gyors belépés:

ugrás a tartalomhoz (Alt 1)ugrás az almenühöz (Alt 3)ugrás a főmenühöz (Alt 2)

Gyűlölet az interneten
„Vagyunk hárman, de úgy teszünk, mintha százan lennénk.“

A kutató csapat - „Lösch Dich. So organisiert ist der Hate im Netz“ („Szűnj meg. Ilyen szervezett a gyűlölet a világhálón”)
Photo (detail): © Paul Ruben Mundthal

A „Lösch Dich. So organisiert ist der Hate im Netz“ („Szűnj meg. Ilyen szervezett a gyűlölet a világhálón”) című dokumentumfilmben Rayk Anders youtuber és csapata annak jártak utána, hogy hogyan használják fel az internetes trollok a gyűlöletkommenteket politikai hangulatkeltésre.
 

Von Petra Schönhöfer

Egyre többször fordul elő, hogy bizonyos médiumok letiltják fórumaikat és kommentoszlopaikat, így különböző politikusok kénytelenek gyakran akár halálos sértéseket és fenyegetéseket is eltűrni: az online diskurzusokat egyre nagyobb mértékben határozzák meg gyűlöletkeltő kommentek. A németországi parlamenti választási kampány során szélsőjobbos aktivisták állítólag megpróbálták többek között megfélemlíteni az ellentétes pártokra szavazókat. De ki is áll ezek mögött valójában? A „Lösch Dich. So organisiert ist der Hate im Netz" című riportsorozatban Rayk Anders youtuber és csapata annak jártak utána, hogy hogyan használják fel az internetes trollok a gyűlöletkommenteket politikai hangulatkeltésre. A dokumentumfilm rendezőjével, Patrick Stegemann-nal beszélgettünk.

Stegemann úr, a „Lösch Dich. So organisiert ist der Hate im Netz" című dokumentumfilmmel az interneten terjedő szervezett gyűlölet nyomára akart bukkani. Hogy kezdett hozzá? 
 
Mindenekelőtt adatelemzést végeztünk a hamburgi Hans Bredow Intézettel közösen, hogy lássuk: mi is a gyűlölet forrása? Hol alakul ki? Milyen témák jelennek meg és hol? Észrevettük, hogy a gyűlölet nem arányosan elosztva, hanem bizonyos helyekre összpontosulva jelenik meg a világhálón. Aztán trolloknak és gyűlölködőknek álcáztuk magunkat. Saját profilokat hoztunk létre olyan platformokon, mint a Twitter, a Facebook, az Instagram, a Youtube, valamint néhány szélsőjobboldali hálózaton, és ezeknek a profiloknak a leple alatt aztán bekerültünk magukba a struktúrákba. Hirtelen mi magunk is részesei lettünk ennek a színtérnek. Élőben figyelhettük meg, hogy miféle emberek alkotják, és hogyan szerveződnek.

És – miféle emberek ezek?    

Ha jobboldali infoharcosokról van szó, mint például a Reconquista Germanica nevű szélsőjobb hálózatról, akkor ez egy nagyon színes mozgalomnak mondható. Sokakkal kommunikáltunk a szerveren keresztül – főleg férfiakkal; igazából alig találkoztunk nőkkel. Egyrészt vannak a sok szabadidővel rendelkező fiatal férfiak, akik bár ideológiailag szimpatizálnak ezekkel a mozgalmakkal, de a trollkodást bizonyos értelemben mégis inkább játéknak fogják fel. Aztán vannak azok, akiket kőkemény ideológusoknak lehet nevezni: olyan csoportok például, amelyek közel állnak az Alternatíva Németországért (németül lásd AfD) nevű politikai párthoz, illetve tagjai is annak.
 
Ezek az emberek a világhálón ugyanazok, akik az utcákon is felvonulnak?

A Reconquista Germanica felvonulásokon is részt vett, például a Pegida-születésnapon (magyarul lásd Hazafias Európaiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen). Tehát e csoport bizonyos részei offline tevékenységet is folytatnak, míg mások csak online aktívak.

A „Lösch dich“ csapata dolgozik. A „Lösch dich“ csapata dolgozik. | Foto (Zuschnitt): © Paul Ruben Mundthal
Végeredményben Ön aktívan is tenni kívánt valamit az interneten terjedő erőszak ellen, és ellentámadásba kezdett – „szeretet-trollkodásba“. Hogyan csinálta?  

Akkorra már átláttuk a trollkodás működési elvét: az emberek hamis profilokat hoznak létre, megbeszélnek egy időpontot, majd kommunikációs támadásokat hajtanak végre. Tehát tudtuk, milyen rémisztően egyszerűen megy ez: leülünk hárman, és úgy teszünk, mintha százan lennénk. És ezt is tettük. Amikor tudtuk, hogy gyűlölködő megjegyzésekkel teli támadás fog majd érni egy YouTube-videót, akkor megpróbáltuk a kommentjeinkkel ezt ellensúlyozni, egyfajta szeretetpropagandát folytattunk. Ez azonban igencsak félrement, mert annál keményebb reakciókat kaptunk a fejünkre a trolloktól. Az a személy, akinek pedig valójában segíteni akartunk, ezek után még gyűlöletesebbé vált a szemükben.

Más kezdeményezések sikeresebbek e téren? Az #ichbinhier (itt vagyok) mozgalom például úgy felel minderre, hogy tárgyilagosan és tiszteletteljesen próbál ellentmondani a gyűlölködőknek.  

Először is szögezzük le, hogy minden ilyen irányú kezdeményezés már alapvetően jó. A „Lösch Dich…“ a ZDF tévécsatornán a Neo Magazin Royale című szatirikus talk show keretében látott napvilágot, és ennek eredményeként létrejött a Reconquista Internet névre keresztelt kezdeményezés, amelyet szintén Jan Böhmermann műsorvezető neve fémjelez.

… és egyébként ez a kezdeményezés is célzott akciókkal lép fel a világhálón uralkodó bántó sértegetések és a gyűlöletbeszéd ellen.

És pont ez az, amire szükségünk van. A sajtónak hatalmában áll, és szükség is van arra, hogy példát mutasson elkötelezettségből.    

Milyen jogi intézkedésekkel lehetne az internetes gyűlölködést Ön szerint eredményesen visszaszorítani? Talán ha mindenki csak a valódi nevén lehetne jelen a közösségi oldalakon?  

Nem vagyok nagy barátja az álnevek betiltásának, de ez valóban nagyon bonyolult. Láttuk, mennyire összetett a probléma a mi Hálózati Végrehajtási Törvényünk (németül lásd NetzDG) esetében is, amely elvileg a gyűlöletbeszéd és az álhírek ellen hivatott fellépni a közösségi médiában: végső soron ez a jogérvényesítés privatizációjához vezet. Azt hiszem, sokkal széleskörűebben kellene erről gondolkodni. A probléma egyrészt maguknak a közösségi hálózatoknak a működési elvében rejlik, hiszen ezek egyértelműen piacgazdasági szempontok alapján szerveződnek, és számukra nincs különbség reklám, gyűlöletposzt vagy egy olyan komment között, amelyben azt mondom, hogy szeretem az anyámat. A lényeg az, hogy figyelmet keltsenek, növeljék azt az időt, amit az emberek ezáltal a hálózatokon eltöltenek, és így végső soron pénzt hozzanak. Másrészt nemcsak az internettel van gond. Mindenfajta nyilvános beszédben egyre durvul a hangnem, amihez a szélsőjobb álláspontok aztán jól tudnak kapcsolódni.

Időközben nyilvános kritika is érte a riportsorozatot. Hogyan ítéli ezt meg?   

Ez a riportsorozat is megteremtette a saját kis holdudvarát. Egy bizonyos ponton túl nem számoltam tovább, hogy hány ellenvideót generált. Vannak köztük sértések vagy különböző karikatúrák, de sajnos történt aljas kísérlet arra is, hogy magának a vitának forgassák ki az értelmét. Mégpedig, hogy már nem is arról folyik, hogy a trollok milyen mértékben sértik az erkölcsi határokat. Vagy hogy – még ha nem is akarták – hol hajtották szélsőjobbos csoportok malmára a vizet. Mert ez volt az, amiről mi nyilvánosan vitatkozni akartunk. A trollok pedig ráéreztek arra, hogy nagyon ravaszul és nagyon elegánsan hirtelen teljesen más síkra tereljék a beszélgetést. Például korrupcióval vádoltak minket a kutatásaink során. Természetesen a mi dokumentumfilmünknek is vannak vitatható pontjai, de azokról normálisan értekezni ezek után már képtelenség volt.