Általános iskola első osztályos koromtól kezdve tanár szerettem volna lenni. Már akkor a játékbabáimnak és a plüssállataimnak tartottam tanórákat különböző tárgyakból, vezettem a hiányzókat az osztálynaplóban, és értékeltem a diákjaim teljesítményeit. A győri Révai gimnáziumban a némettanárom inspirált arra, hogy a tanítási vágyamat a német nyelvvel ötvözzem, és így kerültem a budapesti ELTE és a jenai egyetem germanisztika szakára.
Tanárként egy locsolókannához tudnám hasonlítani magam, mert az a feladatom, hogy a finom táptalajban fejlődő növényt szükség esetén kis vízzel megöntözzem, hogy tudjon tovább fejlődni, kibontakozni és virágba borulni. Nagyon szeretek másoknak segíteni abban, hogy elérjék a céljaikat, hogy a nyelvtanulás során egy másik kultúra megismerésével műveltebb, jobb emberekké váljanak, gazdagodjon a személyiségük, és bővüljön a világlátásuk. A tanórákra való készülés legalább annyi örömöt szerez, mint maga a tanítás, mert ilyenkor kiélhetem a kreativitás és újítás iránti vágyaimat.
A természet és az állatok szeretete a szabadidőm szerves részét alkotják: szívesen megyek túrázni, biciklizni vagy kutyát sétáltatni. Emellett az Ételt az életért alapítvány önkénteseként szoktam ételt osztani rászorulóknak. A mindennapjaim elengedhetetlen része a mantrameditáció, ami segít lecsendesedni, elmélyülni, megtalálni az önvalót és feléleszteni a szívemben szunnyadó istenszeretetet.