© Luchterhand Literaturverlag, München, 2018
Első pillantásra von Schirach korábbi könyveire, a Verbrechenre (Bűntény) és a Schuldra (Bűn) emlékeztet ez a mű, amely megrázó történetek gyűjteménye a jogszolgáltatás hétköznapjaiból. Bűntények, bírósági eljárások, ítéletek, felmentések. És mégis lebilincsel bennünket a német bestseller-szerző Strafe című munkája. Von Schirach ugyanis tökélyre vitte az elbeszélői ökonómiát ebben a könyvben, amely egyetlen felesleges szót sem tartalmaz, és ezúttal is mesteri módon teszi fel a kimondatlan kérdéseket. A szerző eléri, hogy olvasója kételkedni kezd a jogszolgáltatás tévedhetetlenségében, amely itt még kétesebb színben tűnik fel, mint a korábbi kötetekben. De eléri ezenkívül még azt is, hogy az olvasó kénytelen feltenni magának a kérdést: ő maga ítélkezhet-e vajon más emberek felett?
A Strafe józan elbeszélője semmi esetre sem vindikálja magának ezt a jogot. Hiszen a vádlottak rövid életrajzai mintha azt sugallnák, hogy mindannyiunk életében ott szunnyad valahol a katasztrófa, és mindegyikünkben ott lappang a bűnöző – a programozókban éppúgy, mint a fotóriporterekben. Annyi bizonyos, hogy különös színben tüntetik fel az emberi természetet ezek az életrajzok. És alázatra, netalántán megbocsátásra intenek? Efféle címeket aligha fog adni következő könyveinek a módfelett szerény szerző, de reméljük, hogy ír azért még jó néhányat.
Randomhouse