Klímavédelem Az energiafordulat után: immár a jó irányba

Die Energiewende in Deutschland nimmt Fahrt auf.
Fotó: Stephan Leyk/Fotolia

Németországot úgy tartják számon, mint az energiafordulat egyik élharcosát. A cél a hatékony klímavédelem és a lemondás az atomenergiáról. Már most a megújuló energiaforrások szolgáltatják az energia többségét.

Máris bevett fordulattá vált az angol nyelvben a „german Energiewende”, és jó eséllyel hamarosan ugyanolyan ismertségre tesz szert ez a fogalom, mint a „Kindergarten”, az „Oktoberfest” vagy a „Bratwurst”. Németország céltudatos erőfeszítéseket tesz energiarendszerének átépítése érdekében, és igyekszik az atomenergia, illetve a fosszilis energiahordozók helyett a megújuló energiaforrásokat – a nap-, a szél- és a vízenergiát, valamint a bimoasszát – előnyben részesíteni. 

Az átalakítás kezdőpontja a 2000-es esztendőre tehető. Az akkori szövetségi kormány, az SPD és a Szövetség ’90 / Zöldek koalíciója kezdeményezte az atomenergiáról való fokozatos lemondást, valamint az ökoáram-termelés támogatását a megújulóenergia-törvény (EEG) révén, amelyet azóta számos más ország is bevezetett. Az energiafordulat koncepcióját a 2011-es fukushimai nukleáris katasztrófát követően az akkor hatalmon lévő CDU-FDP-koalíció is megerősítette. Németország akkor azonnali hatállyal leállította összesen tizenhét atomreaktora közül a nyolc legrégebbit – mégpedig az összes párt teljes egyetértésével. A mai klíma- és energiacélok pedig a következők: a szén-dioxid-kibocsátás 40 százalékos csökkentése 2020-ig (az 1990-es mennyiséghez képest), és az ökoáram részarányának 40-45 százalékra emelése a teljes áramfogyasztásban 2025-ig.

Számottevő haladás

Nagyratörőek ugyan a fent említett célok, ám a jelen állapotot tekintve egyáltalán nem megvalósíthatatlanok. A legfontosabb területen, az áramtermelésben mérföldkövet jelentett a 2014-es esztendő. Ebben az évben már a megújuló energiaforrások tették ki az összes áramtermelés legnagyobb hányadát: 25,8 százalékos részesedésükkel a második helyre utasították a barnaszenet (25,6 százalék). A harmadik helyet a kőszén foglalta el 19 százalékkal, utána pedig az atomenergia (15,9 százalék) és a földgáz következett (9,6 százalék). Az atomenergia részaránya, amely Fukushima előtt még több mint 30 százalékot tett ki, gyakorlatilag a felére csökkent. És további meredek csökkenése várható, mivel Németország 2022-ig sorra bezárja ma még működő kilenc atomerőművét is. Ha a megújuló energiaforrások kihasználása továbbra is a várakozásoknak megfelelő ütemben növekszik, akkor ez nem csupán a kieső nukleáris kapacitásokat pótolhatja, hanem hozzájárulhat a szén-dioxid-kibocsátás további csökkenéséhez is. 

Az üvegházhatást okozó széndioxid kibocsátása Németországban mára kereken a negyedével csökkent 1990 óta. A csökkenés mindenekelőtt annak köszönhető, hogy a német újraegyesítés következtében összeomlott az egykori NDK elavult ipara, az új állam pedig céltudatosan támogatja a megújuló energiaforrások kihasználását. 2012-ben és 2013-ban a széndioxid-kibocsátás kritikus mértékű emelkedést mutatott ugyan, mivel rendkívül hidegek voltak a telek, az alacsony költségek következtében pedig megnőtt a széntüzelésű erőművekben előállított áram mennyisége. Azóta azonban Németország visszatért a helyes útra. 2014-ben ismét jelentős mértékben – az előző évihez képest kereken öt százalékkal – csökkent a szén-dioxid kibocsátás. 

Ennek ellenére további céltudatos erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy sikerüljön elérni a 2020-ra kitűzött célt: a széndioxid kibocsátás 40 százalékos csökkentését. A Környezetvédelmi Minisztérium közlése szerint az eddigi intézkedésekkel legföljebb 35 százalékos csökkentést lehet elérni. Éppen ezért, a hiányzó 5 százalék teljesítése érdekében indította el a szövetségi kormány 2014 végén a nemzeti „Klímavédelmi Akcióprogram 2020”-at. A program keretében számos intézkedést terveznek többek között az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a hulladékgazdálkodás, az építőipar és a lakóingatlanok, továbbá az erőművek és a széndioxid kibocsátási kvótákkal való kereskedelem területén. A legnagyobb eredményt a régebbi lakóépületek energetikai felújításától remélik, de fontolóra vették azt is, hogy az eddig tervezettnél több szénerőművet kapcsolnak ki a hálózatból. Kérdéses mindazonáltal, hogy teljesíthetők-e a jövőben az ökoenergiákkal kapcsolatos fejlesztési célok. A napenergiát termelő berendezések kiépítése például 2014-ben elmaradt a szövetségi kormány várakozásaitól.

Jelentős támogatottságot élvez az atomenergiáról való lemondás

A német lakosság körében erős támogatottságot élvez az energiafordulat és az atomenergiáról való lemondás ügye. Az allensbachi Demoszkópiai Intézet (Institut für Demoskopie Allensbach) 2014 derekán készített reprezentatív felmérése szerint a támogatottság stabilan 70 százalék körül van. A németeknek mindössze 15 százaléka helyteleníti a választott irányt. Akadt olyan felmérés is, amely 90 százalékos támogatottságot mutatott ki. Figyelemre méltó fejlemény ez a pozitív hangulat, mivel az energiafordulatról folytatott nyilvános vitákban igen sok kritikus hang hallatszott még 2013 és 2014 folyamán. Két pontot illettek a leghevesebb kritikák: egyrészt az áram árának rohamos emelkedését, amelynek oka az ökoáram állami támogatása volt. Ez az áremelkedés azonban 2015-re megállt. Másrészt azt, hogy a tervek szerint újonnan épülő nagyfeszültségű vezetékek fogják keresztül-kasul átszelni az országot. Ezek a vezetékek hivatottak arra, hogy biztosítsák a főként az ország északi részén termelt, szélenergiából nyert áram jobb elosztását, a lakosság azonban sok helyen ellenkezéssel fogadta őket. 

A megfigyelők egy része akkoriban nem zárta ki, hogy hamarosan ellenségesre fordul a közhangulat. Hogy ez mégsem következett be, az arról tanúskodik, hogy a német polgárok többsége nem téveszti szem elől az energiafordulat távlati célját: az olyan energiaellátást, amely a lehető legkisebbre csökkenti az atom- és klímakockázatokat.