© Hanser Berlin
Öntörvényű ponyvaregény némi apokaliptikus beütéssel: többszörös anya és meglehetősen sokat tapaszt nő immár az ezredforduló táján született Charlotte (vagy inkább Charlie) – egyik gyereke hamarosan hat esztendős lesz –, pedig nemrégiben még (tizenhét éves korában) az összeomlás szélén állt. Charlotte józanul felméri tehát a túlélés esélyeit, amelyek banálisak és megrendítőek egyszerre. Odahaza a Dante-i pokol (drogfüggő, pszichotikus anya, érdektelen, valahol a távolban élő apa), odakint pedig egy meglehetősen zord világ (ózonriasztások és az utcán heverő állati tetemek), hosszú, értelmetlenül telő napok, a szomszédban egy fiatal, tehetős pár románca, közeledési kísérletek, kitörés a kilátástalanságból – ki tudja, hová.
Helene Hegemann, akit nemrégiben még a német irodalmi élet meglehetősen problematikus csodagyerekeként tartottak számon, mostanra viszont fiatal kora ellenére szemlátomást gyakorlott, jóllehet még nem teljesen kiforrott íróvá lett, tematikusan egységes, lehengerlően érzékletes, bravúros stílusú regényt írt a felnőtté válásról, mégpedig felnőtt olvasók számára. Olyan könyv ez, amelyet senki sem fog egykönnyen elfelejteni.