Városi vízmenedzsment
„Water to go” és úszó farmgazdaság

Világszerte nőnek a városok, ennek megfelelően egyre nagyobb az ivóvízszükségletük is. Vajon hogyan alakíthatnák vízgazdálkodásukat fenntarthatóbb módon? Íme, néhány ötlet.

Berlin 132 nyilvános szökőkútjából ingyenes ivóvíz bugyborékol, amelynek 90 százaléka a város területéről származik. | Fotó (részlet): © Adobe

Berlin, Németország

Berlin vízkörforgása egyedülálló Németországban: az ivóvíz több mint 90 százaléka a város területéről származik. Mégpedig nem csak az a víz, amely otthon folyik a csapból, de idetartozik az a 132 nyilvános szökőkút is, amelyből egyfajta ingyenes „water to go” bugyborékol. Berlin leleményesen bonyolult vízmenedzsmentjéhez egy 154 szivattyúállomással rendelkező szennyvízhálózat, mintegy 9600 kilométernyi csatornahálózat és mintegy 1170 kilométernyi nyomócsővezeték szükségeltetik. Számos bevált gyakorlati példa ráadásul a városhatáron belül található. Ilyen a Berlint átszelő Spree folyón létesített víztároló az esős szennyvíz időszakos felfogására, ilyenek a csapadékból származó víz kezelésére szolgáló retenciós talajszűrők vagy a szennyvíz visszaforgatására és az esővíz hasznosítására szolgáló berendezésrendszerek a lakó- és irodaházakban. Németország legnagyobb önkormányzati tulajdonban lévő vállalataként a Berlini Vízművek ráadásul még egy „Berliner Pflanze” névre keresztelt különösen vízbarát, a szennyvíziszap újrahasznosítása révén előállított műtrágyát is piacra dobott, ami többek között csökkenti az algásodást a környező vizekben.

Szingapúr, a zöldellő kertváros: a lakosok szívesen járnak a természetbe kikapcsolódni, amit a rengeteg zöldterület és a városi parkok is lehetővé tesznek, így például a képen látható Fort Canning Park. | Fotó (részlet): © Adobe/Angelika Bentin

Szingapúr

Szingapúrban az ökoszisztéma védelmének nagy hagyománya van: a függetlenség 1965-ös kikiáltása óta a kormány arra törekszik, hogy a városállamot zöldellő kertvárossá változtassa. Buja vegetáció felel a levegő tisztaságáért, vízmenedzsment-rendszere pedig az egész világon példaértékűnek számít. Apránként mintegy 8000 kilométernyi vízi utat és 17 víztározót, közöttük számos mesterséges tavat hoztak létre. Míg az ötmilliós metropolisz vízellátás tekintetében 50 évvel ezelőtt még nagymértékben függött a szomszédos Malajziától, Szingapúr mára három eljárással is állít elő édesvizet: a szennyvízszűrés, az esővíz-gyűjtő rendszerek és a tengervíz sótalanítása révén. Az esővizet a növények és a talajzat bevonásával, mindennemű vegyszeres kezelés nélkül tisztítják és hasznosítják újra, ez pedig elősegíti a biodiverzitást, és előnyös a városi parkok számára is, ahol a lakosok szó szerint a természetben tudnak kikapcsolódni, feltöltődni. 

Augsburg csatornái megújuló energiát szolgáltatnak, a rajtuk átívelő kis hidak pedig az óváros látképét gazdagítják. | Fotó (részlet): © Adobe

Augsburg, Németország

Augsburg történelmi múltra visszatekintő vízgazdálkodási rendszerét az UNESCO 2019-ben a Világörökség részévé nyilvánította. A folyóvíz-felhasználás és az ivóvízellátás kiemelkedő építészeti létesítményei a 15. századtól a kora 20. századig nyúlnak, többek között itt van Németország legrégebbi víztornya és legrégebbi vízműve is (1901/1902). A történelmi csatornahálózatot az itt egykor virágzó textilipar kiszolgálására hozták létre, és bár ennek a gazdasági ágazatnak a 20. században leáldozott, még ma is teljes épségében megcsodálható. Augsburg kiérdemelte a „vízi város” nevet: számos csatornája ma megújuló energiát szolgáltat, mivel a könnyen szabályozható térfogatáram különösen alkalmassá teszi őket vízenergia-termelésre. A bennük csobogó víz és a rajtuk átívelő kis hidak ezen kívül az óváros látképét is gazdagítják.

Rotterdam „úszó farmján” 35 tehén él a vízen lebegő istállóban. | Fotó (részlet): © picture alliance/Mike Corder/AP Photo

Rotterdam, Hollandia

Néha azonban a túl sok víz nagyobb problémát jelent, mint a túl kevés. Ez a helyzet a holland kikötővárossal, Rotterdammal is, amelynek nagyobb része esetenként hét méterrel a tengerszint alatt fekszik. Az éghajlatváltozás okozta emelkedő tengerszint már érezteti hatását. A városterület védelme érdekében Rotterdam lenyűgöző gátrendszerrel rendelkezik, és itt épült meg a világ legnagyobb viharsorompója, a Maeslantkering elnevezésű zsilipes gát is. A tetőkerteket pedig a csapadékból származó víz felfogására tervezték, így például az 1000 négyzetméteres DakAkkert, amely négyzetméterenként csaknem 60 liter víz megtartására képes, természetes hűtést biztosít, és termékenysége révén élelmiszerek termesztésére szolgál. A rotterdami „úszó farm” ötlete még ennél is szokatlanabb: 35 tehén él jelenleg a vízen lebegő istállóban. Az úszó farmgazdaság egy úszó naperőmű villamos energiáját felhasználva gyűjti össze és szűri meg az esővizet a tehenek számára.

Természetvédelmi parkok és a víz közelsége határozza meg a Hammarby Sjöstad-i lakosok életét Svédországban. | Fotó (részlet): © Adobe

Hammarby Sjöstad, Svédország

Az 1990-es években a hely szennyezett ipari terület volt, csak Stockholm 2004-es olimpiai kandidálása idején szedte ismét össze magát: Hammarby Sjöstad Stockholm városközpontjától néhány kilométerre délre található. Az olimpiai pályázatból végül semmi sem lett, de Hammarby Sjöstad mára mégis modellértékű ökológiai mintavárossá nőtte ki magát. Zöldellő természetvédelmi parkok és a víz közelsége határozza meg a stockholmi városrész mintegy 30 000 lakosának életét. Vízmenedzsmentje is példaértékű: a 900 000 stockholmi lakos szennyvizét egy szennyvíztisztító telepen hasznosítják újra. A szennyvízből kinyert hőenergiát fűtésre, a hidegvizet pedig az élelmiszeráruházak raktárainak távhűtésére használják. A megmaradt szennyvíziszapot a szerves hulladékkal együtt fermentálják, és így környezetbarát biogázt termelnek.

Évezredeken át a Templom-hegy lábánál fakadó Gihon-forrás biztosította az ivóvizet Jeruzsálemben. Ma az ősi alagútrendszer és a Siloám-medence egy egyedülálló régészeti park részét képezi. | Fotó (részlet): © Adobe

Jeruzsálem, Izrael

A csökkenő vízkészlet évtizedek óta konfliktusok kiváltó oka Izraelben, ám a probléma az utóbbi időben még inkább kiéleződött. Az aszályos időszakok egyre hosszabbá és gyakoribbá váltak. A szükség találékonnyá tette az ott élőket: csepegtető öntözőberendezéseket létesítettek, amelyek számítógépes távirányítással látják el vízzel Izrael szántóit. A sótalanító üzemekben pedig fordított ozmózis révén annyi ivóvizet képesek kinyerni a tengervízből, ami teljes vízszükségletüknek majdnem a felét fedezi. Világbajnoknak számít Izrael a szennyvíz újrahasznosításának terén is: a szennyvíz 75 százalékát hasznosítják újra, oroszlánrészt a mezőgazdaságban. Az izraeli lakosság körülbelül 15 százaléka, közel egymillió ember él Jeruzsálemben, ahol a Kidrón-völgyben, a Templom-hegy lábánál fakadó Gihon-forrás évezredeken át biztosította a friss ivóvizet. Ma az ősi alagútrendszer és a Siloám-medence egy egyedülálló régészeti park részét képezi. A város számára a környezetvédelmi díjjal kitüntetett Hagihon vízszolgáltató vállalat biztosítja a szükséges vízkészleteket, ezen kívül elősegíti a vízmegtakarítást, valamint igyekszik a lakosság körében nagyobb tudatosságot kialakítani, ami a fenntartható vízminőséget illeti, így például ösztönzi a népszerű, tetőkön elhelyezett víztartályok karbantartását is.

Kilátás Emeryville-ből a Golden Gate híd irányába: a San Francisco-öbölben fekvő kisváros ma már fenntartható vízgazdálkodásával is kitűnik. | Foto (Detail): © Adobe

Emeryville, Egyesült Államok

A San Francisco-öbölben fekvő kisváros leginkább a Pixar filmvállalat központjaként vált ismertté. Ám ne felejtsük el, hogy Kalifornia államban található, amely régóta úttörő szerepet játszik a környezetvédelem és a megújuló energiák terén az Egyesült Államokban, így aztán Emeryville is többek között fenntartható vízmenedzsmentjével hívja fel magára a figyelmet. Az esővíz jobb felhasználása érdekében a város nemcsak ciszternákat és víztartályokat létesített, hanem arról is gondoskodott, hogy a parkoló autókat szó szerint eltávolítsa az utcákról, és beltérben helyezze el őket. A nagy, zölddel beültetett tetejű parkolóházaknak köszönhetően ma már kevesebb aszfaltos parkolóhelyre van szükség a belvárosban. A szennyvízkezelésre és a víztakarékosságra vonatkozó társadalmi kampányok mellett a lakók egy különleges tájprogram áldásos hatásait is élvezhetik. Többek között a fenntartható hulladékgazdálkodás és a műtrágya-felhasználás csökkentése révén óvják meg az öböl kulturális tájképét. Ez nemcsak az életminőséget javítja, de az állat-és növényfajok új biológiai sokfélesége is szaporodásnak indult a San Francisco-öböl mentén.