© Suhrkamp
Stephan Thome legújabb, negyedik, „A barbárok istene” című regénye a 19. század kínai történelméből veszi témáját: a könyv a Tajping-felkelésről, a legnagyobb, 1851 és 1864 között lezajlott, csaknem harmincmillió áldozatot követelő kínai polgárháborúról, illetve az úgynevezett második ópiumháborúról szól, amelyet az európaiak ellen vívtak a kínaiak még a birodalom megnyitása előtt. Az események fókuszában pedig egy német misszionárius áll, aki kijelölt szolgálati helyét elhagyva veszélyes utazásra indul a forrongás középpontja felé: az ő szemével látjuk a polgárháború utolsó éveit, a korabeli Kína társadalmi feszültségeit, továbbá azt a módfelett problematikus viszonyt, amely az úgynevezett „külföldi ördögökhöz”, vagyis az országba behatoló európaiakhoz fűzi a lakosságot.
Jóllehet Stephan Thome alaposan ismeri Kínát, és filozófusként a konfucianizmus szakértője, mégis ürügyként használja csupán a több mint hétszáz oldalas regényben részletesen ábrázolt eseményeket arra, hogy saját jelenünkben is égetően fontos problémákra reflektáljon: központi témája a regénynek az alapvetően különböző kultúrák konfrontációja, az idegen felé való nyitás és a haladás, egyszersmind azonban a bezárkózás és a hagyomány szükségessége, amely elsőrendű fontossággal bír saját identitásunk kibontakoztatására nézvést.