A közszolgálati médiaszolgáltatók mint kreatív partnerek: új impulzusok a német filmfinanszírozásból a magyar audiovizuális reformokhoz
Pódiumbeszélgetés a commissioning editorok szerepéről a budapesti SZEMREVALÓ | Sehenswert Filmfesztiválon
BUDAPEST, 2026. október 16. – Miközben Magyarországon a közszolgálati média és a filmtámogatási intézményrendszer jövőjéről folyik a párbeszéd, a német ZDF és ARD képviselői egy olyan rendszer működésébe engedtek betekintést, amelyben a televíziós csatornák jóval többet jelentenek egyszerű bemutatási felületeknél: a független filmes alkotók fontos kreatív és finanszírozási partnerei.
Az október 16-án, a budapesti Goethe Intézetben megrendezett pódiumbeszélgetésen Burkhard Althoff, a ZDF Das kleine Fernsehspiel című programjának vezetője, Jan Berning, az ARD-hoz tartozó SWR televízió szerkesztője, valamint Dr. Tóth Csaba, a Magyar Elektronikus Műsorszolgáltatók Egyesületének (MEME) elnöke és a Nemzeti Filmintézet ideiglenes filmes döntőbizottságának elnöke vitatta meg a közszolgálati média szerepét a filmgyártásban.
A Szilágyi Márk magyar–német filmproducer által moderált esemény a SZEMREVALÓ | Sehenswert Filmfesztivál keretében valósult meg, amelyet a Goethe Intézet, az Osztrák Kulturális Fórum és Svájc Nagykövetsége közösen szervez. A szakmai beszélgetés a fesztivál hagyományos kulturális programját az európai filmpolitika és filmfinanszírozás kérdéseivel egészítette ki.
Magyarország szempontjából a beszélgetés különösen meghatározó időszakban zajlott.
„Az általam ideálisnak tartott rendszer egy olyan koprodukciós struktúra lenne, amelyben a kockázatok csökkentése érdekében a közszolgálati médiaszolgáltató is részt vehetne azokban a produkciókban, amelyekben a filmalap is szerepet vállal.”
– Dr. Tóth Csaba, a MEME elnöke
Tóth, aki júliusban kezdte meg munkáját a Filmintézet döntéshozó testületében, egy olyan hazai filmipart írt le, amely hosszú ideig kevés finanszírozási forrástól függött. A közszolgálati televízió csak korlátozottan vett részt a filmprodukciókban, miközben a kereskedelmi televíziók is viszonylag ritkán fektettek jelentős összegeket saját fikciós tartalmak előállításába.
A korábbi magyar filmtámogatási struktúrák hiányosságainak kizárólagos elemzése helyett Tóth egy jobban összehangolt rendszert vázolt fel, amelyben a közszolgálati és kereskedelmi televíziók a nemzeti filmalappal közösen oszthatnák meg a befektetési kockázatokat, miközben új lehetőségeket teremtenének a független producerek számára.
A korábban széttagolt és politikai befolyással terhelt támogatási rendszerrel kapcsolatos kritikájából kiindulva stratégiaibb megközelítést sürgetett a televíziós megrendelések és a koprodukciók területén.
Tóth hangsúlyozta, hogy ezek személyes szakmai elképzelései, nem pedig a kormány hivatalos álláspontját tükrözik. Hozzátette, hogy a MEME reformjavaslatok megvitatására készül az illetékes minisztériummal.
A beszélgetés a magyar közszolgálati média szélesebb körű átalakításának időszakában zajlott. A közmédia júliusban rövid időre megszakította adását, majd a műsorszolgáltatás újraindításakor bocsánatot kért az elmúlt években sugárzott kormányzati propagandáért.
A cseh modell mint lehetséges példa Magyarország számára?
„A kedvenc példám Csehország. Nem azért, mert a csehek jobbak lennének a németeknél, hanem a piac mérete miatt.”
– Dr. Tóth Csaba, a MEME elnöke
Bár a beszélgetés központi összehasonlítási alapját a német finanszírozási rendszer jelentette, Tóth a szomszédos Csehországot emelte ki Magyarország számára különösen releváns példaként.
A Tóth által a beszélgetés során ismertetett, a cikkhez függetlenül is ellenőrzött adatok szerint a cseh közszolgálati televízió éves költségvetése megközelítőleg 300 millió euró, amelyből mintegy 15 millió eurót fordítanak fikciós produkciókra. Elmondása szerint a cseh köztelevízió évente nyolc-tíz fikciós sorozatot készít, és hozzávetőleg húsz-harminc cseh mozifilmben vesz részt koprodukciós partnerként.
Tóth szerint Magyarország elvileg hasonló nagyságrendben is működhetne. Ennek kapcsán a magyar közszolgálati média számára tervezett, megközelítőleg hasonló összegű költségvetésre hivatkozott.
„Nem lehetetlen egy olyan kisebb piacon sem, mint Magyarország, megfelelő struktúrát létrehozni” – fogalmazott.
A finanszírozás önmagában azonban nem jelent garanciát a sikerre. Tóth hangsúlyozta, hogy egy jól működő commissioning rendszerhez tapasztalt szakemberekre van szükség, akik képesek a projektek szakmai értékelésére, a fejlesztési folyamatok támogatására és megalapozott szerkesztői döntések meghozatalára.
„Ha nincs megfelelő szakértelem, ha nincsenek tehetségek, ha nincsenek szakemberek, akik ezeket a döntéseket meghozzák, akkor végül gyenge minőségű produkciók fognak születni” – figyelmeztetett Tóth.
A magyar közszolgálati televízió közönségének visszaszerzését is fontos kihívásnak nevezte. Az általa idézett nézettségi adatok szerint a cseh köztelevízió mintegy 28 százalékos közönségarányt ér el, míg a magyar közszolgálati televízió körülbelül 10 százalékot. A sportközvetítéseket figyelmen kívül hagyva ez az arány hozzávetőleg 7 százalékra csökken. Véleménye szerint a nézők bizalmának visszaszerzéséhez erős hazai történetekre és vonzó fikciós produkciókra van szükség.
A német közszolgálati televíziók mint a filmes tehetséggondozás műhelyei
A német közszolgálati médiaszolgáltatók számára a fiatal filmesek támogatása jóval többet jelent egyes produkciók finanszírozásánál. Egyben elköteleződést is jelent a szerkesztői függetlenség, a művészi kísérletezés és a tehetséggondozás szabadsága mellett, a közvetlen kereskedelmi elvárásoktól függetlenül.
A német résztvevők egy olyan finanszírozási hagyományt mutattak be, amelyben a televíziós csatornák, a regionális filmalapok és a független gyártócégek évtizedek óta szorosan együttműködnek.
Jan Berning ismertette az SWR Debüt im Dritten című, pályakezdő filmeseket támogató programjának működését. A program négy évtizede segíti a fiatal alkotókat, és ez idő alatt mintegy 200 film létrejöttében vett részt.
Elmondása szerint az SWR jelenleg évente hozzávetőleg öt játékfilm és egy sorozat támogatását tűzi ki célul. A csatorna pénzügyi hozzájárulása azonban rendszerint csak egy eleme egy átfogóbb koprodukciós finanszírozási konstrukciónak.
A commissioning editor feladata messze túlmutat annak eldöntésén, hogy mely forgatókönyvek kapjanak támogatást. A szerkesztők a teljes fejlesztési folyamat során együtt dolgoznak a forgatókönyvírókkal, rendezőkkel és producerekkel, szakmai visszajelzéseket adnak, és segítik a projekteket a gyártás megkezdéséig.
Burkhard Althoff hasonló kreatív küldetésről beszélt a ZDF-nél. A Das kleine Fernsehspiel évtizedek óta tartó elkötelezettsége a fiatal filmesek mellett alternatívát kínál a hagyományos televíziós piac kereskedelmi elvárásaival szemben.
Althoff szerint a művészi potenciál és az új rendezői tehetségek felfedezése továbbra is a program középpontjában áll, még akkor is, ha a közszolgálati médiaszolgáltatókra egyre nagyobb versenynyomás nehezedik.
Ezzel a felelősséggel együtt jár a kreatív kockázatvállalás is, amelyet egy kizárólag üzleti szempontok szerint működő finanszírozási rendszerben nehezebb lenne indokolni.
„Ebben az a jó, hogy megengedhetünk magunknak hibákat” – fogalmazott Althoff. A program viszonylag szerény költségvetése lehetőséget ad a filmeseknek a kísérletezésre és a tapasztalatszerzésre, mielőtt nagyobb produkciókat valósítanának meg.
Megjegyzései rávilágítottak egy olyan közszolgálati rendszer jelentőségére, amelyben a szerkesztői szabadság lehetővé teszi a szokatlan projektek és új alkotói hangok támogatását anélkül, hogy az azonnali közönségsiker válna az egyetlen értékelési szemponttá.
A beszélgetés ugyanakkor egy alapvető feszültséget is feltárt: a közszolgálati médiaszolgáltatóknak kulturálisan jelentős alkotásokat kell támogatniuk, miközben az egyre széttagoltabb szórakoztatóipari piacon a nézők figyelméért is versenyezniük kell.
A streaming új életet adhat a művészfilmeknek
„Magyarország valószínűleg soha nem fog pontosan úgy működni, mint Németország. Ettől függetlenül szerintem jó ötlet megnézni, hogyan csinálják ezt a németek.”
– Szilágyi Márk, moderátor, magyar–német filmproducer
Mindkét német televíziós szakember beszélt arról, hogyan alakítják át a közszolgálati médiaszolgáltatók saját streamingplatformjai azoknak a filmeknek a lehetőségeit, amelyek a hagyományos televíziós sugárzás során csak kisebb közönséget érnek el.
Berning elmondta, hogy az SWR digitális közönsége időnként erősebben reagál a művészileg vagy politikailag kihívást jelentő produkciókra, mint a lineáris televízió nézői. A bizonyos társadalmi csoportok számára különösen fontos témákat feldolgozó alkotások, köztük a queer tematikájú filmek, jelentős láthatóságot érhetnek el az online felületeken.
Althoff egy szemléletes példával érzékeltette, milyen alapvetően változtak meg a televíziózási szokások.
„A műsorsávunk az 1960-as évek főműsoridejéből mára hétfő éjfél utánra került. Ezért nagyon örülünk a streaming adta lehetőségeknek.”
– Burkhard Althoff, a ZDF Das kleine Fernsehspiel című programjának vezetője
Ugyanakkor elismerte, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatóknak egyre nehezebb versenyt folytatniuk a nézők figyelméért a Netflixszel, a YouTube-bal és más digitális szereplőkkel.
Az átalakulás a forgalmazási jogok és a bemutatási időablakok kérdését is felveti. Althoff rámutatott azokra a nehézségekre, amelyek akkor jelentkeznek, amikor a közszolgálati televíziók részt vesznek egy mozifilm koprodukciós finanszírozásában, az alkotás azonban előbb jelenik meg egy konkurens kereskedelmi streamingplatformon, mint a saját médiatárukban.
A növekvő versenynyomás ellenére egyik német szerkesztő sem képviselte azt az álláspontot, hogy kizárólag a nézettségi és megtekintési adatoknak kellene meghatározniuk, mely filmek részesülnek támogatásban.
A beszélgetés egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a közszolgálati média kulturális küldetésének teljesítéséhez meg kell őrizni a művészi kockázatvállalás, a szokatlan történetmesélés és a pályakezdő filmesek számára fenntartott alkotói teret.
„Javaslatokat adnak, nem utasításokat”: a commissioning editorok mint kreatív mentorok
„Szerintem a commissioning editor kreatív mentor. Megjegyzéseket tesz, nem parancsokat ad. Iránymutatást nyújt, nem utasításokat.”
– Dr. Tóth Csaba, a MEME elnöke
A beszélgetés ismét ráirányította a figyelmet a commissioning editor szerepére, amely szakmai funkció Magyarországon egyelőre jóval kevésbé intézményesült, mint Németországban.
Tóth szerint a televíziós csatornák, producerek és alkotók közötti ilyen jellegű kreatív partnerség megteremtése fontos cél lehet a magyar film- és televíziós ágazat jövője szempontjából. A commissioning editorok nem elsősorban pénzügyi döntéshozóként, hanem olyan szakmai partnerként működhetnének, akik a korai fejlesztési szakasztól a gyártásig végigkísérik a projekteket.
A különbség alapvető: a commissioning editorok feladata nem az alkotók kreatív döntéseinek átvétele, hanem a projektek erősítése szakértelemmel, párbeszéddel és folyamatos szerkesztői együttműködéssel.
Berning különösen személyes megfogalmazásban beszélt erről a kapcsolatról.
„Néha úgy tekintek erre a szerepre, mint egy kísérőére, szinte mint egy terapeutáéra, aki valóban törődik a klienseivel.”
– Jan Berning, az SWR (ARD) szerkesztője
Tóth beszámolt egy magyar–német–szerb televíziós minisorozat-projektben való részvételéről is, amely Enyedi Ildikó rendező nevéhez kapcsolódik. A nemzetközi együttműködést annak példájaként említette, hogyan segíthetik a szerkesztői kapcsolatok és a koprodukciós partnerségek egy projekt fejlesztését és finanszírozását.
Magyarországon egy ilyen commissioning kultúra kialakítása jóval többet igényelne új támogatási mechanizmusok bevezetésénél. Szükség lenne megfelelő szakmai tudásra, átlátható szerkesztői folyamatokra és olyan intézményi környezetre, amelyben a szerkesztők önálló kreatív döntéseket hozhatnak.
Ahelyett, hogy a producerek egyetlen állami finanszírozási forrásra támaszkodnának, a filmalapok, a közszolgálati és kereskedelmi televíziók, valamint a nemzetközi partnerek hozzájárulásait kombinálhatnák. Az egyes intézmények a projektek kulturális és gazdasági jellegének megfelelően vehetnének részt a finanszírozásban.
Ez a megközelítés lehetőséget teremtene arra is, hogy világosabban meghatározzák a közpénzből történő finanszírozás, az alkotói autonómia és a szakmai döntéshozatal kapcsolatát.
Szélesebb európai jelentőségű párbeszéd
„A közmédia és a közszolgálati műsorszolgáltatás jelentőségét szerintem éppen az ilyen időkben nem lehet túlbecsülni.”
– Miriam Bruns, a budapesti Goethe Intézet igazgatója
A rendezvényt megnyitó Miriam Bruns, a budapesti Goethe Intézet igazgatója hangsúlyozta a közszolgálati média jelentőségét, nemcsak az audiovizuális gyártás, hanem a demokratikus közélet szempontjából is.
A panelbeszélgetés egy szélesebb kezdeményezés részeként valósult meg, amelynek célja a magyar filmszakma, valamint az európai műsorszolgáltatási és filmfinanszírozási intézmények közötti folyamatos szakmai párbeszéd kialakítása.
A magyar producerek számára a központi kérdés már nem pusztán az, hogy mennyi közpénz áll rendelkezésre filmgyártásra, hanem az is, miként lehet ezeket a forrásokat úgy felhasználni, hogy fenntartható piac jöjjön létre az önálló filmek és sorozatok számára.
A német tapasztalat azt mutatja, hogy a közszolgálati televíziók képesek támogatni a tehetséggondozást és megosztani a pénzügyi kockázatokat anélkül, hogy átvennék a független producerek kreatív felelősségét. A cseh példa pedig azt szemlélteti, miként tartható fenn egy kisebb nemzeti piacon is jelentős hazai fikciós gyártás a közszolgálati televízió aktív részvételével.
A két modell együttesen lehetséges irányt mutat Magyarország számára: egy több lábon álló finanszírozási rendszer kialakítását, amelyet professzionális commissioning struktúrák, szerkesztői függetlenség, valamint a televíziós csatornák, a filmfinanszírozási intézmények és a producerek közötti hosszú távú együttműködés támogat.
Egyelőre nyitott kérdés, hogy Magyarországon ezek a példák valódi intézményi változásokká alakulnak-e. A budapesti beszélgetés mindenesetre rámutatott, hogy egy fenntartható audiovizuális ágazat fejlődése nem kizárólag a rendelkezésre álló közpénzek nagyságán múlik, hanem azokon az intézményeken és kreatív partnerségeken is, amelyek keretében ezeket a forrásokat felhasználják.
A szakmai párbeszéd 2026. november 27-én, a budapesti Goethe Intézetben megrendezett Euro Film Policies Budapest Summit konferencián folytatódik. Az eseményen Ausztriából, Észtországból, Csehországból, Németországból, Szlovéniából, Szlovákiából és további európai országokból érkező filmszakmai szakértők, filmpolitikai döntéshozók és iparági képviselők vitatják meg az európai filmpolitika és filmfinanszírozás különböző modelljeit. A középpontban a nemzetközi koprodukciók megerősítése, valamint az a kérdés áll, hogyan kapcsolódhatna be Magyarország ismét szorosabban az európai koprodukciós hálózatokba. A konferencia keretében öt filmes magyar projekt is bemutatkozik egy szakmai pitching fórumon, amelyek közül kettő lehetőséget kap arra, hogy a PITCH_IT programban, a 2027es Berlinale időszakában, a berlini Goethe Intézetben nemzetközi szakmai közönség előtt prezentálja projektjét.