Zöld könyvtárak
„Reagálnunk kell a társadalmi változásokra”

Több mint könyvmolyok gyülekezőhelye: a jövő könyvtárának a tetején zöldségágyások lesznek, az alagsorban pedig egy javítóműhely-kávézó? Tim Schumann, a berlin-pankow-i Heinrich Böll Könyvtár munkatársa és a Zöld Könyvtárak Hálózatának társalapítója elmagyarázza, miért kell a közkönyvtáraknak újraértelmezniük a szerepüket.

Schumann úr, ön nemrég írt egy esszét, amelyben felvázolja a könyvtárak „konkrét utópiáját”. A zöldtetőn méhek zümmögnek, miközben az alagsorban kerékpárokat javítanak. Az olvasótermekben giliszták komposztálják a szerves hulladékot, és idős emberek menekültekkel együtt vesznek részt akciókban és végeznek mindenféle tevékenységeket. Így kell elképzelnünk a zöld könyvtárakat?

Tim Schumann, a berlin-pankow-i Heinrich Böll Könyvtárban dolgozik, és a Zöld Könyvtárak Hálózatának társalapítója | Fotó: © magántulajdon Nekem tetszik az az általános meghatározás, miszerint a zöld könyvtár a társadalmi körülményekre reagál – és ezt kell kombinálni a nyilvános könyvtárak új szerepével, ugyanis ezek a könyvtárak előbb-utóbb olyan helyekké fejlődnek, amelyek nemcsak a könyvekről, hanem az emberekről és az interakcióikról is szólnak. A zöld könyvtárak összehozzák az embereket az éghajlat, a környezetvédelem és a fenntarthatóság témájában – tevékenységek révén is. Ez a szociális aspektus. Építészeti szempont lehet a napelemes rendszerek telepítése a tetőre, méhbarát kertek kialakítása a könyvtárhoz tartozó területeken és az épületen belül kevesebb erőforrás felhasználása.
 
Honnan származik a zöld könyvtárról szóló elképzelés?

Amennyire én tudom, az ötlet az Egyesült Államokból származik. Kezdetben, az 1970-es években a környezetbarát építési eljárásokról volt szó, de viszonylag hamar az emberek kerültek előtérbe. Hozzájuthattak a könyvtárakban például olyan információkhoz, amelyek segítettek nekik a fenntartható életvitelben. A 2000-es évek elején aztán az elképzelés lassan Németországban is teret nyert.

Miért alkalmasak kiváltképp a könyvtárak a fenntartható kezdeményezések megvalósítására?

A nyilvános könyvtárak egyre inkább az úgynevezett „harmadik hely” szerepét töltik be. Olyan helyként működnek, ahol az emberek „ellehetnek”, ahol egész családok töltik el a délutánt, és ahol a diákok megcsinálhatják a házi feladatukat. Ez a mi különleges ismertetőjelünk: nagyon széles körű eléréssel egy olyan hely biztosítása, amelyet ingyenesen lehet használni.
 
És ha a „konkrét utópia” megvalósul, akkor egy fúrógépet is kikölcsönözhetünk (a dolgok könyvtárából) vagy egy kerékpárt (a műhelyből)…

Pontosan. A dolgok megosztása erősíti a társadalmi kohéziót, és a közkönyvtárak erre egyenesen predesztinálva vannak. Könyvtárként hatalmas társadalmi feladatokra kell reagálnunk. Sok lehetőség rejlik a társadalomnak elkötelezett zöld könyvtárak létrehozásában.

Vannak már zöld „mintakönyvtárak”?

Sok nagyszerű projekt van, nemzetközi szinten is. Az Osnabrücki Városi Könyvtár például egy Tiny House, egy „zöld ifjúsági könyvtár” építését tervezi. Dániában zuhanyzókat építettek könyvtárakba a hajléktalanok számára. Ebben erősen érvényesül a szociális aspektus. Más könyvtárak passzívházként épültek meg, vagy napelemekkel termelnek áramot. Szenegálban van egy könyvtár, amely gyűjti az esővizet, és a kertjeit öntözi vele.

Ilyen projektekről szól a Zöld Könyvtárak Hálózata és a Libraries4Future kezdeményezés is? 

A Zöld Könyvtárak Hálózata a fenntarthatóság témáját kívánja erősíteni, és a németországi, ausztriai és svájci könyvtárakat arra ösztönözni, hogy aktívabbá váljanak e téren. A cél az eszmecsere, valamint a fenntarthatóság és a környezetvédelem intézményesítése. A hálózat még gyerekcipőben jár, és egyelőre a struktúráit keresi. A koronavírus-járvány idején egyébként is minden csak online működik. Ennek ellenére a törzsasztalunknak nagyon jó volt a fogadtatása. A Goethe Intézetek például világszerte nagyon jól képviseltették magukat. A Libraries4Future globálisan, de inkább személyes szinten működik.

Miről esik szó ezeken a törzsasztal-találkozókon?

Az egyik téma például a könyvek fóliázása. Ez kicsit olyan, mint a könyvtárak szent tehene. A borítókkal védeni szeretnénk a könyveket, de ugye műanyagból vannak. Gyorsan felmerül a kérdés: tényleg szükségünk van erre? Közkönyvtárként gyakran selejtezünk könyveket – most már azért a belső részt elválasztjuk a fóliázott külső résztől, különben az egész veszélyes hulladék lenne.

Egy olyan könyvtár ötlete, amely nemcsak könyveket kölcsönöz, hanem társadalmi kapcsolattartó pontként is működik – ez vajon mindenkinek tetszik?

Az olvasók néha megkérdezik: mire jó ez? De mint mondtam, a könyvtárak új szerepéről is szó van, tehát arról, hogy ne csak a könyveknek adjunk helyet, hanem az embereknek is, hiszen ők is a tudás hordozói. Így a könyvtár hű marad küldetéséhez, tudást közvetít. Azzal is vádolnak minket, hogy elhagyjuk semleges szerepünket. Én erről azt gondolom: reagálnunk kell a társadalmi változásokra, és nincs időnk semlegességre. Ha engem kérdez, nem éghajlati válságban vagyunk, hanem az éghajlati összeomlás küszöbén. Most kell cselekednünk, és segítenünk kell az embereknek a változások kezelésében. Könyvtárként ezt megtehetjük – akkor pedig meg is kell tennünk.