gyors belépés:
ugrás a tartalomhoz (Alt 1)ugrás az almenühöz (Alt 3)ugrás a főmenühöz (Alt 2)

Beszélgetés Gerhard Seewann történésszel
„... megtapasztaltam a kultúrák, nyelvek és népcsoportok sokszínűségét ...”

Prof. Gerhard Seewann
Foto: Imre Bellon © Goethe-Institut Budapest

Seewann professzort, a Donauschwaben című kötet társszerzőjét tudósi indíttatásáról, a kisebbségi létről, a be- és elvándorlásról, illetve arról is kérdeztük, hogy mennyire élénk érdeklődés övezi ma Németországban a kelet-közép-európai németek történetét.

Az ön kutatásai mögött, amelyek a kelet-közép-európai kisebbségek történetét dolgozzák fel a középkortól napjainkig (a középpontban Magyarországgal), bizonyára volt valami kiváltó ok, valami olyan tapasztalat, amely felkeltette az érdeklődését. Hogyan talált rá erre a témára?
 
A kisebbségekre vonatkozó „kezdeti élményem” egy temesvári tartózkodás volt 1968-ban. Az ott töltött kilenc hónap alatt megtapasztaltam a kultúrák, nyelvek és népcsoportok sokszínűségét, amely lenyűgözött, és máig lelkesedéssel tölt el, és ébren tartja a tudományos érdeklődésemet.
 
A kisebbségek létfeltétele az elhatárolódás – alapvető szerepet játszik a sajátnak és az idegennek a megkülönböztetése. Van-e a különböző településeken élő dunai sváboknak közös identitása?
 
Igen, vannak közös identitáselemek és -jellemzők: ide tartoznak a letelepedés korának tapasztalatai, elsősorban az új környezet gazdaságához és kultúrájához való igazodás és integráció. De voltak olyan képességek, amelyeket a svábok Németországból hoztak magukkal, mint például az árutermelő gazdálkodás, mely lehetővé tette, hogy a szükségleteken felüli termékeket a piacra vigyék, eladják, és a keletkező jövedelemből bővítsék a gazdaságukat, terjeszkedjenek a környező falvakban, és elősegítsék a szociális felemelkedést (papok, tanárok, orvosok stb.). Ezenkívül a svábok új gazdálkodási formákat is meghonosítottak (háromnyomásos gazdálkodás, vetésforgó és belterjes állattenyésztés), amivel jelentősen hozzájárultak a mezőgazdaság modernizálásához a Magyar Királyságban.
 
Menekülés, elűzés, kitelepítés, nehéz sors jutott osztályrészül a sváboknak a második világháború alatt és után. Milyen különbségek voltak ebben a tekintetben Magyarország, Jugoszlávia és Románia között?
 
Voltak különbségek. Romániából sok németet is deportáltak a Szovjetunióba málenykij robotra, az ottani svábokat is megfosztották a vagyonuktól, és diszkriminálták őket, akárcsak a magyarországiakat. Magyarországról ráadásul az ottani németeknek körülbelül a felét kitelepítették Németország amerikai és szovjet megszállási övezetébe, mégpedig a győztes hatalmak beleegyezésével. Jugoszláviából szintén deportáltak németeket a Szovjetunióba, de rosszabbak voltak az internálótáborok, amelyekben körülbelül 70 ezer sváb embert öltek meg.
 
Mit gondol, érdeklődést tud kelteni a kelet-közép-európai németek története Németországban?
 
Az utóbbi két évtizedben nagyon megnőtt az érdeklődés. Ezt mutatják a témával foglalkozó könyvek sikerei is. A magyarországi németek történetéről írt kétkötetes könyvem a marburgi Herder Intézet legtöbb példányban eladott könyve lett, és a legújabb könyvem iránt is nagy a kereslet.