Reporter Slam
Oknyomozó újságírók a színpadon

„A riporterek nagyon jól tudnak mesélni. Nálunk felfedezhetik maguknak a színpadot is” – mondja Jochen Markett, a Reporter Slam nevű német színpadi formátum kitalálója. Ennek lényege, hogy újságírók közönség előtt mesélnek legizgalmasabb adatgyűjtéseikről, melyek sokszor tanulságosabbak és szórakoztatóbbak, mint maga a riport. Magyarországon a formátum a Goethe Intézet és a Dumaszínház együttműködésében debütál júniusban.

Az első hazai Reporter Slam-ben a pénzügyi-gazdasági újságíró Brückner Gergely (Telex), a szervezett bűnözésről és titkosszolgálatokról író Dezső András (HVG), a nemzetközi oknyomozásokban közreműködő Kálmán Attila (Investigate Europe), valamint a vidéki Magyarország krónikása, Katus Eszter (Átlátszó) vesz részt. A történeteiket Litkai Gergely összekötő szövegei foglalják keretbe. Június 10- én és 11-én két fellépés követi egymást: Balatonfüreden a Fordítóházban, valamint Budapesten a Dumaszínházban.

Az eredeti német formátumot 2016-ban mutatták be, azóta közel 800 újságíró osztotta meg élőben a történetét. Hat év alatt 30-nál több Reporter Slam-et tartottak,  mely az elmúlt két évben még a koronavírust is túlélte.

A Reporter Slam a stage (vagy live) journalism egyik legelevenebb európai példája. Az élőben, közönség előtt előadott újságírás nem meglepő módon a 2000-es évek derekán jelent meg a médiaipar válságának elmélyülésével, melynek során a nyomtatott sajtónak, illetve a klasszikus újságírásnak is egyre inkább csökkent a befolyása és megingott az üzleti modellje.

A stage journalism klasszikusa a San Francisco-ban 2009-ben indult Pop-Up Magazine, melyben újságírók, fotósok, rádiósok mesélik el valós, ám sosem publikált történeteiket. De hasonló formátum Finnországban (Black Box), Dániában (Zetland), Belgiumban és Franciaországban (Live Magazine), Nagy-Britanniában (Sunday Papers Live), Spanyolországban (Diario Vivo) és Romániában (DOR Live) is létezik.

A Reporter Slam eredeti német verziójának specialitása, hogy az újságírókat megversenyezteti, melyikük története érdemli ki a legnagyobb tapsot a közönségtől – az az újságíró nyeri el ugyanis a SLAMpion címet.  A magyar verzióban nincs benne a vetélkedés, inkább arra törekszünk, hogy a különböző profilú újságírók tanulságos és szórakoztató történetein keresztül megmutassuk, hogyan dolgozik egy újságíró. Amikor fake news-oznak meg politikai bérencezik az újságírókat, nagyon fontos, hogy az emberek lássák ezeket az újságírókat szemtől szemben és megértsék, hogyan dolgoznak ők valójában.

A budapesti előadásra Jochen Markett is eljön, aki társalapítója a „humorújságírást” űző realsatire.de portálnak is, amely a világ történéseire az abszurd eszközeivel közelít. Markett a felkészülés kezdetén a magyar újságíróknak is tartott egy workshopot. A  történetek megírásában és színpadra állításában a Dumaszínház vezetőjének, Litkai Gergelynek vannak még elévülhetetlen érdemei, akivel közösen az újságírók kidolgozták és elpróbálták a színpadi szereplésüket.

A fellépők tapasztalt, már számos újságíró díjat begyűjtött újságírók, akik valamennyien tényfeltáró újságírással foglalkoznak, de más-más témákban utaznak, eltérő miliőkben mozognak.

Bemutatkozásul mindannyiuknak három kérdést tettünk fel: 1. Mit szeretsz legjobban és mit legkevésbé az újságírásban? 2. Mi a véleményed a Reporter Slamről? 3, Melyik az a cikk, amit leginkább sajnálsz, hogy nem te írtad?

Brückner Gergely

a Telex gazdasági újságírója. Fő érdeklődési területe a pénzügyi szféra, energiaszektor. Oknyomozó írásai több rangos elismerésben is részesültek már, többek között Soma-díjas, Pulitzer-emlékdíjas, öt alkalommal kapott Minőségi újságírásért díjat.

1. A legjobb elem a változatos tanulás. A szakma minden pillanatát átszövi, hogy ugyan csak a felszínt kapargatva, de állandóan új „tudásokat” lehet szerezni, új embereket lehet megismerni. Általánosan a legrosszabb elemnek azt tartom, ha előítéletes, ráadásul valótlan feltételezéssel élnek velem szemben, hamis szándékot, politikai elfogultságot, vagy valamilyen kipécézést, szemétkedést tulajdonítanak nekem előzetesem, csak, azért, mert kérdezek és cikket szeretnék írni, vagy mert egy adott médiánál dolgozom, amelyet már besoroltak az agyukban. De azt is rettentően utálom, ha még egyszer le kell írnom akár csak öt percnyi munkát valamilyen informatikai hiba miatt, amit már egyszer leírtam. Ilyenkor szinte fizikai fájdalmat érzek magamban.

2. Maga az ötlet nagyon tetszik, rettentően szeretek szűk körben, osztályok, klubok, egyetemi csoportok meghívására beszélgetni a munkámról, amit nagyon érdekesnek tartok. Nem is emlékszem olyan eseményre, ahol ne éreztem volna jól magamat, és ne került volna egymáshoz közelebb újságíró és olvasó.

3. Az utóbbi időben a 444.hu Schadl-Völner ügyről írt cikkeinél éreztem azt, hogy de jó nekik. Magam is sokat dolgoztam a témán, nagyon sok végrehajtóval beszéltem, de a nyomozati dokumentumok birtokában megírt, rendkívül részletes és érdekes cikksorozat mellett az én háttérbeszélgetős anyagaim már leértékelődtek, ott „elirigyeltem” a kollégák anyagait.

Dezső András

a HVG újságírója. Területe a szervezett bűnözés. A magyar alvilágról szóló Maffiózók mackónadrágban és Magyar kóla, valamint a titkosszolgálati világot bemutató Fedősztori című bestseller könyvek szerzője. Pulitzer-emlékdíjas, kétszeres Soma-díjas.

1. A legjobban azt szeretem, hogy mindig tanulhatok, illetve mindig kell valami újat tanulnom. A legkevésbé pedig azt, hogy mindig történik valami, kevés a nyugis idő. 

2. Az ötlet tetszik, különben el sem vállaltam volna. Azt nem tudom, mennyire lesz szórakoztató, de az biztos, hogy egy új oldaláról ismerheti meg a közönség az újságírást. Alapvetően lámpalázas vagyok, úgyhogy szerintem izgulni fogok. 

3. Biztos nagyon sok olyan cikk van, amit sajnálok, hogy nem én írtam: talán a kínai titkosszolgálatokról szóló cikk az, amit sajnáltam legutóbb, hogy nem én, hanem Panyi Szabi írta meg a Direkt36-ra.

Kálmán Attila

2021 május óta az Investigate Europe nemzetközi oknyomozó csapat magyar riportere, ahol többek között írt a idősgondozásban tapasztalható visszaélésekről, a közel ezer év alatt megtérülő Belgrád-Budapest vasútvonal terveiről és Európa hadászati védelmi képességeiről. Háromszor nyerte el a Minőségi Újságírásért díjat.

1. Az a legjobb az újságírásban, hogy rengeteg érdekes emberrel lehet beszélgetni az élet teljesen különböző területeiről, és így nagyon sokat lehet tanulni a világról. A legrosszabb pedig az benne, hogy rengeteg rosszindulatú és ártó szándékú emberrel is beszélgetni kell.

2. Jó kezdeményezés, mert ilyen módon még nem próbálta senki Magyarországon összekötni az újságírókat az olvasókkal. A (dez)információs cunaminak köszönhetően eléggé megcsappant a bizalom az újságírók iránt, és ezért felértékelődött a hitelesség kérdése: már nem feltétlenül újságoknak, hanem sokszor egyes újságíróknak hisznek az olvasók annak alapján, hogy mennyire hiteles cikkeket olvastak tőlük. Azzal pedig, hogy egy ilyen kulisszák mögötti betekintést nyer a közönség, építhető a hitelesség.

3. A "Bolgár György belecsap a spermába" című Szily László cikket 15 évesen olvastam először, és az elmúlt 18 évben még számtalanszor elolvastam. Tinédzserként azt gondoltam, hogy majd egyszer talán én is írok egy ennyire vicces cikket, aztán úgy alakult, hogy kevésbé vicceseket írok.  

Katus Eszter

az Átlátszó oknyomozó portál Országszerte rovatának szerkesztője, újságíró, a Mérték Médiaelemző Műhely állandó külsős szakértője. Önkéntesként szabadidejében a 7300.hu komlói híroldalt szerkeszti díjazás nélkül. A vidéki újságírás nehézségeinek jó ismerője.

1. A jó újságírás olyan, mint egy iskolai tanóra, az újságíró pedig az oktató, aki tudást közvetít. A cikkekben olyan információk vannak, amelyek segítenek eligazodni a világban, és megalapozni egy döntést. Felemelő érzés, ha egy cikknek hatása van: valaki segítséget kap, javulnak a körülményei, vagy pusztán az emberek elgondolkodik valamin, esetleg egy korrupciós ügynek következményei lesznek. Ami a legkevésbé kellemes benne, az a hírverseny, a kattintás- és lájkvadászat, a Facebook-posztokból való hírgyártás. Emiatt ugyanis romlik az újságírás minősége, és az senkinek nem jó.

2. Ez egy új dolog Magyarországon, így örülök, hogy a részese lehetek. Szakmai körökben gyakori téma, hogy az újságírás válságban van, alapvető etikai, szakmai alapelvek kérdőjeleződnek meg, miközben alkalmazkodni kell a megváltozó médiafogyasztási szokásokhoz egy teljesen torz piaci környezetben. A független médiumoknak újabb és újabb utakat kell keresniük, hogy elérjék az olvasókat és meggyőzzék őket, hogy érdemesek a támogatásra. A Reporter Slam is lehet egy újabb kapcsolódási pont az emberekhez,

3. Szívesen lettem volna a kollégáim helyében, amikor összeillesztették a kirakó darabjait Szíjj László oligarcha, a kormánytagok, a jachtok és a magánrepülő között. Ez egy igazi oknyomozás volt fűben hasalással, cégháló böngészéssel, adatvizualizációval, hajós üldözéssel és persze rengeteg befektetett energiával. Sajnálom, hogy nem vehettem részt a közös munkában, és nem lehettem ott, amikor Németh Dani fotós felismeri Szijjártó Péter külügyminisztert a kinagyított fotón, ahogy az állami megbízásokkal kitömött vállalkozó jachtján üldögél.