Az EU keleti bővítésének első tíz éve „Németország sokat tanult”

György Konrád
Fotó (Ausschnitt): Gezett

2004. május 1-jén más országok mellett Csehország, Észtország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia is csatlakozott az Európai Unióhoz. Milyen hatásokkal járt a keleti bővítés? Interjú Konrád György magyar íróval.

Konrád úr! Tíz évvel azután, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, 2014 áprilisában a választók kétharmada olyan pártokra szavazott a parlamenti választásokon, amelyek kritikusan vagy elutasítólag viszonyulnak az unióhoz. Megbánták az emberek a csatlakozást? 

Nem mondanám, hogy a magyar kormányzópárt, a Fidesz teljes tábora egy emberként EU-ellenes. Orbán Viktor miniszterelnök azt mondja: az EU fontos nekünk, de ott kell pumpolnunk, ahol csak tudjuk. Magyarországon összefonódott a hatalom és a tőke. Új etatizmus van kialakulóban – meg egy új vallásos nacionalizmus. 

Mi az oka annak, hogy sok új EU-tagországban hasonló jelenségeket lehet vagy lehetett megfigyelni? Akár Magyarországot, akár Romániát vagy Szlovákiát nézzük, a nacionalizmus újjáéledése éppúgy tagadhatatlan, mint az „erős ember az élen”. 

Az utak azért nem egyformák, és csak kevés ország írható le ezekkel a jelzőkkel. Nézze csak meg Szlovéniát, a mai Lengyelországot, a balti országokat, a Cseh Köztársaságot. Magyarország valamikor élen járt a fejlődésben. Talán csak véletlen, hogy a politikai és gazdasági elit nem volt érett a feladat megértéséhez.

„Az EU-politikát többnyire nemzeti érdekek befolyásolják“

Az EU-n kívüli országok, így Ukrajna vagy Szerbia számára még mindig vonzónak tűnik az Európai Unió. Az unión belül viszont megcsömörlöttség érzékelhető. Mi ment itt félre? 

Ha ma népszavazást tartanának – amint Magyarországon a szélsőjobboldali párt, a Jobbik követelte –, az emberek elutasítanák a kilépést. Az EU-politikát többnyire nemzeti, nem pedig európai érdekek befolyásolják. Kevés olyan európai politikus akad – mint talán a német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble –, aki valóban nagyobb keretekben igyekszik gondolkodni, és valódi uniót akar. 

Sokan úgy vélik az új tagországokban, hogy a csatlakozás semmit nem hozott nekik. A jövedelmek nem emelkedtek, miközben a költségek robbanásszerűen megnőttek. 

Ez kétségkívül fontos szempont. Gondoljon csak az állami vagyon privatizálására: vállalatok sokasága került eladásra a termeléssel együtt. Számos ágazat ment tönkre. Volt egy technokrata réteg, amely döntéshatalommal rendelkezett. E réteg tagjai nagyon gyorsan megtollasodtak.

A kulturális élet hogyan fejlődött ilyen körülmények között? 

A kultúrában adva van egyfajta sajátos kontinuitás. Egy igazán jó zeneszerző, festő vagy író mindig jó lesz, függetlenül attól, hogy éppen ki van hatalmon. A hatalom különböző birtoklói mindig is lefölöztek valamennyit abból a presztízsből, amelyet néhány művész és tudós évtizedek alatt fölépített. Érdekes, hogy a szocialistáknak különös mértékben szükségük volt erre, mert valamiképpen legitimálniuk kellett magukat. Azt mondták: mi vagyunk a tudományos szocializmus képviselői. A ma hatalmon lévőknek nincs szükségük az intellektuális arisztokráciára.

„Berlin életcél, Berlinnek mítosza van“

Németország hogyan változott Ön szerint az unió keleti bővítése óta? 

Németország temérdek gondot kapott a nyakába, nagy kalandokba keveredett, és sokat tanult. Gazdagabb lett és sok új munkaerőre tett szert, jól képzett munkaerőre is. 

Közép-Európában száz éve még a német volt a „lingua franca“. Mára az angol vette át ezt a szerepet. Mekkora jelentősége van még ma a német nyelvnek? 

Közép-Európában a német a második idegen nyelv. Aki a mai fiatalok közü csak angolul tanul, az műveletlen. Nekem a legtöbb barátom értelmiségi. Szinte az összes gyerekük Berlinben jár egyetemre, ez ma nagyon népszerű. Berlin életcél, Berlinnek mítosza van. Egy város számára nagyon fontos, hogy saját mítosza legyen. 

„Közép-Európa” fogalmának van még ma bármilyen relevanciája? 

Ha egy lengyel meg egy magyar egy helyen dolgozik valamelyik nyugati országban, segíteni fognak egymásnak. Könnyebben megértik egymást, mert közös tapasztalati háttérrel rendelkeznek – de persze mindig van egy adag rivalizálás is.
 

Konrád György 1933-ban született egy magyarországi zsidó családban, és 1944-ben csak hajszálon múlt, hogy elkerülte a deportálást. Első regénye, „A látogató” 1969-ben jelent meg. Esszéiben egy békés Közép-Európáért száll síkra, amely legyőzi kelet és nyugat közötti határokat. Konrád György 1997-től 2003-ig a berlini Művészeti Akadémia elnöki tisztét töltötte be. Sok más elismerés mellett Károly-díjjal és a Német Könyvkereskedők Béke-díjával tüntették ki.