Jonas Lüscher: Frühling der Barbaren

© Verlag C. H. Beck; München 2013 Tömör és velős – rögtön ez jutott eszembe, miután elolvastam Lüscher „Frühling der Barbaren” című művét. Egy 125 oldalas novella, ahol minden mondat a helyén van, ahol sok mindennek, ami történik, csak a sztori végén értjük meg a jelentőségét; egy szöveg, ami az első mondatától az utolsóig izgalmas. Lüscher nagyon jól leírja a kor szellemét, keveset ír, de sokat mond.A történet keretét Preising, a svájci gyártulajdonos elbeszélése képezi tunéziai üzleti útjának eseményeiről. Preising, akit jobban érdekel az irodalom és a kultúra, mint az üzlet, Tunéziába repül meglátogatni vállalatának egyik beszállító gyárát. Miután az üzleti rész lezajlott, tunéziai vendéglátói elviszik a svájci széplelket egy sivatag oázison található üdülőhelyre.

Ugyanitt gyűlt össze egy az angol „Upper Class” tagjaiból álló esküvői vendégsereg is. Preising rögtön megtalálja a közös hangot a vőlegény anyjával, de London City bankárai és pénzügyi tanácsadói idegenek és ellenszenvesek maradnak számára. Az üzleti út és a nyaralás összekapcsolása olyan egyedülálló és rémisztő élménnyel ajándékozza meg Preisinget, amit soha többé nem fog elfelejteni. Az ünnepélyes esküvő után történik valami, ami események sorát váltja ki, majd egy apokaliptikus katasztrófába torkollik.

Az elbeszélés abszolút kötelező olvasmány, könnyű olvasni, de annál nehezebb megemészteni…