Német nyelvű szak- és szépirodalom magyarul

Német Könyvdíj – Menekülés önmagunktól

Az idei német könyvdíjas: Bodo Kirchhoff | Foto (Ausschnitt): © Laura J. Gerlach

A 2016. évi Német Könyvdíjat Bodo Kirchhof kapta Widerfahrnis (Megtapasztalás) című novellájáért. A kereskedelmi siker ezzel garantált – akárcsak más európai és amerikai irodalmi díjak nyertesei esetében.

Olykor az irodalmi életben is győz az igazság. Bodo Kirchhoffot 2012-ben már jelölték a Német Könyvdíjra rendkívül összetett, Die Liebe in groben Zügen (A szerelem nagy vonalakban) című regényével, de a nagy számú lelkes kritika ellenére sem került bele a szűkebb válogatásba. Most sikerült: a Widerfahrnis a Frankfurti Könyvvásáron elnyerte a 25.000 euróval járó díjat.
 
A könyv egy alpesi vendégházban kezdődik. Látszólag semmi különös: egy nyirkos, hideg áprilisi éjszakán egy férfi és egy nő – mindketten túl a hatvanon és jónéhány csalódáson – autóba ülnek, és elindulnak Olaszországba. Úgy utaznak végig rajta, hogy nem is tudják pontosan, mit akarnak ott. Az egykori egyszemélyes könyvkiadó és a csődbe ment kalapbolt-tulajdonos, akik éppen hogy túl vannak a megismerkedésen, a saját életük elől menekülnek, amelytől nem várnak semmi újat; a múltjuktól, önmaguktól. Hiába.

Látszólagos felebaráti szeretet

Mert persze nem szabadulhatnak. Ráadásul Olaszországban úton-útfélen az ellenkező irányba menekülő emberekbe botlanak. Míg végül a szicíliai Cataniában egyszer csak ott áll előttük egy tizenkét éves kislány rongyos ruhában, aki némán kínálja fel nekik a nyakláncát. A pár magával viszi a lányt a szállodába. Ruhát vásárolnak neki, és abba az illúzióba ringatják bele magukat, hogy a szülei, segítői, megmentői lehetnek. Ám a látszólagos felebaráti szeretetnek nem annyira az önzetlenséghez van köze, mint inkább az idősödő pár hiányérzeteihez és a tipikusan német világmegváltó fantáziákhoz. Kirchhoff a Widerfarhnisban szuverén módon kapcsolja össze egy novellává nagy témáit – szerelem, férfiak, nők, a boldogság hajszolása – az aktuális menekült-tematikával. A „hallatlan esemény”, a novella ismertetőjegye itt voltaképpen maga az utazás, de mindenek előtt a történet zavarba ejtő vége...
 
A díj, amely számos kritikus véleménye szerint pár évet késett, és inkább a teljes Kirchhoff-életművet illeti, egyúttal elégtétel is a szerzőnek, aki maga is a Német Könyvdíj egyik kezdeményezője volt. „Úgy gondoltam, Németországban is létre kell hozni valamit, ami egy kis hátszelet ad a regényeknek”, emlékszik vissza az író a kezdetekre a Die Welt című napilapnak adott interjúban. Nem mindenki látta így. „Akkoriban valósággal megrémültek a gondolattól, hogy lesz egy ’német’ irodalmi díj.”

A Könyvdíjhoz vezető hosszú út

Ma már alig hihető, hogy a számos kisebb díj és írói ösztöndíj, a Büchner-díj vagy a Német Könyvkereskedők Békedíja ellenére sokáig nem létezett díj a legjobb német nyelvű elbeszélő prózai mű számára. Mégis: Franciaországtól, az Egyesült Államoktól vagy Nagy-Britanniától eltérően itt, Németországban ódzkodtak attól, hogy kiemeljenek egyetlen művet az újonnan megjelentek tömegéből.
 
Mint kizárólag az írásból élő szerző, Kirchhoff a díj marketinghatását is szem előtt tartotta. Ez a hatás különösen jól megfigyelhető Franciaország legnevesebb irodalmi díja, a Prix Goncourt esetében. Az év legjobb elbeszélő művéért járó elismerést 1903 óta adják ki minden évben, és szimbolikus összegű, tíz eurós dotációval jár, ám a díjazott könyvek kivétel nélkül mind bestsellerek lesznek. Ugyanakkor állandó vita tárgya, hogy a díjazottak művei túlnyomó részt a legnagyobb kiadóknál – a Gallimard-nál, a Grasset-nél vagy a Seuil-nél – jelennek meg.

Nincs vita díj nélkül

Brit társánál, az 50.000 fonttal járó Man Booker Prize for Fiction-nél más az eljárás. Annak érdekében, hogy elkerüljék a nagy kiadók befolyását, bonyolult eljárásrendet dolgoztak ki. A díj odaítéléséért felelős alapítvány felkér egy tanácsadó testületet, amely kiválasztja az évente változó összetételű zsűrit. Nagy-Britanniában is az a tapasztalat, hogy már a shortlistre kerülő könyvek iránt is megélénkül a kereslet. Az élő televíziós adásban közvetített díjátadó pedig gondoskodik róla, hogy a díjazott könyv kereskedelmi siker legyen. Ugyanez érvényes az 1917 óta létező Pulitzer-díjra, amely – az újságírói teljesítmények mellett – színdarabokért, költészetért, tényirodalomért és regényekért is jár.
 
A Német Könyvdíj első évétől, 2005-től kezdve fel-fellángol a vita arról, hogy az aktuálisan ünnepelt szerző valóban megérdemelte-e a díjat. A dolog természetéből adódóan vannak könyvek, amelyek a szélesebb közönség tetszését is elnyerik (ilyen volt Julia Franck Miért nem küldtél az angyalok közé? című regénye, vagy A világ fölmérése Daniel Kehlmanntól, mindkettő megjelent magyarul is), míg más, nehezebben megközelíthető műveknek (például Frank Witzele Die Erfindung der Rote Armee Fraktion durch einen manisch-depressiven Teenager im Sommer 1969 [Hogyan találta fel egy bipoláris depresszióban szenvedő tinédzser 1969 nyarán a Vörös Hadsereg Frakciót] című könyvének) csak rövid időre sikerült megvetniük a lábukat a bestsellerlistákon. „Végső soron ott vannak az ízlésbeli preferenciák, ez kiegyenlítődik”, magyarázza Bodo Kirchhoff. Mind a díj egyik kezdeményezőjeként, mind díjazottként elégedett lehet. „Fel kell fedezni egy könyvet, hogy megtalálja az olvasóit – és vele együtt más könyveket, amelyek éppolyan érdekesek. Ennél a díjnál mindeddig meg is valósult ez a szándék.”
 
Matthias Bischoff
kulturális újságíró Frankfurtban.

fordítás: Nádori Lídia
Goethe-Institut, Matthias Bischoff. A szöveg közzétételére a Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 3.0 Deutschland licenc feltételei érvényesek.
Creative Commons Lizenzvertrag

2016. november

Kérdése van a cikkel kapcsolatban? Írjon nekünk!
internet-redaktion@goethe.de
kapcsolódó linkek

Könyvek, amelyekről beszélnek

Újdonságok a német könyvpiacról