Roberto Simanowski könyve, amint azt már az alcím is tudatja az olvasóval, „a mesterséges intelligencia dilemmájáról” szól. Mégpedig sajátos megközelítésből, hiszen a szerző nem tesz úgy, mintha birtokában lenne a megoldásnak, hanem nyitottságra igyekszik serkenteni az olvasót „kóborló gondolkodásával”, „amely nem megfellebbezhetetlenségre, hanem gondolati impulzusok átadására törekszik”, „amelynek célja nem az, hogy feltétlenül igaza legyen, hanem az, hogy nyitott fülekre leljen”. A százötvenhét oldalas esszé mindazonáltal nem strukturálatlan kóborlás, hanem logikusan egymásra épülő, mindannyiunkat közvetlenül érintő kérdésfelvetések sorozata a mesterséges intelligencia jelenét és jövőjét illetően. A kérdések kifejtése során pedig nem a technikai részletek és nem a technikai lehetőségek határai, hanem azok a nagy filozófiai és társadalmi kérdések állnak az előtérben, amelyek egy eljövendő „erős MI” kapcsán óhatatlanul felvetődnek.
Jóllehet a töprengés tárgya a távoli jövő, az itt és mostból, a „halálalgoritmus” problémájából kiinduló gondolatmenet arra fut ki, hogy muszáj már ma feltennünk ezeket a kérdéseket.
