A történet a nagymama 99. születésnapján, az ünnepelt vidéki házában kezdődik. Továbbra is intenzív politikai viták folynak a családban, annál is inkább, mert az egykor a szociáldemokráciához kötődő családtagok közül sokan átálltak a radikális jobboldal hívei közé. A különböző nemzedékek nem értik többé, sőt kölcsönös szemrehányásokkal illetik egymást.
A voltaképpeni botrány kitörésének oka mindazonáltal a főhős, az önmagát a szociáldemokrácia utolsó képviselőjének tekintő Viktor és Karoline nevű unokatestvére között szövődő szerelem. A család tűrhetetlennek nyilvánítja kettejük kapcsolatát, a nagymama azon döntése pedig, hogy Viktorra hagyja a vidéki házat, csak újabb olaj a tűzre.
Jóllehet a könyv címe mintha reményt sugallna, valójában az olvasóra hárul a döntés, hogy provokációnak tekinti-e, vagy pedig végérvényesen elveszettnek ítél valamit. A Wisser művében felvetett kérdések pedig végső soron nem csupán Ausztriát, hanem az egész demokratikus világot illetően komoly téttel bírnak.
