Nürnbergi Ajánlások
A cél: interkulturálisan nyitott gyermekek nevelése

A korai idegennyelv-tanítás valamennyi lehetséges eszközzel él, hogy a gyermekeknek így biztosítsa a lehető legjobb fejlődési lehetőségeket az idegennyelv-tanulás folyamatában. Ebbe beleértendők a gyermek teljes fejlődésének érzelmi, kreatív, társas, kognitív és nyelvi vonatkozásai. De itt említendő meg az interkulturális kommunikatív kompetencia fejlesztése is. 

Az interkulturálisan érdeklődő és nyitott gyermek a későbbiek során az adott nyelv olyan beszélőjévé [1] wválhat, aki megfelel a mai idegennyelv-oktatás kitűzött céljának. 

A tanuló idegen-nyelvi kompetenciáját többé már nem csupán az adott nyelvet anyanyelvként beszélők nyelvi kompetenciájához viszonyítják, hanem azzal a képességével mérik, hogy mennyire képes megoldani az interkulturális kommunikáció sokrétű feladatait. A tanuló gyermekek és a korai nyelvoktatásban résztvevők számára olyan impulzusokat és tartalmi kínálatot kell biztosítani, amelynek alapján nyílt és toleráns interkulturális beszélőkké fejlődhetnek. A korai idegennyelv-tanulás keltse fel az érdeklődést a nyelvek iránt, tanulásuk szerezzen örömöt, és „arra ösztönözze a gyermeket, hogy a saját nyelvén kívül más nyelven is értesse meg magát”.
 

Ajánlás:

A korai idegennyelv-tanítás egyrészt összpontosítsa figyelmét a nyelvi kompetenciák fejlesztésére, másrészt fejlessze az általános, az interkulturális és tanulásstratégiai képességeket is.

Az általános kompetenciák – például a beszélő saját személyére vonatkozó és a társas kompetenciák – fejlesztése nem történik a többi kompetencia fejlesztésétől függetlenül és ennyiben a korai idegennyelv-tanításnak is fontos feladata. 

A korai idegennyelv-tanulási kínálat keretében az alábbi általános kompetenciák fejlesztendők:
  • a beszélős saját személyére vonatkozó kompetenciái: Az idegennyelv-tanulás terén nyújtott teljesítmények és megszerzett tudás erősíti a gyermek én-érzetét, a gyermek felméri a csoporton belüli személyes szerepét, és értékeli azt, továbbá bátorságot merít a cselekvéshez.
  • a szociális kompetencia: az egészséges önértékelés a csoport többi tagjának megfelelő elfogadásához vezet. A gyermek érzékeli a többiek személyes fontosságát, megtanulja becsülni minden egyes tanulótársát, team-ben dolgozik, és kialakítja magában a mi-tudatot.
  • az érzelmi-indulati kompetencia: a gyermek a másokkal való érintkezés során megtanulja érzelmeinek kifejezését, de a konfliktusok és problémák felismerését is, továbbá megtanulja annak módját is, hogyan oldhatók meg a problémák
  • a motorikus kompetencia: a tanulás folyamata közbeni mozgás a gyermek alapvető szükséglete, erősíti a befogadóképességet és hozzájárul a gyermek motorikus fejlődéséhez
  • a kognitív kompetencia: az idegen nyelv idővel a tartalmak közvetítésének médiumává válik, és egyre kevésbé számít öncélú tevékenységnek. Az idegen nyelvi tartalmak elgondolkoztatnak, fejlesztik az emlékezőképességet is. Ez a kompetencia a legkorábban a tízéves kor után alakul ki
  • a kreatív kompetencia: az idegen hangok és jelek, hasonlóan az új és szokatlan tartalmakhoz, örömöt okoznak, felkeltik a kíváncsiságot, új ötleteket adnak és új eljárások kipróbálására ösztönöznek
  • a figyelem kompetenciája: új hatások érzékennyé tesznek környezetünk változása, embertársaink szükségletei és dolgai iránt. A figyelem elismerést és tiszteletet vált ki, de elmélyíti a bizalmat is.
Hogy milyen nyelvi kompetenciákkal kell rendelkeznie egy körülbelül tíz éves gyermeknek, ezzel kapcsolatban nem rendelkezünk még empirikusan igazolt kutatási eredményekkel, amelyekből világosan levezethetők volnának a standardok. 

Ez alól egyetlen kivétel akad, mégpedig az, hogy a gyerekek megfelelő erőfeszítés mellett képesek az idegen-nyelvi kiejtés jó elsajátítására. 

Abból kell kiindulni, hogy a gyermekkorú tanuló nyelvi kompetenciái az egyes területeken eltérően fejlődnek. Ez feltehetőleg a korai idegennyelv-tanítás súlypontjaival függ össze, ugyanis az általános iskola alsó tagozatán elsősorban a hallás utáni értést és a beszédet fejlesztik súlypontilag. Az óvodában és az iskola-előkészítőben főleg a receptív készségek – a hallás, a hallás után megértés valamint az értés általában – állnak az előtérben. Ezt egészítik ki az általános iskola alsó tagozatán fokozatosan a produktív és interaktív stratégiák és megközelítések (a beszéd, az írás, szóbeli interakciók).

Ajánlások:
  • A korai nyelvtanulás megkezdésének időpontjától függetlenül minden gyermek számára elegendő időt kell biztosítani a nyelvi impulzusok befogadására, mégpedig anélkül, hogy kényszerítenék a megszólalásra vagy megnyilatkozásait nem a megfelelő módon javítanák.
  • A gyermekek különös képességét a helyes kiejtés elsajátításában céltudatosan és intenzíven kell fejleszteni, elsősorban autentikus anyagok segítségével.
  • Az idegen nyelven való írást nagyon óvatosan kell bevezetni.
  • Az idegen-nyelvi kompetencia fejlesztésének inputjai tartalmilag, nyelvileg és módszertanilag igazodjanak a gyermekek kommunikációs szükségleteihez.
A korai idegennyelv-tanításban az interkulturális kompetencia fejlesztése felhasználja egyfelől a más emberekhez fűződő társas kapcsolat nevelési vonatkozásait, másrészt az idegen nyelven való érintkezés kommunikatív aspektusait. Az oktatás céltudatosan kiválasztott tartalmai és céltudatosan megválasztott aktivitások segítségével már e korai szakaszban is lehetséges és célszerű felkelteni a gyerekek érdeklődését interkulturális kérdések iránt, például
  • országismereti tartalmak segítségével a célnyelvi kultúra iránt (pl. ünnepekről és szokásokról))
  • az „idegen” és a saját kultúra eltérő vonásai iránt, aminek segítségével a gyermeki észlelés finomítható (pl. a hétköznapi élet tárgyai, a művészetek)
  • a más kultúrából származó emberek iránti empátia elmélyítését szolgáló anyagokkal
  • olyan az életből vett helyzetekkel (szerepjátékokkal), amelyek segítségével gyakorolni lehet az interkulturális helyzetekben való cselekvést.
A gyermek azáltal ismeri meg az idegen kultúrát, hogy neki idegen nyelven képeket, szövegeket mutatnak be, de ez történhet akár virtuális kínálat segítségével is. Az idegennel való találkozáskor központi szerepe van annak, hogy a gyermek ugyanakkor megtapasztalja a bizalmat is, hiszen a már jól ismert dolgok közé besorolni az új információkat és benyomásokat, megtalálni köztük a kapcsot, ebben rejlik a tudás növekedésének kitűzött célja.

Ajánlások:

A tartalmakat és a módszereket úgy kell megválasztani, hogy gyermek megőrizhesse és elmélyíthesse az új dolgokkal szembeni természetes nyíltságát, és a tanulási folyamat során egyben egyre érzékenyebben reagáljon önmagára és mindarra, ami számára idegen.

A tananyagot úgy kell megválasztani, hogy a gyermek képes legyen
  • a jól ismert dolgokban felismerni azt, ami számára idegen, és az idegen dolgokban azt, ami számára ismerős.
  • az idegen dolgokat idegenként elfogadni.
  • arra, hogy megtanulja, miként bánjon elbizonytalanodásával és azokkal a félelmeivel, amelyek az idegennel való találkozásból erednek.
Személyes hajlamainál fogva minden tanuló egy bizonyos tanulótípushoz tartozik, de egyben képes olyan saját tanulási technikákat és tanulási stratégiákat kialakítani, amelyekre az idegennyelv-tanításban speciálisan támaszkodni lehet. 

A holisztikus tanulás azt is jelenti, hogy a gyermek saját érzékelését erősíti, saját magát és tanulását pontosan megfigyeli, és tudatosul benne, hogyan képes a lehető legeredményesebben idegen nyelvet tanulni. Ha a gyermeket lehetőség szerint sokféle tanulási stratégiával ismertetik meg, akkor könnyebben felismeri hajlamait, és később maga is képes lesz tanulási folyamat és tanulási stratégiája kidolgozására. 

A tanulási stratégiák megkönnyítik az idegen nyelv tanulásának folyamatát és pozitív beállítódáshoz vezetnek az idegen nyelv tanulásával és használatával szemben. Ez segíti a további idegen nyelvek tanulását is.

Ajánlások:
  • A tanulás tartalmai és módszereit már a korai idegennyelv-tanulásban is úgy kell kialakítani, hogy az egyes gyermek megfigyelhesse saját magát és egyéni tanulási viselkedését, hogy lépésről-lépésre felismerhesse, melyik tanulótípushoz tartozik, valamint hogy gyorsan és eredményesen tanulhasson.
  • Már korán el kell kezdeni az elemi kommunikációs stratégiák begyakorlását (pl. kérdezés, a gesztusok és mimika használata stb.) és az emlékezést elősegítő stratégiák fejlesztését.
  • A gyerekeknek legyen alkalmuk megismerni és kipróbálni az alapvető technikákat, amelyek idővel képessé teszik őket az önálló tanulásra.
Az olvasói kompetencia nem tévesztendő össze az olvasási készség kompetenciájával. Az olvasói kompetencia fejlesztésének már a szülői házban el kell kezdődnie, mégpedig jóval az olvasási készség tudatos elsajátítása előtt. A mesék és történetek felolvasásának követése, képeskönyvek „közös” olvasása és megbeszélése a gyermeket bevezetik az olvasás és az írás kultúrájába, kialakítják benne az olvasás örömét, az olvasás iránti érdeklődést és előkészítik a későbbi önálló olvasásra. 

Minél nagyobb az írott szövegek szerepe a gyermek környezetében, annál magától értetődőbben tárul föl előtte az írás használati értéke. Ezért ajánlatos, hogy az írott kultúra pl. az óvodában állandóan jelen legyen. 

A korai idegennyelv-tanítás támaszkodhat ezekre a folyamatokra és tovább is fejlesztheti őket. A rövidebb olvasmányok felolvasásakor ne csak tartalmi kérdések álljanak az előtérben, hanem fejleszteni lehet pl. a feszültség teremtő eszközök vagy a szövegfajta jellemzői iránti érzéket („hol volt, hol nem volt…”) is. 

A korai idegennyelv-tanulást segíti az a környezet is, ahol
  • az emberek olvasnak, pl. a szülők vagy az idősebb testvérek, és ezzel példát mutatnak, továbbá ahol
  • sokféle írásos anyag van jelen, amihez a gyerekek szabadon hozzáférhetnek
  • vannak könyvek, amelyekből felolvashatnak, ill. amelyeket a gyerekek szabadon felfedezhetnek
  • a tanulási környezetben pl. az iskola-előkészítőben vagy az általános iskola alsó tagozatán vannak olvasó- vagy írósarkok
  • adott esetben a felnőttek megválaszolják a gyermekek kérdéseit és ezzel támogatják a tanulási folyamatot.
Ajánlások:
  • A gyerekek tudjanak már írni az anyanyelvükön, mielőtt közelebbről foglalkoznának az idegen nyelven való írással.
  • A gyermekek környezete lehetőség szerint kínáljon sokféle lehetőséget az írással való megismerkedésre, hogy ezzel is kíváncsivá tegyen (egyebek közt) a könyvekre és korán felkeltse az olvasás iránti érdeklődést.


Források
[1] Vö. pl. Zarate (1977); Krumm (2003); House (2008)