges, ami a tanulói magatartás leírására korlátozódik, és ennek segítségével állapítjuk meg az egyes kompetenciaterületeken mutatott fejlődést. A teljesítményeknek még az óvatos mérése is megzavarhatja a gyermek tanulás fölött érzett örömét és csökkentheti motivációját, hogy továbbra is tanuljon, és fokozottan érvényes ez a teljesítmények értékelése esetében.

Óvodában, iskolai előkészítőben és az általános iskola alsó tagozatának kezdetén a gyerekek értési teljesítményét például úgy is lehet vizsgálni, hogy a tanulóknak elmesélt vagy fölolvasott történetre kell reagálniuk (mimikával, gesztusokkal, mozgással, rajzzal stb.). Később más készségek is alkalmazhatók az elért tanulási eredmények megállapítására. Mindazonáltal ügyelni kell arra, hogy elkerüljük az egyszerű kikérdezést, valamint hogy az elért eredmények megállapításának, esetleg a teljesítmény mérésének lehetőleg kreatív módja mellett döntsünk, annál is inkább, mert a tanulási folyamatot nem szabad „vizsgáztatásra” redukálni.

A nyelvtanulásban elért eredmények egyik eszköze a nyelvtanulási portfólió, ami egyrészt dokumentálja a nyelvtanulás folyamatát, másrészt a gyerekek tanulási tapasztalatait. Használata azt feltételezi, hogy a tanuló a tanár által elindított folyamat eredményeként fokozatosan képessé vált az önmegfigyelésre és önértékelésre. 

Az Európa Tanács kezdeményezte hivatalos és az adott országra szabott „Európai nyelvi portfóliók” kidolgozását. Ez a portfólió három részből tevődik össze, a nyelvi életrajzból, az elért eredményeket tartalmazó ún. „dossziéból” és az ún. „nyelvi útlevélből”. Ezt a portfóliót már a korai nyelvtanulásban résztvevők számára is össze lehet állítani.

  • A „nyelvi életrajz” személyes adatokat tartalmaz az illető idegennyelv-tanulásáról, tanulási tapasztalatairól és interkulturális találkozásairól, előre összeállított táblázatot önértékeléséhez, aminek segítségével felmérheti saját tudását, ezen kívül előre meghatározott tanulási célokat, ami saját tanulása, ill. tanulási útjának megtervezését segítheti stb.
  • Az ún. „dosszié” a tanulás tanuló által kiválasztott termékeinek(képek, fogalmazások, költemények, cd-k, poszterek stb.) gyűjteménye [1].
  • A „nyelvi útlevél” kompetencia-szintek szerint áttekintést ad a portfólió tulajdonosának nyelvi ismereteiről (a tanár állítja ki).
  • E három összetevőre a korcsoportnak megfelelően eltérő részletességgel kell kitérni. Az óvodában elsősorban a „dossziét” kell használni, és a dosszié segítségével lehet megállapítani a tanulásban mutatott haladást. Az általános iskola alsó tagozatán a gyerekeket fokozatosan beavathatjuk „nyelvi életrajzuk” alakításába [2].
Az önértékelésen kívül a portfólió arra is lehetőséget ad, hogy segítségével más személyeket (beiskolázáskor vagy a következő iskolai fokra lépéskor a szülőket és a tanárokat) tájékoztassunk a portfólió tulajdonosa által elért tanulási eredményekről. Különösen jó szolgálatot tesz a portfólió felsőbb iskolába lépéskor. Mindazonáltal a portfólió nem a tanulmányi előmenetelt igazoló bizonyítvány, hanem inkább egyfajta napló, ami gyermeknek egyéni formában kialakítva, személyre szabottan hivatott segíteni. Nem javasoljuk, hogy az intézmény nyomására a tanárok és tanulók kötelező feladatává tegyék a portfólió készítését [3].
   

Ajánlások:

  • A korai idegennyelv-tanulásban a tanuló előmenetelét elsősorban a tanulási folyamatok kontextusában kell szemlélni. Kerülni kell a tanulási eredmények hangsúlyozott középpontba állítását.
  • Az értékelés egyes folyamatait hosszú távon és gondosan kell megtervezni és
  • a tanulási eredmények feltárásának egyik lehetséges eszköze a portfólió. Javasoljuk, hogy már az óvodában vezessék be, és az általános iskola alsó tagozata után a felső tagozaton, ill. a középiskola alsó és felső tagozatán is készítsenek portfóliót, mert így biztosítható a tanulói életrajz folyamatossága


Források
[1] Rau/Legutke (2008)
[2] Vö. Kolb (2008)
[3] Vö. Burwitz–Melzer (2008), ami tartalmaz egy az iskolaformától független nyelvi portfólió-modellt.