gyors belépés:

ugrás a tartalomhoz (Alt 1) ugrás a főmenühöz (Alt 2)

Interjú dr. Petra Haukéval
A „Zöld Könyvtár“ – Fenntartható trendek német könyvtárakban

Fenntartható workshopok
Fenntartható workshopok a budapesti Goethe-Institutban | © Goethe-Institut

Dolgok Könyvtára, cserebörzék és javító kávézók – A "zöld könyvtár" kifejezés mára Németországban nemcsak meghonosodott, hanem messze túlmutat az ökológiai fenntarthatóság eredeti célján. Dr. Petra Hauke az interjúban arról beszél, milyen trendek és fejlemények jelentek meg az elmúlt években. Szó esik ezen kívül arról is, milyen követelményeik és lehetőségeik lehetnek a könyvtáraknak a jövőben a fenntarthatósággal kapcsolatban.
 

Milyen irányokba kell fejlődniük a könyvtáraknak fenntarthatósági szempontból? Melyek a legújabb tendenciák?
      

A könyvtárak egyre inkább igyekeznek az ENSZ által 2015-ben elfogadott Agenda 2030 elnevezésű keretrendszer fenntarthatósági céljainak megvalósításában elkötelezett szereplőkként fellépni közösségeikben. A "Zöld Könyvtár" megjelölés, amelyet kezdetben csak az ökológiai fenntarthatóság értelmében használtak, magában foglalja a gazdasági és társadalmi fenntarthatóságot is, hiszen mindhárom szempontot együtt kell figyelembe venni ahhoz, hogy megóvjuk az életet bolygónkon. Lassan kezd uralkodóvá válni egy új gondolkodási mód, amely mint "zöld könyvtár" definiálja önmagát, és ez a könyvtárak honlapjain is egyre gyakrabban manifesztálódik. A téma iránti érdeklődést mutatja, hogy a német nyelvű ún. Zöld Könyvtárak Hálózatának „Ideen Cafés” (Ötletkávézó) névre keresztelt eseményein és a Német Könyvtári Szövetség fenntarthatósági témájú webináriumain is figyelemre méltó arányban vesznek részt az érdeklődők.
     
Hol tartanak a németországi könyvtárak, ami a fenntarthatóságot illeti? Hol van még fejlődési lehetőség, és mi az, ami már most jól működik?
           

A közkönyvtárak lassan, de egyre inkább eleget tesznek annak az IFLA (Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége) által megfogalmazott követelménynek, amely szerint a fenntarthatóságot társadalmi feladatukként fogják fel az Egyesült Nemzetek Szervezete által az Agenda 2030-ban megfogalmazott „Sustainability is Libraries' Business” elv értelmében, egyszersmind saját identitásukká is téve azt. Ennek egyik oka az lehet, hogy a közkönyvtárak munkája, mint olyan, a külső láthatóságra, valamint a saját intézményükön kívüli célcsoportokra irányul – ellentétben az akadémiai könyvtárakkal, amelyek inkább egy belső közösséget tartanak szem előtt. A német nyelvterület könyvtári szövetségeinek „Biblio2030” névre keresztelt és az IFLA „SDG Stories” elnevezésű platformja számos pozitív példával szolgál erre, de a szakfolyóiratokban is megnövekedett az ilyen témájú cikkek száma. 2020-ban a Zöld Könyvtárak Hálózatának kezdeményezésére a berlini közkönyvtárak könyvtárfejlesztési tervezésének keretkoncepciójába – eddig egyedülálló módon – bekerült azoknak az Agenda 2030 teljesítésében betöltendő szerepe is: "A könyvtárak, mint a fenntarthatóság és a klímavédelem szereplői".
       
Milyen egyszerű lépéseket tehetnének azok a könyvtárak is, amelyeknek kevés a pénzük, és amelyek kevesebbet engedhetnek meg maguknak?
     
Az érvek általában kimerülnek abban, hogy mind a szükséges személyzet, mind pedig az anyagi eszközök hiányoznak ahhoz, hogy vonzó projekteket kínálhassanak a fenntarthatóság témájában. Ám jegyezzük meg: a könyvtáraknak egyfelől vannak helyiségeik, másrészt van közönségük – és mindkettő érdekes lehet az olyan lehetséges projektpartnerek, mint például önkormányzatok fenntarthatósági osztályai, felnőttképzési központok, fenntarthatósági szakértők, civil szervezetek vagy potenciális szponzorok (zöld cégek, barkácsáruházak, bankok) számára, akiket érdemes ez ügyben megkeresni; különben ez az Agenda 2030 17. fejlődési célja is: "Partnerkapcsolatok a célok elérése érdekében".
        
Óriási problémák vannak a klímavédelem területén, hogyan tudnának maguk a könyvtárak, illetve tartalmaik hozzájárulni a helyzet javításához?
       

Először is a könyvtárak ellenőrizhetnék saját ökológiai lábnyomukat, és célzott takarékoskodásba kezdhetnének, például az energiafogyasztás vagy a különböző anyagok erőforrás-takarékos felhasználása terén. Így például kevesebbet nyomtathatnának, bevezethetnék az öko-utalványokat, mellőzhetnék a könyvek fóliázását és az egyszer használatos étkészleteket büféikben, előnyben részesíthetnék a regionális termékeket és beszállítókat stb. A közönségük felé pedig megfelelő médiával, kiállításokkal és rendezvényekkel közvetíthetnék a témát, illetve részt vehetnének például élelmiszer-megosztási vagy élelmiszertakarékossági kezdeményezésekben. A "Berlin is(s)t klimafreundlich"[1] kampány részeként a Heinrich Böll Könyvtár például együttműködik a berlini fogyasztói tanácsadó központtal egy mintaprojekt keretében, amelynek célja az élelmiszerpazarlás visszaszorítása egy élelmiszer-megosztó hűtőszekrény felállításával – egyébként a WWF is megállapította, a teljes üvegházhatású gázkibocsátás mintegy tíz százaléka az élelmiszerpazarlásnak tulajdonítható.
       
Mit tart a közelmúlt legjobb, bevált gyakorlati példáinak a környezetvédelem területén?
           

A "dolgok könyvtárának" kínálatát, amely Németországban különböző ötletes nevek alatt fut ("LeihBar", "LeihGut", "Zeusch für Eusch", "Gedönsothek", "Stuff4U"), és amely a jelek szerint mostanában igencsak divatba jött. A javító kávézók (Repair-Cafés) és az upcycling klubok is egyre népszerűbbek. Ezen kívül tematikus rendezvénysorozatok várják a városi kertészkedés szerelmeseit, amelyek arra ösztönöznek, hogy saját magunk termesszünk gyógynövényeket vagy zöldségeket virágládákban vagy az erkélyünkön, ehhez kiegészítésképpen vetőmag-könyvtárak vagy -cserebörzék is társulnak, sőt vannak olyan könyvtárak is, amelyek kültéri területeiken magaságyásokat létesítettek. A "Biblio2030.de" példagyűjteménye folyamatosan újabb érdekes példákkal bővül.


[1] Az elnevezés lefordíthatatlan szójáték: egyszerre jelenti azt, hogy Berlin klímabarát, ill. hogy klímabarát módon fogyaszt. (A ford.)