Magyar krimik Legendás hősdetektívek nélkül

Eine Gattung ohne große Helden_Magazin
Leslie L. Lawrence regényei | Foto: Hernád Géza

A magyar irodalomból évtizedeken át hiányzott a valóságos környezetben játszódó, magyar vonatkozású detektívregény műfaja. A bűnregény nemzetközi reneszánsza a magyar krimiirodalomban is változást hozhat. Az első magyar krimiíró kilétét felderíteni megoldhatatlannak tűnő feladat, mely talán még Sherlock Holmes és Hercule Poirot briliáns elméjén is kifogna. A kitüntető címre más-más szempontból többen is pályázhatnak.

Bizonyos, hogy Nagy Ignác Magyar titkok címen megjelent, lazán egymáshoz fűződő elbeszélései már az 1840-es években nagy népszerűségnek örvendtek a pesti olvasók körében. Az Angliában nevelkedő Orczy Emma bárónő, akire a mai napig az egyik legolvasottabb magyar származású íróként [1] tekintenek szerte a világban, a XX. század első éveiben jelentette meg The Old Man in the Corner című detektívregény-sorozatát a Royale Magazine lapjain. (Főhőse, Bill Owen igazi armchair detective, vagyis „karosszékből”, jelen esetben egy éttermi asztal mellől, deduktív úton oldja meg a rejtélyeket.) Ugyanezekben az években teremtette meg az állhatatos, „kopótermészetű” detektívek magyar megfelelőjét, Tuzár Mihályt (Tuzár mester, 1907) a legendásan bohém életet élő büntetőügyvéd, Guthi Soma, aki színpadi szerzőként és humoristaként is ismert volt a pesti éjszakában.

Az angolszász krimik tömeges megjelenésével aztán hosszú évtizedekre háttérbe szorulnak a magyar helyszínen játszódó, magyar főszereplőt a központba állító történetek. A műfaj hazai képviselői az olvasói elvárásokhoz igazodva többnyire csak fordítóként tüntették fel saját személyüket, s szerzőként különféle kitalált, angol nevű írókat jelöltek meg.

Az olcsó, puhafedeles krimisorozatok darabjait legtöbbször pályakezdő vagy épp pénzzavarba került szépírók és újságírók írták. Kávéházi törzsasztaluknál egy-egy művel néhány délután alatt végeztek. Köztük volt a később emigráló és hollywoodi megfilmesítésig jutó Földes Jolán [2], illetve a halála után sokáig agyonhallgatott, légióstörténeteivel mégis kultuszstátuszt kivívó Rejtő Jenő (P. Howard) is. De a szépirodalmi szerzők java felbukkan azok között, akik írtak vagy legalább fordítottak krimiket. 

Tiltás és támogatás

A II. világháború után az 1960-as évekig sem magyar, sem külföldi krimi nem kerülhetett a könyvesboltok polcaira. A kultúrpolitika enyhülésével viszont megszületett és villámgyorsan meghódította az olvasókat az ún. szocialista krimi. Mág Bertalan, Mattyasovszky Jenő és leginkább Berkesi András ideológiailag szolgalelkű, de vitathatatlanul szórakoztató könyvei többszázezer példányban keltek el, mintha maga a rendszer kötelezte volna olvasásukra a dolgozó tömegeket.

Az 1980-as, majd a 90-es években ismét eljött az álnéven írt, gyakran misztikus-egzotikus hátterű krimik ideje. Az irányzat legismertebb képviselője Lőrincz L. László orientalista, nyelvtudós, akitől népes rajongótábora azóta is megbízhatóan számíthat évente egy-két Leslie L. Lawrence-regényre.

Posztmodern és realista kísérletek

Az angolszász vonulat ismételt előretörésénél is feltűnőbb jelenség a műfaj területére kalandozó kortárs szépírók magas száma. Tandori Dezső, Darvasi László, Németh Gábor, Lázár Ervin, vagy a német nyelvterületen is jelentős sikert aratott Szürke galamb (Die graue Taube; Eichborn Verlag, 1999) szerzője, Tar Sándor is a krimiben vélték megtalálni az ideális terepet posztmodern vagy realista törekvéseik megvalósításához.

Ide kívánkozik, hogy a 90-es évek derekától kezdték kiadni (pl. német és angol) fordításban a két háború között alkotó Szerb Antal regényeit, melyek közül A Pendragon legenda (Die Pendragon-Legende; Deutscher Taschenbuch Verlag, 2004) a világirodalom egyik legizgalmasabb misztikus detektívregénye: igaz, a könyv a műfaj őshazájába, Angliába kalauzolja az olvasókat, még ha a főhős egy magyar bölcsészdoktor is.

A legújabb fejlemény, hogy 2008-ban végre megjelent az első valódi, hazai környezetben játszódó hard-boiled (azaz az erőszakot és a bűn világát realista módon, szikár nyelven bemutató) krimi is, melyben a szerző, Kondor Vilmos a hetven évvel ezelőtti Budapestre repíti olvasóit.

Magyar krimi külföldön

Magyar vonatkozású krimit a külföldi eladási listákon (a korábban említett szépírók egy-egy munkáján kívül) mind ez idáig hiába is kerestünk. Az okok roppant egyszerűek: a korszerű, a nemzetközi trendekhez igazodó magyar krimi önálló műfajként még csak most van születőben.

A folyamatot lehet pályázatokkal gyorsítani, mint ahogy Svédországban történt, vagy a külföldi megjelenéseket a fordítások támogatásával vagy barterszerződésekkel elősegíteni, mint ami német-magyar kiadói viszonylatban működik is. De mindenekelőtt igényes, az egyedi történelmi helyzetet kihasználó, sajátos perspektívából elmondott történetekre lenne szükség. Ezekből egyelőre fájó hiány mutatkozik

Egy példa azért akad: a fent említett Kondor Vilmos-regényekre, úgy tűnik, külföldön is ráharaptak. Az első kötet, a Budapest Noir már több nyelven – a francia, olasz, holland, lengyel mellett németül is (Der leise Tod, Droemer Knaur, 2010) – megjelent, a második rész, a Bűnös Budapest kiadási jogaira is élénk az érdeklődés. „Olyan korról írtam, ami sokakat érdekel, és eddig nem olvashattak róla, pláne krimit nem. Budapest varázslatos város volt, és nem meglepő módon külföldön is rengetegen szeretik, sokakat érdekel” – válaszolta a siker titkát firtató megkeresésünkre Kondor Vilmos.
 

A titokzatos krimiíró: Kondor Vilmos

1954-ben született, a Sorbonne-on szerzett vegyészmérnöki diplomát, jelenleg egy nyugat-magyarországi gimnáziumban tanít. Sem olvasóival, sem az újságírókkal nem érintkezik, interjút csak nagy ritkát ad, akkor is kizárólag e-mailben. A személyét övező titokzatosság miatt időről időre különböző pletykák kelnek szárnyra kilétével kapcsolatban.

Regényeinek főszereplője Gordon Zsigmond bűnügyi újságíró, aki a 20-as, 30-as évek Amerikájában töltött hosszú évek után tér haza Budapestre, így afféle sorsedzett, világlátott kívülállóként szemléli a hazai politikai viszonyokat és nyomasztó közállapotokat. Kondor szavaival élve „a kor szerves része a történeteknek”: a Budapest Noir 1936-ban, a Gömbös Gyula miniszterelnök halálát követő zaklatott napokban játszódik, a Bűnös Budapest 1939 őszén, a Lengyelország megszállását követő időszakban, A budapesti kém 1943 decemberében, a tervek szerint 2011 júniusában megjelenő Budapest romokban 1946 nyarán, az egyelőre cím nélküli befejező kötet pedig az 1956-os forradalom napjaiban.

Kondor regényeit alapos kutatómunka jellemzi, a művek lapjain mellékszereplőként feltűnnek valós történelmi személyek, a sorok között pedig megbújnak a műfaj nagy klasszikusaitól (Chandler, Hammet) származó vendégszövegek. Míg magyar rajongói a Gordon Zsigmond-történetek befejező köteteit várják, szerzőjük már az utánuk következő időszakra is gondol: „Rengeteg tervem van. Maradok a kriminél, és szeretnék írni egy könnyedebb sorozatot, valamint egy másikat, ami a 19. század végén játszódik szintén Pesten, és erősen gondolkodom egy önálló regényen, ami 1944-ben játszódik.”

[1] Legismertebb műve A vörös Pimpernel, melyet 14 nyelvre fordítottak le, s melyből 1934-ben filmet is forgattak, Leslie Howarddal a főszerepben.
[2] Golden Earrings, 1947, rendezte Mitchell Leisen, a főszerepben Marlene Dietrich.