gyors belépés:

ugrás a tartalomhoz (Alt 1) ugrás a főmenühöz (Alt 2)

Esther Kinsky FlussLand Tagliamento című kötetéről
Sorvadó terep

A Tagliamento medre
A Tagliamento medre | © Alessio Milan, forrás: Wikipédia

Emberekkel a Tagliamento mentén csak vadászok alakjában találkozik Esther Kinsky, akik „hegyezik fülüket és apróvad árnyéka/ lóg az aggatékukról”. FlussLand Tagliamento (Tagliamento folyóvidéke) című kötetének főszereplője ugyanis maga a folyó, pontosabban: a tágas folyami táj. A havazás és a heves esőzések egyre ritkábbak. Így az év legnagyobb részében csak a csupasz folyómeder látszik: egy kövek alkotta folyó.

Gránit, porfír, malachit – Esther Kinsky már legutóbbi, Schiefern (Palák) című verseskötetében is különböző kőzetrétegeket és -képződményeket vett górcső alá. És már a Belső-Hebridákon is, ahol a palaszigetek találhatók, jobban érdekelték a „meddőkőzetek és a törmelékhalmok” annál, mint hogy festői természet kategóriában szolgáljon tetszetős képeslapokkal az olvasó számára. Kinsky most Friuliban is a „sorvadó terepet” látja, „kilátással a meddőhányóra. Elhagyatott üzem. A betonhasadékokból apró virágú növények törnek elő, a hegyek árnyképe előtt bodzabokrok burjánzanak, a folyóvölgy világoskék bevágásaiban.”

Természetesen a kövek is lehetnek a szépség hordozói. A folyó medencéjét egyébként is pólingok, nádiposzáták és bibicek népesítik be, és nem utolsósorban bájos növények – kutyatej, búzavirág és habszekfű – tárják fel szépségüket a gyakorlott szemnek az aszályos időkben. A nyájas természetben való szemlélődés feltételei kétségkívül adottak tehát.

A költői térkép a vidék karaktertanulmánya

Kinsky számára azonban a természet nem a cél elérését szolgáló eszköz. A kutató semleges, de tudásszomjas tekintetével szemléli a terepet. Mintha a táj életrajzát írná; kiélezett érzékekkel tárja fel annak történelmét, és követi nyomon az alig csörgedező csermelyeket, amelyek a kavicsgerincek között kanyarognak, már csak „emlék gyanánt”.

A FlussLand Tagliamento versei és rövid prózai darabjai a Schiefern verseskötet szigorú verseitől, valamint az Am Fluss (A folyónál) és a Hain (Liget) terjedelmes prózaköteteitől könnyedebb hangvételükkel, egyfajta igencsak nagy vonzerővel bíró vázlatosságukkal különböznek. Ahogy a magyar-román-szerb határvidékről szóló Banatsko (magyarul Banatsko címmel megjelent) című könyvét a Sommerfrische (magyarul Üdülő címmel megjelent) című légies történet előzte meg, úgy talán a FlussLand Tagliamento is egy régió nagyszabású feltérképezésének előjátéka lesz, mégpedig azé az észak-olaszországi régióé, amely egy ideje a költő és műfordító otthonává vált.

Ha ez a remény nem is válik valóra, jelen kötetről, amelyet Christian Thanhäuser fametszetekkel illusztrált, mindenesetre elmondható, hogy a szóban forgó olaszországi terep költői térképe, amely egyben e karsztvidék karaktertanulmányának is tekinthető. Kinsky nem minden szellemesség nélkül állapítja meg, jóval az utolsó vadászok eltűnése után, „a folyó után a csendet”

(A versrészleteket nyersfordításban közöltük.)