Nürnbergi Ajánlások
Nyelvmesterek és nyelvtanárok

A nyelvmesterek és a nyelvtanárok kulcsszerepet játszanak a korai idegennyelv-tanításban. A szülőkön kívül ők a legfontosabb referenciaszemélyek, akik megszabják a gyermek tanulási környezetét és az ott uralkodó légkört. Minél képzettebb a nyelvmester, ill. a tanár sokrétű feladatai és az olykor nagyon sajátos elvárások tekintetében, annál eredményesebben tanul a gyermek. 

Ehhez az szükséges, hogy mindenkor rendelkezzék a szükséges szakmai kompetenciáikkal (nyelvi kompetencia, kultúraismeret, módszertani-didaktikai kompetencia). De fontosak bizonyos általánosabban vett ismeretek és tapasztalatok is. Egyebek közt [1] hogy:

  • szívesen kommunikál
  • képes interkulturális kommunikációra, amit szívesen gyakorol
  • képes az analitikus és problémamegoldó gondolkodásra
  • rendelkezik a tanulási stratégiák felismerésének, közvetítésének és alkalmazásának kompetenciájával
  • önmaga és minden tanuló esetében érvényesíti az egész életen át való tanulás elvét
  • nyitott minden újfajta gondolkodásmóddal és tanulási megközelítéssel szemben
  • rendelkezik azzal a képességgel, hogy harmonikusan és gyümölcsözően tud együttműködni tanárkollégáival, valamint a gyerekekkel
  • képes a médiumokkal kapcsolatos kompetenciái állandó javítására
  • saját hivatásbeli szerepét és feladatait öntudatosan és célirányosan gyakorolja, de egyben kritikusan elemzi is
  • a nevelési és oktatási folyamat összes résztvevőjével hajlandó mindenkor együttműködni
Gyakran előfordul, hogy a nevelő, ill. a tanár az egyetlen olyan személy, akin keresztül a gyermek kapcsolatba kerül az adott idegen nyelvvel. Ennél fogva az ő nyelvhasználata a tanulás szempontjából a legfontosabb minta. A nevelőnek, ill. a tanárnak olyan jól kell bírnia az idegen nyelvet, hogy a tanítást teljes egészében az adott idegen nyelven végezhesse. Példásan birtokolni kell az idegen nyelvet annak fonetikája, ritmusa, valamint intonációs rendszere tekintetében.

A tanár feladata nem csak az, hogy a gyermekeket megismertesse az idegen nyelvvel, de óvatosan egy új kultúrával is meg kell ismertetnie őket. A kultúraközvetítő szerepét csak megfelelő interkulturális kompetencia birtokában és a célország kultúrájának széleskörű ismeretében képes betölteni. Az idegen-nyelvi kínálat életkori sajátosságoknak megfelelő kialakításának szempontjából ilyeténképpen nagy a nevelő vagy a tanár művészi és ábrázoló képességeinek szerepe. 

A korai idegennyelv-tanításban különös szerepe van a tanár interperszonális kompetenciájának, azaz annak a képességének, hogy a tanulási környezetben olyan légkörről képes gondoskodni, ahol a felek partnernek tekintik, kölcsönösen becsülik egymást, és a félelem nélküliség illetve a bizalom lehetővé teszi a tanulás érdekében az együttműködést. A team¬ben való együttműködés képessége és az az adottság, hogy valaki képes egy csoportban kezdeményezni illetve kezdeményezésre ösztönözni, kedvezően befolyásolja a felnőttek (nevelők és szülők) és gyermekek iskolai és iskolán kívüli kooperációját is.

A tanárok közötti együttműködés elsődlegesen a dolgok megbeszélését, különböző projektek, ill. az oktatás közös megtervezését, az azokban való megállapodást és a projektek lebonyolítását, megvalósítását jelenti. Jó, ha az ilyen eszmecserére az intézmények között átfogóan is sor kerül, mégpedig a tanárok és nevelők közt, pl. az óvodából az általános iskola alsó tagozatára való átlépéskor. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a tananyagot logikusan építsék fel, és hogy elkerüljék bizonyos tartalmak esetleges többszöri tanítását.

Nemzetközileg szemlélve a nyelvmesterek és nyelvtanárok képzése igen sokféle módon valósul meg, aminél fogva e képzés struktúrái egyáltalán nem egységesek. Például azok, akik általános iskola alsó tagozatán idegen nyelvet tanítanak, lehetnek olyan nevelők vagy alsó tagozatos tanárok, akik a korai idegen nyelv tanítására jogosító kiegészítő képesítéssel rendelkeznek, de lehetnek olyanok is, akik megfelelő szaktanári képesítéssel rendelkeznek. 

Azok a nevelők, akiket azzal bíznak meg, hogy idegen nyelvet tanítsanak, gyakran továbbképzések keretében szerzik meg a „nyelvmesteri képesítést”. A képzésnek mindenekelőtt azt kell lehetővé tennie, hogy oly mértékben elsajátítsák az óvodai és az általános iskola alsó tagozatán folyó oktatás általános elveit, hogy azok ténylegesen meghatározzák az oktatási folyamat megtervezését és gyakorlati megvalósítását. De ide tartozik a gyermeki fejlődés alapos ismerete is, valamint, hogy a tanítási tartalmak miként közvetíthetők a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelően. 

A tanítási folyamatokban éppúgy érvényesül a gyermekek természetes aktivitása és természetes tudásvágyukkal összefüggésben kezdeményezőkészségük is, mint ahogyan az információszerzés areferencia személy, a tanár [2] avagy a társas-társadalmi kontextus révén.

A képzés során ideális esetben foglalkoznak a választott tevékenységgel kapcsolatos összes központi tartalommal, természetesen mindenkor azzal a kérdéssel összefüggésben, miként kellene őket az idegen nyelven közvetíteni.

Ajánlások:
  • A nyelvmestereket és a korai idegennyelv-tanításra szakosodó tanárokat a kisgyermekek idegennyelv-tanításra specializálódott tanulmányi rendszer keretében kell képezni.
  • A képzés legyen kompetencia-orientált és lehetőleg átfogóan közvetítse az elméleti alapokat, de egyben alakítsa ki és fejlessze a megfelelő cselekvési kompetenciákat is.
  • Az óvodában és az általános iskola alsó tagozatán zajló korai idegennyelv-oktatás esetében a nevelőknek és tanároknak a Közös Európai Idegennyelvi Referenciakeret B2-es-C1-es szintjén kell birtokolniuk az idegen nyelvet, mert csak így biztosítható a gyerekek számára egy lehetőség szerint hibátlan és autentikus nyelvi modell.
  • A tanulmányok során az idegen nyelv legyen a munka nyelve, amit lehetőség szerint gyakran használnak is.
  • A tanulás tartalmait interkulturálisan kell kialakítani, azaz figyelembe kell venni mindkét nyelvet és kultúrát – a kiindulás nyelvet és kultúráját valamint a célnyelvet és kultúráját, méghozzá egymásra vonatkoztatva.
  • Ideális esetben a hallgatókat fel kell készíteni a soknyelvűségből adódó didaktikai-módszertani eljárások alkalmazására, azaz egy adott tanulócsoportban beszélt valamennyi nyelv, továbbá a gyerekek korábbi idegennyelv-tanulása során megszerzett tapasztalataiból adódó lehetőségek kiaknázására.
  • A képzés során alkalmat kell találni arra, hogy a hallgatók a tanítási elveket és módszereket a gyakorlatban kipróbálhassák és csoportosan reflektálhassák.
  • A tanulmányok során olyan nyelvi eszközöket kell megismertetni, amelyek összhangban vannak a gyermekek számára releváns témákkal és helyzetekkel valamint olyan szókincset, ami hasznos a tanulási folyamatok irányításánál.
  • A hallgatóknak biztosítani kell a lehetőséget, hogy tájékozódhassanak a releváns nyelvpolitika alakulásáról és ezt egymás között megvitathassák majdani hivatásuk összefüggéseiben.
  • Biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a hallgatók a képzés során a célnyelv országában tanulhassanak, sőt ezt be kell építeni a szak tantervébe.
A továbbképzés mindenkor olyan fejlesztésre törekszik, amelyik eltérő célokra irányulhat. Vonatkozhat új oktatási eljárásokra, új anyagokra, de jelenthet akár személy szerinti fejlesztést is.

A továbbképzés olyan készségeket és ismereteket közvetít, amelyek a gyakorlatot tartják szem előtt és elsősorban tapasztalatokon nyugszanak, de mindenkor tudományosan megalapozottak. A továbbképzés csak akkor tekintendő sikeresnek, ha az újonnan megszerzett ismeretek és készségek a munka mindennapjainak részévé válnak. Ennek feltétele, hogy a továbbképzés tartalmai a gyakorlat szempontjából relevánsak és cselekvésorientáltak legyenek.

A továbbképzést az szolgálja eredményesen, ha jól vannak megtervezve a gyakorlat alapján kialakított egységek és egymásra épülnek, valamint ha biztosítják az eszmecsere és vita lehetőségét.

A nyelvmesterré való átképzéskor és a korai idegennyelv-tanításra szakosodott szakemberek továbbképzésekor egyrészt a szakma iránti érdeklődésre és a meglévő korábbi szakmai ismeretekre kell építeni, másrészt a képzésben résztvevők nyelvi ismereteit kell bővíteni. Az új, speciális célcsoportra szabott módszertani tréningeknek a gyakorlatban alkalmazható tudást kell közvetíteniük és biztosítaniuk kell a sikerélményt.

Ajánlások:
  • Továbbképzésre lehetőség szerint a nyelvmesterek és tanárok egész pályája alatt folyamatosan szükség van, akár egyéni kezdeményezésre is.
  • A nyelvmestereket és a tanárokat a továbbképzéseknek arra kell ösztönözniük, hogy fejlesszék tovább meglévő kompetenciáikat, elő kell mozdítaniuk, hogy felismerjék saját hiányosságaikat, továbbá támogatniuk kell őket az önálló, folyamatos szakmai előrelépésben.


Források
[1] Vö. BIG-Kreis (2007)
[2] Vö. az ún. ko-konstrukcióval kapcsolatos fejtegetéseket, Fthenakis (2009)