Mindent Ludwigról
„Írd hát le lelked harmóniáit!”
Igaz-e, hogy Beethoven maga alkudta ki a felléptidíját? És hányadán is állt valójában a nőkkel? Megkísérlünk a híres zeneszerző közelébe férkőzni – képről képre.
Bonn szülötte
Illusztráció: © Kitty Kahane Ludwig van Beethoven 1770-ben született Bonnban. A várost 1784-től Maximilian Franz von Österreich kölni érsek és választófejedelem kormányozta. Maximilian toleráns ember hírében állt, aki szívesen támogatja az oktatást és a kultúrát. Működése alatt Bonn jelentős kultúrmetropolisszá nőtte ki magát.
Az ifjú Ludwig
Illusztráció: © Kitty Kahane „Olyan négyéves koromtól kezdve a zene lett elsődleges gyermeki foglalatosságom. Sokszor hallottam, ahogy a fülembe súgott: Rajta csak, próbáld meg, és írd hát le lelked harmóniáit!” (A 13 éves Beethoven levele Maximilian Friedrich von Köln választófejedelemhez 1783-ból.)
Zenei útjai
Illusztráció: © Kitty Kahane
A fiatal Beethoven brácsás volt a bonni udvari zenekarban, és mellette Christian Gottlob Neefe zongora- és zeneszerzésóráira járt. 1787-ben Maximilian Franz érsek és választófejedelem segítségével első alkalommal utazhatott Bécsbe, ahol állítólag Wolfgang Amadeus Mozarttal is folytatott zeneelméleti eszmecserét.
Viszály Haydn és Beethoven közt
Illusztráció: © Kitty Kahane
Beethoven és testvére, Kaspar Karl 1794-ben végleg Bécsbe – a zenei világ akkori fővárosába – költözött. Bécsben Beethoven Joseph Haydn zeneóráit látogatta, aki azonban „túl bonyolultnak” minősítette a darabjait. Nem volt felhőtlen tanár-diák viszony…
A döntő pillanat
Illusztráció: © Kitty Kahane
Beethoven 1808. december 22-én adta élete legfontosabb koncertjét. Egy fagyos téli napon a fűtetlen Theater an der Wien operaházban csendült fel első alkalommal (többek közt) ötödik és hatodik szimfóniája. A hangverseny a bécsi klasszika vezető zeneszerzőjévé avatta.
Szabadság, szabadság!
Illusztráció: © Kitty Kahane
Beethoven gazdag zenekedvelők anyagi támogatását élvezte. Ez azonban gyakori költözködéssel járt. Bécsben több mint ötven alkalommal váltott lakhelyet, legtöbbször patrónusai palotáinak egy-egy kisebb dolgozószobájában rendezkedett be. „A független életet szeretem” – írta egyszer egyik kiadójának, miután kialkudta a kottaműért járó tiszteletdíjat. A szabadságvágytól fűtött művészlélek megtestesítője lett – annak minden erényével és gyengéjével együtt.
Beethoven és a nők
Illusztráció: © Kitty Kahane
Hosszabb kapcsolata sosem volt. Híres levele a „Halhatatlan Kedveshez” 1812-ből származik, és a tudomány máig találgatja a címzett kilétét.
az imádott unokaöcs
Illusztráció: © Kitty Kahane
„A mindennapok kimerítenek” – írta Beethoven imádott Karl unokaöccsének, akit mindenképp szeretett volna örökbe fogadni. A sógornőjével folytatott keserű küzdelemben azonban alulmaradt. Élete bizonnyal legnagyobb veresége volt.
Süketség és vakság
Illusztráció: © Kitty Kahane
Az 1824-ben bemutatott nagyívű kilencedik szimfóniájának megalkotásakor Beethoven már nem csak süket volt, hanem szinte teljesen vak is. Túl sokat ivott. És zenét…, zenét már csak belülről hallott.
Díszsírhely
Illusztráció: © Kitty Kahane
Amikor a számos betegségtől gyötört Beethoven 57 éves korában meghalt, állítólag húszezren gyűltek össze, hogy utolsó útjára kísérjék a bécsi Währingi temetőbe. Franz Grillparzer így írt róla: „Emlékezzetek erre az órára, és tudjátok mindig: ott voltunk, amikor eltemették, és amikor meghalt, sírtunk.” Ludwig van Beethoven földi maradványait 1888-ban a bécsi Központi temetőben kialakított díszsírhelyre szállították át.