Sabine Voda Eschgfäller ajánlja
da ich morgens und moosgrün. Ans Fenster trete (amikor reggelenként és mohazölden. Az ablakhoz lépek)

da ich morgens und moosgrün. Ans Fenster trete. © Suhrkamp Verlag, Berlin, 2021 A 2021. június 6-án, kilencvenhat esztendős korában elhunyt bécsi költőnő, Friederike Mayröcker hetven esztendőt átívelő pályafutást tudhatott maga mögött, ami igen csak rekordgyanús. „Az avantgárd szelíd harcosa” fáradhatatlan alkotó volt, több mint nyolcvan kötetet adott közre – közülük az utolsóról szól ez a recenzió.

Akárcsak a költőnő másfél szobás lakása a Zentagassén, amelyben az 1950-es évek óta élt, ez az utolsó kötet is zsúfolásig tele van képekkel, illetve megfigyeléseket és érzéseket rögzítő feljegyzésekkel, amelyekből egy már-már meseszerű, úgyszólván cseppfolyós világ bontakozik ki. Programmatikus már maga a cím is, amelyet bizonyára ugyancsak kedvenc, „Hermes Baby” márkájú írógépén rögzített Mayröcker: Odalépek reggel az ablakhoz – mohazölden és ... látok, tapintok, ízlelek, eltöprengek – mindazon, ami idebent van és ami körülvesz, a magam „zöldellő” módján, bármit is jelentsen ez. Egy öregedő testbe zárt ifjonti szellem felfedezi a világot. Módfelett tarka napló ez, egy hanyatló, de nem tragikus, legfeljebb csak tragikomikus világ ábrázolása. Ékes bizonyíték ez az utolsó mű is arra, hogy Mayröcker olvasása hasonló élményben részesít bennünket, mint a free jazz: tele van meglepő, olykor kissé bolondos mozzanatokkal.

Suhrkamp Verlag