Katrin Holtz ajánlja
Fräulein Nettes kurzer Sommer (Nette kisasszony rövid nyara)
Az egész rokonság egyetért abban, hogy Nette mindenkinek az idegeire megy. A sovány, dülledt szemű ifjú hölgy folyton belekotyog a férfiak beszélgetéseibe, és nem hajlandó odaadóan kézimunkázni, hanem ehelyett inkább olyan, nem a nőknek való érdeklődési területeknek szenteli magát, mint a mineralógia, az irodalom és a politika. Karen Duve a német költőnő, Annette von Droste-Hülshoff történetét meséli el Fräulein Nettes kurzer Sommer című regényében, vagyis egy olyan nő történetét, aki férfi kortársainak legnagyobb rémületére éles ésszel és nem kevésbé éles nyelvvel volt megáldva. A cselekmény középpontjában az 1817-től 1821-ig terjedő időszak áll. A folyton betegeskedő Droste-Hülshoff bárónő a család különböző birtokain éldegél, de mindenhová magával viszi apró ásványgyűjtő kalapácsát, továbbá az írótollát és a lornyonját, amely meglehetősen feltűnő jelenséggé teszi. A fiatal nő ugyanis, akit mindenki csak Nette néven emleget, nem csupán erősen rövidlátó, hanem – rangjához cseppet sem illő hobbijai mellett – ráadásul további olyan tulajdonságokkal is rendelkezik, amelyek nem teszik túlságosan vonzó partivá, legalábbis a Bökerhofban, a von Haxthausenek ősi birtokán élő rokonság szemében.
Makacsnak, okoskodónak és önteltnek tartja Nettét kereken öt esztendővel idősebb nagybátyja, August von Haxthausen is. A férfi, aki egyrészt féltékeny unokahúga nyilvánvaló lírai tehetségére, másrészt szilárdan meg van győződve saját fölényéről, mindenki másnál kegyetlenebb módon terrorizálja a fiatal lányt, aki felnéz rá. August von Haxthausen arra bíztatja az ismerőseit, hogy az első adandó alkalommal alázzák meg Nettét, máskülönben – úgymond – lehetetlenség bírni vele. Ezt a véleményt azonban nem mindenki osztja: éppen a nagybácsi egyik legjobb barátja, a szegény, ámde zseniális költő, Heinrich Straube érez különös vonzalmat a korát „hatalmas, férfias léptekkel” megelőző nő iránt. És – a nagynénik és nagybácsik legnagyobb megrökönyödésére – nem is Straube az egyetlen, aki így érez. Hamarosan egész seregnyi csodáló veszi körül az ifjú Nettét, aki huszonöt esztendős kora körül szökken először igazán virágba. Habár eleinte úgy tűnik, hogy végre megkapja az őt megillető figyelmet a kivételes tehetséggel megáldott fiatal nő, a féltékenység, a rengeteg intrika és a döntésképtelenség végül a családdal való szakításhoz és Nette társadalmi státuszának megrendüléséhez vezet.
Karen Duve éppen ezt, Annette von Droste-Hülshoff úgynevezett ifjúkori katasztrófáját írja meg Fräulein Nettes kurzer Sommer című regényében. Mélységes megrendülést váltott ki a költőnőből ez a katasztrófa, és ennek a számlájára írható az is, hogy Annette von Droste-Hülshoff ettől fogva visszavonult életet élt, és ifjúságának további esztendeit magányosan, a szülői házba zárkózva töltötte. Mindez pedig – amint arra Duve is utal – döntő hatással volt további alkotói pályájára: A válság érlelte meg Annette von Droste-Hülshoff irodalmi törekvéseit, és ugyanebben az időszakban fordult a költőnő egyre intenzívebb érdeklődéssel a zene felé. Karen Duve plasztikusan ábrázolja azt a szellemi szűkösséget, azt a korszak konvencióiból fakadó rengeteg nehézséget és akadályt, amelyekkel egy kiemelkedő tehetséggel megáldott fiatal nőnek a 19. században meg kellett küzenie, és nem feledkezik meg azokról a politikai, illetve társadalmi változásokról sem, amelyek jól érzékelhető következményeket vontak maguk után az élet minden területén. Bőséges nyersaggal szolgál Duve csípős megjegyzéseihez a német múlt szakadatlan emlegetése, az egységes német nemzet progresszív eszméje, vagy éppen a „régi idők” iránti nosztalgia, amelyek olykor csakugyan bizarr gyümölcsöket termettek az irodalom és a divat területén. Az pedig ugyancsak szórakoztató olvasmánnyá teszi a Fräulein Nettes kurzer Sommer című regényt, hogy egyre újabb és újabb szellemóriásokkal találkozhatunk a cselekmény során, hiszen gyakorta vendégeskedik a Bökerhofban nemcsak Achim von Arnim és Clemens Brentano, hanem Heinrich Hoffmann von Fallersleben is, miközben mindenki folyton Goethét emlegeti, és az ismeretségi körhöz tartozik a Grimm-fivérek egyike is.
A cselekmény hátterét szolgáltató, élénk színekkel megfestett történelmi kulisszákon jól látszik, hogy Karen Duve megtanulta a leckét: ha nem is mindig hézagmentesen, de beleszövi az elbeszélésbe a fontos eseményeket, például a karlsbadi határozatokat, vagy azt, hogy August von Kotzebuet meggyilkolja az egyik diákszövetséghez tartozó Karl Ludwig Sand. Duve különféle történelemkönyveket, naplókat és jó néhány levelezést tanulmányozott a Fräulein Nettes kurzer Sommer megírása előtt: tizenöt sűrűn nyomtaott oldalra rúg a regény szövegéhez csatolt irodalomjegyzék. Ennek ellenére kétségtelenül mai szemmel nézi az eseményeket az írónő, sőt egyes helyeken túlontúl modernnek is hat a regény. Túlságosan szembeszökőek a párhuzamok a manapság előttünk álló kihívásokkal, nem nehéz például a tényeknek a mai társadalomban és politikában egyre inkább kérdésessé váló szerepére vonatkozó ironikus utalásként érteni a Hassenpflug nevű figura panaszát, aki kijelenti, hogy ma már „kizárólag az számít, ami tudományosan igazolt, matematikailag lehetséges, de legalábbis tudományosan előnyös”.
Az 1961-ben, Hamburgban született Karen Duve 1999-ben debütált a Regenroman-nal (Esőregény), a Fräulein Nettes kurzer Sommer pedig immár a hatodik regénye. A korábbiakban újra meg újra meglepetést okozott az írónő átváltozóképessége, vagyis az, hogy különböző műfajokkal és stílusokkal kísérletezett, miközben egyaránt képes volt megnevettetni, felvilágosítani és gondolkodásra serkenteni olvasóit. És ha legújabb munkája nem is ad alkalmat feltétlenül mélyenszántó elmélkedésre – hiszen túlságosan is nyilvánvaló az egyik fél bornírtsága és a másik fél áldozati szerepe –, azért kétségkívül szórakoztató könyv ez. Anélkül, hogy túlzásokba esne a tanító szándékot illetően, Duve nagy teret szentel a regényben azoknak az érdekes részleteknek a 19. század első felének történelméből és irodalmából, amelyeket az olvasók egy része bizonyára rég elfelejtett már iskolás kora óta. Fontos hozzájárulás ez a regény Anette von Droste-Hülshoff emlékének áplásához is, hiszen új megvilágításba helyezi a költőnő alakját, aki életében soha nem részesült igazi megbecsülésben. És bizonyára akadnak majd olyan olvasók is, akiknek Duve regénye kapcsán kedvük támad újraolvasni a Zsidóbükköt vagy a költőnő valamelyik hátborzongatóan érzékeny versét.
Galiani Verlag
Makacsnak, okoskodónak és önteltnek tartja Nettét kereken öt esztendővel idősebb nagybátyja, August von Haxthausen is. A férfi, aki egyrészt féltékeny unokahúga nyilvánvaló lírai tehetségére, másrészt szilárdan meg van győződve saját fölényéről, mindenki másnál kegyetlenebb módon terrorizálja a fiatal lányt, aki felnéz rá. August von Haxthausen arra bíztatja az ismerőseit, hogy az első adandó alkalommal alázzák meg Nettét, máskülönben – úgymond – lehetetlenség bírni vele. Ezt a véleményt azonban nem mindenki osztja: éppen a nagybácsi egyik legjobb barátja, a szegény, ámde zseniális költő, Heinrich Straube érez különös vonzalmat a korát „hatalmas, férfias léptekkel” megelőző nő iránt. És – a nagynénik és nagybácsik legnagyobb megrökönyödésére – nem is Straube az egyetlen, aki így érez. Hamarosan egész seregnyi csodáló veszi körül az ifjú Nettét, aki huszonöt esztendős kora körül szökken először igazán virágba. Habár eleinte úgy tűnik, hogy végre megkapja az őt megillető figyelmet a kivételes tehetséggel megáldott fiatal nő, a féltékenység, a rengeteg intrika és a döntésképtelenség végül a családdal való szakításhoz és Nette társadalmi státuszának megrendüléséhez vezet.
Karen Duve éppen ezt, Annette von Droste-Hülshoff úgynevezett ifjúkori katasztrófáját írja meg Fräulein Nettes kurzer Sommer című regényében. Mélységes megrendülést váltott ki a költőnőből ez a katasztrófa, és ennek a számlájára írható az is, hogy Annette von Droste-Hülshoff ettől fogva visszavonult életet élt, és ifjúságának további esztendeit magányosan, a szülői házba zárkózva töltötte. Mindez pedig – amint arra Duve is utal – döntő hatással volt további alkotói pályájára: A válság érlelte meg Annette von Droste-Hülshoff irodalmi törekvéseit, és ugyanebben az időszakban fordult a költőnő egyre intenzívebb érdeklődéssel a zene felé. Karen Duve plasztikusan ábrázolja azt a szellemi szűkösséget, azt a korszak konvencióiból fakadó rengeteg nehézséget és akadályt, amelyekkel egy kiemelkedő tehetséggel megáldott fiatal nőnek a 19. században meg kellett küzenie, és nem feledkezik meg azokról a politikai, illetve társadalmi változásokról sem, amelyek jól érzékelhető következményeket vontak maguk után az élet minden területén. Bőséges nyersaggal szolgál Duve csípős megjegyzéseihez a német múlt szakadatlan emlegetése, az egységes német nemzet progresszív eszméje, vagy éppen a „régi idők” iránti nosztalgia, amelyek olykor csakugyan bizarr gyümölcsöket termettek az irodalom és a divat területén. Az pedig ugyancsak szórakoztató olvasmánnyá teszi a Fräulein Nettes kurzer Sommer című regényt, hogy egyre újabb és újabb szellemóriásokkal találkozhatunk a cselekmény során, hiszen gyakorta vendégeskedik a Bökerhofban nemcsak Achim von Arnim és Clemens Brentano, hanem Heinrich Hoffmann von Fallersleben is, miközben mindenki folyton Goethét emlegeti, és az ismeretségi körhöz tartozik a Grimm-fivérek egyike is.
A cselekmény hátterét szolgáltató, élénk színekkel megfestett történelmi kulisszákon jól látszik, hogy Karen Duve megtanulta a leckét: ha nem is mindig hézagmentesen, de beleszövi az elbeszélésbe a fontos eseményeket, például a karlsbadi határozatokat, vagy azt, hogy August von Kotzebuet meggyilkolja az egyik diákszövetséghez tartozó Karl Ludwig Sand. Duve különféle történelemkönyveket, naplókat és jó néhány levelezést tanulmányozott a Fräulein Nettes kurzer Sommer megírása előtt: tizenöt sűrűn nyomtaott oldalra rúg a regény szövegéhez csatolt irodalomjegyzék. Ennek ellenére kétségtelenül mai szemmel nézi az eseményeket az írónő, sőt egyes helyeken túlontúl modernnek is hat a regény. Túlságosan szembeszökőek a párhuzamok a manapság előttünk álló kihívásokkal, nem nehéz például a tényeknek a mai társadalomban és politikában egyre inkább kérdésessé váló szerepére vonatkozó ironikus utalásként érteni a Hassenpflug nevű figura panaszát, aki kijelenti, hogy ma már „kizárólag az számít, ami tudományosan igazolt, matematikailag lehetséges, de legalábbis tudományosan előnyös”.
Az 1961-ben, Hamburgban született Karen Duve 1999-ben debütált a Regenroman-nal (Esőregény), a Fräulein Nettes kurzer Sommer pedig immár a hatodik regénye. A korábbiakban újra meg újra meglepetést okozott az írónő átváltozóképessége, vagyis az, hogy különböző műfajokkal és stílusokkal kísérletezett, miközben egyaránt képes volt megnevettetni, felvilágosítani és gondolkodásra serkenteni olvasóit. És ha legújabb munkája nem is ad alkalmat feltétlenül mélyenszántó elmélkedésre – hiszen túlságosan is nyilvánvaló az egyik fél bornírtsága és a másik fél áldozati szerepe –, azért kétségkívül szórakoztató könyv ez. Anélkül, hogy túlzásokba esne a tanító szándékot illetően, Duve nagy teret szentel a regényben azoknak az érdekes részleteknek a 19. század első felének történelméből és irodalmából, amelyeket az olvasók egy része bizonyára rég elfelejtett már iskolás kora óta. Fontos hozzájárulás ez a regény Anette von Droste-Hülshoff emlékének áplásához is, hiszen új megvilágításba helyezi a költőnő alakját, aki életében soha nem részesült igazi megbecsülésben. És bizonyára akadnak majd olyan olvasók is, akiknek Duve regénye kapcsán kedvük támad újraolvasni a Zsidóbükköt vagy a költőnő valamelyik hátborzongatóan érzékeny versét.
Galiani Verlag
Karen Duve
Fräulein Nettes kurzer Sommer (Nette kisasszony rövid nyara)
Galiani Könyvkiadó, Berlin, 2018
ISBN 978-3-86971-138-6
592 oldal
E-könyv formájában kölcsönözhető az Onleihe-n
Recenziók a német médiában:
Perlentaucher
FAZ-Net
Die Zeit
Das Literarische Quartett