gyors belépés:

ugrás a tartalomhoz (Alt 1) ugrás a főmenühöz (Alt 2)
Ritkán feltett kérdések© Goethe-Institut

Magyar színházi alkotók Németországban

Egy szimpózium, ahol olyan magyar színházi alkotók szólalnak meg, akik évek óta rendszeresen, akár életvitelszerűen dolgoznak németországi színházakban. 
A projekt a Goethe-Institut és a Színházi Dramaturgok Céhe együttműködésében jött létre. 


A szimpóziumról

A Goethe Intézet és a Színházi Dramaturgok Céhe közös szimpóziuma azzal a céllal jön létre, hogy megszólaltassa azokat a magyar színházi alkotókat, akik évek óta rendszeresen, akár életvitelszerűen dolgoznak németországi színházakban. A létrejött előadások közül néhányat itthon is láthattunk élőben vagy streamelve, értesültünk díjakról és olvashattunk kritikákat, ami csak fokozta azt az igényt, hogy maguktól az alkotóktól is halljuk tapasztalataikat, gondolataikat.

A magyar színházművészek németországi megjelenése nem volt előzmények nélküli: az egyes színházi alkotóközösségek turnéelőadásai mellett nagyon komoly tényező volt a magyar kortárs irodalom és képzőművészet megjelenése és emelkedő presztízse a német piacon. Esterházy, Kertész, Nádas, Konrád és Darvasi történetein keresztül kezdett épülni a kultúrák közti kapcsolat, és mindez megágyazott a magyar művészet és a  színházi alkotók iránti egyre fokozott érdeklődésnek is. Természetesen a német színházi kultúra eredendő nyitottsága is alapvető fontosságú szerepet játszott abban, hogy ezek az együttműködések kialakultak, hiszen a német kulturális szféra általános jellemzője, hogy aktívan nyit más kultúrák felé.

Mára elmondhatjuk, hogy számos magyar színházi alkotó szerzett sokrétű tapasztalatot Németországban, és olyan tudásmennyiség gyűlt össze a kezükben, amit a fiatal alkotói generációnak is fontos továbbadni. Fontosnak tartjuk bemutatni, hogy a Németországba rendszeresen visszatérő színházi emberek között ma nemcsak rendezők, de dramaturgok és tervezők is vannak, találkozónkon őket is megszólaltatjuk.  
Sleepless Sleepless | Rendezte: Kornél Mundruczó | állami opera Unter den Linden 2021 | Fényképezte: Gianmarco Bresadola | © Gianmarco Bresadola A november eleji szimpózium másfél napjában annak szeretnénk utánajárni, hogy a két színházi kultúra különbsége ellenére mi az átjárhatóság nyitja, mit ad egyik a másiknak, illetve mi a kapcsolódás praktikus módja: mik azok a tapasztalatok, amiket ezek az alkotók meg tudnak osztani fiatalabb kollégáikkal?

Milyen – a saját kortársaik és a fiatalabb kollégák számára hasznos, fontos – válaszokat tudnak adni a mindannyiunkban megfogalmazódó kérdésekre a különböző munkamódszerek, a társulati létezés fajtái, a közönség és a kritika visszajelzése kapcsán? Vajon az ő személyes történeteikből összeáll-e egy minta? Az elmúlt időszakban átjárhatóbbá váltak-e a kultúrák közötti határok? Érdemes-e külön magyar és német kultúrában gondolkodni – hiszen érezhetően mások a színházi trendek – vagy inkább a közös európai kultúra keretrendszerében szemléljük magunkat? Milyen előnyöket és hátrányokat látnak itt és ott, összehasonlítva a két színházi kultúrát? Le kell-e mondani alkotóként a magyar gyökereikről, van-e bennük megfelelési kényszer akár az adott színházzal, akár a közönséggel szemben?

Mik esetleg azok az alkotói minőségek, amik a másfajta kulturális beágyazottság révén megtermékenyítőleg hathatnak a német színházra? Hogyan fogadják a munkatársak és a nézők – ha találkoznak vele – a kelet-európai abszurd hagyományából fakadó iróniát vagy épp szenvedélyesebb életfelfogást? Mennyire és hogyan tartanak lépést a magyar alkotók a kortárs német irodalommal és drámaírással? Esetleg próbálják-e a magyar szerzőket aktívan megismertetni, vagy akár bevonni a színházi munkába? A rendezők fontosnak tartják-e saját, korábbi társulatuk színészeit helyzetbe hozni?

Ki mindenki várható személyesen vagy online élő bejelentkezéssel a konferencián?

Bagossy László igen jelentőségteljes életutat tudhat magáénak Magyarországon és Németországban egyaránt. A magyar alkotók életében egyik legjelentősebb helyszín a stuttgarti tri-bühne Színház, ahol Zsámbéki Gábor 1987-től egészen 2002-ig dolgozott. Itt “váltotta” őt 2006-ban Bagossy László, aki a klasszikusok és német kortárs darabok mellett már két kortárs magyar művet is bemutatott a német közönségnek, és az iránta való bizalom olyan nagy, hogy hamarosan át is veszi a színház vezetését. Intézményi szinten talán az ő útja a legnagyobb sikertörténet.

Bodó Viktor nemzetközi pályája színészként kezdődött még Schilling Árpáddal és a Krétakör társulatával. Később rendezőként és a Szputnyik Hajózási Társaság  társulatvezetőjeként is fennmaradt iránta a nemzetközi érdeklődés. Német nyelvterületen is egyre több munkára kérték föl, és fontos része volt az együttműködéseknek, hogy a társulat tagjai és közvetlen alkotótársai közül is sokak részt vettek a produkciók létrehozásában. A Szputnyik sajnálatos, kényszerű feloszlása után a rendező iránti érdeklődés nem csökkent, ahogy az ő elkötelezettsége sem állandó alkotótársai iránt, így a német alkotók mellett rendszeresen dolgozik továbbra is németországi produkciókban magyar színészekkel, dramaturgokkal, zeneszerzőkkel, tervezőkkel és drámaírókkal. Közvetlen munkatársai közül Veress Anna dramaturgot biztosan vendégül láthatjuk.
Der Würgeengel Der Würgeengel | Rendezte: Bodó Viktor | Schauspiel Stuttgart 2020 | Díszlettervező: Izsák Lili | Jelmeztervező: Nagy Fruzsina | © Thomas Aurin Mundruczó Kornél nemzetközi sikereiről bizonyára nem szükséges hosszan írni, még talán arról is sokaknak van tudomása, hogy filmjei mellett a Proton Színház nagysikerű előadásai teremtették meg színházi vonatkozásban azt a referencia-pontot, ami újabb lökést adott a rendező nemzetközi karrierjének. Rendszeresen dolgozik a hamburgi Thalia Theaterben csakúgy, mint a berlini és müncheni Staatsoperben, felkérést kapott a Ruhrtriennalétól is. Ez évtől pedig Wéber Katával együtt a  berlini Volksbühne szerződtetett alkotója.

Dömötör András Berlinben kezdte Németországi karrierjét, de hamarosan az egész német nyelvterületen visszatérő meghívott rendezővé vált. 2014 óta a Deutsches Theater és a Gorki Theater mellett már visszatérő vendég Baselben, Grazban, Münchenben és Hannoverben is, és több éven át tartott színészkurzusokat az Universität der Künste egyetemen. Fontos számára, hogy jelen legyen úgy a magyar, mint a német színházi szcénában, és ő is igyekszik közvetlen munkatársait nem országhatárok szerint megválogatni. 
Die Pest Die Pest | Rendezte: Dömötör András | Deutsches Theater Berlin 2019 | © Arno Declair Gáspár Ildikó és Polgár Csaba alkotótársakként kezdtek külföldön dolgozni, a müncheni Volkstheaterben és a karlsruhei Baadisches Staatstheaterben (Polgár Csaba rendezéseinek dramaturgja volt Gáspár Ildikó). Később különváltak útjaik, Ildikó rendezőként Európa-szerte egyre foglalkoztatottabb lett, és 2021 nyarán a wormsi Nibelungenfestspiele felkérésére Lukas Bärfuss Lukas című darabját rendezhette meg. Az ő történetükben izgalmasnak ígérkezik a közös és külön utak felfedezése, illetve a színész-rendezői és a dramaturg-rendezői pályák összevetése is.

Nem maradhatnak ki a tervezők sem a sorból, így külön izgalommal várjuk, hogy közelebbről megismerjük/megismertessük Izsák Lili, Nagy Fruzsina, Ágh Márton és Bányai Tamás nemzetközi szakmai útjának állomásait: hogyan sikerülhet átlépni a magyar művészek alkotótársa kategóriából az európai színtéren is önállóan jegyzett művészi pozícióba, és vajon  mennyiben más a tervezők helyzete, mint a rendezőké?

Az EU-integrációval bürokratikus szempontból érezhetően egyszerűbbé váltak a külföldi munkák, és a közép- és fiatal generációkban továbbra is nagy, sőt egyre nagyobb az érdeklődés a nemzetközi nyitás felé. A feljebb felsorolt alkotók mellett szerencsére még számos németországi sikereket magáénak tudható magyar rendező, színész és dramaturg (Néder Panni, Geréb Zsófia, Lázár Helga (rendezők), Gryllus Dorka, Réti Iringó (színész), Thury Gábor, Dohy Balázs (dramaturg)) példája mutatja, hogy minden szegmensben érdemes nyitottnak lenni a nemzetközi munkára, és ebben az is segítségére lehet a művészeknek, hogy a német nyelvterület színházai figyelemmel kísérik egymás munkáját - elég csak a berlini Theatertreffen éves válogatásait figyelni – így egy izgalmas alkotó könnyen ismertté válhat egy nagyobb területen is.

Célunk, hogy a megszólaló rendezők, dramaturgok, tervezők történetei inspirálóan hassanak a fiatal nemzedékre, így olyan fórumot szeretnénk teremteni, ahol a szimpózium meghívott vendégeit nem csak a moderátor, de a résztvevők is kérdezhetik, és a kérdéseken túl is elmondhatják meglátásaikat. Várunk minden érdeklődőt, hogy minél többen kapjunk választ a ritkán feltett kérdéseinkre!

Részletes program

A szimpózium részletes programját itt találják:
RITKÁN FELTETT KÉRDÉSEK - PROGRAM
   
Helyszín: Goethe-Intitut Budapest


Résztvevők


Interjúk