Science fiction
Más világok
Barátságos Mars-lakók, bűnözők nyomába eredő mesterséges intelligencia és bolsevista forradalom Svájcban: tíz német nyelvű sci-fi, amelyet érdemes elolvasni.
Németországban nagy és régi hagyománya van a sci-finek: Johannes Kepler, a csillagász Der Traum (Az álom) című, 1634-es elbeszélése volt az első irodalmi mű, amely tudományos alapon beszélt el egy űrutazást, E.T.A. Hoffmann A homokemberben (1816) elképzelte az első mesterséges embert, és Fritz Lang Metropolisa (1927) művészi rangra emelte a tudományos fantasztikus filmet. Mégsem mondhatjuk, hogy a német sci-fi tömegeket hódított volna meg, aminek főként az lehet az oka, hogy a nemzetiszocializmus tizenkét éves uralma megszakította ezt a hagyományt. A háború utáni időkben szinte kizárólag az amerikai sci-fi tudott népszerűségre szert tenni Németországban. A Perry Rhodan-füzetsorozat a hatvanas évek elején megpróbálta behozni a lemaradást. A Perry Rhodan még ma is megjelenik, de persze a német nyelvű sci-fi-irodalom ennél sokkal, de sokkal gazdagabb.
Kurd Lasswitz: Auf zwei Planeten (1897)
A Mars-lakókkal való kapcsolatfelvétel története (magyarul: Két bolygón, átdolgozta: Bálint Lajos, 1923) szinte egy időben jelent meg H. G. Wells Világok harca című regényével, de teljesen más megközelítéssel: Lasswitz nem harcot, hanem megbékélést képzelt el a két bolygó között. Örökbecsű mű „a modern német science-fiction atyjától”. Kurd Lasswitz nevét viseli a legfontosabb német sci-fi-díj.
Arno Schmidt: Die Gelehrtenrepublik (1957)
Mielőtt főműve, a Zettel’s Traum (Zuboly/Tompor álma) megírásához beletemetkezett volna a kartotékszekrényébe, Arno Schmidt megírta a Die Gelehrtenrepublik (A tudósok köztársasága) című posztapokaliptikus groteszket, amelyben Európát lakhatatlanná teszi egy atomháború, és kiválasztott értelmiségiek egy úszó szigeten a Csendes-óceán közepén egy kis saját világot igazgatnak – és kudarcot valljanak.
Wolfgang Jeschke: Der letzte Tag der Schöpfung (1981)
Wolfgang Jeschke, aki hosszú időn át szerkesztette a Heyne Verlag sci-fi-sorozatát, és maga is több díjat kapott sci-fi-szerzőként, ebben a regényében (magyarul: A Teremtés utolsó napja, fordította: Kemény Dezső, 1990) az öt millió évvel korábbi múltba küldi vissza a hőseit, ahol azoknak a jelen energiaforrásaiért kell megküzdeniük. Olyan könyv ez, amely minden tekintetben kihúzza a szőnyeget az ember lába alól. Minden idők egyik legjobb időutazásos regénye.
Angela és Karlheinz Steinmüller: Andymon (1982)
Az egykori NDK egyik legjelentősebb sci-fije – és újabb bizonyíték arra, milyen felforgató tud lenni a sci-fi mint utópia: ugyanis azok az új világok, amelyeket egy űrhajó által felnevelt fiatalok hoznak létre ebben a könyvben, nem egy párt programjának engedelmeskednek, hanem a valóságnak – igaz, egy másik bolygó valóságának.
Carl Amery: Das Geheimnis der Krypta (1990)
Carl Amery a legbajorabb a német sci-fi-szerzők közül, de nem provinciális regényeket ír, ellenkezőleg: könyveiben valósággal nyüzsögnek a különféle világok. A Das Geheimnis der Krypta (A kripta titka) rengeteg tudással és bölcsességgel megírt parabola a haladás-mániáról. Ha Umberto Eco írt volna sci-fit, az nagyon hasonlított volna ehhez a könyvhöz.
Andreas Eschbach: Die Haarteppichknüpfer (1995)
Jó oka van nevetni. Andreas Eschbach könyvei rendszeresen felbukkannak a bestseller-listákon. Mindenképp érdemes elolvasni a Hajszőnyegszövők című regényét. | Fotó (részlet): © picture alliance/Uwe Zucchi
Németországban eddig nem koronázták meg a sci-fik királyát – ahogy például az Egyesült Államokban Isaac Asimov lényegében az volt –, de ha egyszer valakinek be kellene töltenie ezt a szerepet, az én jelöltem Andreas Eschbach lenne. Die Haarteppichknüpfer című első regénye (magyarul: Hajszőnyegszövők, fordította: Varga Csaba, 2009) kaland egy távoli bolygón, amely nem is annyira távoli – olyan poénnal, amelyet csak egy Eschbach tud kitalálni.
Christian Kracht: Ich werde hier sein im Sonnenschein und im Schatten (2008)
A német nyelvű irodalomban ritkán felbukkanó, mégis jelentős sci-fi-motívum az alternatív történelem, a másképp elképzelt múltból eredeztetett jelen vagy jövő. Az Ich werde hier sein im Sonnenschein und im Schatten (Itt leszek napsütésben és árnyékban) című regény szerint a bolsevista forradalom nem Oroszországban, hanem Svájcban zajlik le, és ez meglehetősen groteszk következményekkel jár a világra nézve.
Dietmar Dath: Pulsarnacht (2012)
Mi lenne, ha… egy napon minden másképp lenne? A Pulsarnacht (Pulzáréjszaka) című regényben a sci-fi kozmikus és politikai gondolatkísérletként jelenik meg, amelyet ilyen intellektuális hévvel csak Dietmar Dath tud megírni. A FAZ újságírója úgyszólván futószalagon termeli a regényeket és szakkönyveket, de minden egyes története egyedülálló módon csillog és sziporkázik.
Tom Hillenbrand: Drohnenland (2014)
Hogy miért bűnügyi regényként adták el ezt a könyvet, az olyan rejtély, amelyet csak a kiadó tud megoldani. Rendben, történik egy gyilkosság, de a Drohnenland (Drónország) többi része színtiszta sci-fi, ugyanis a közeljövő Európájában mesterséges intelligenciák vadásznak bűnözőkre. Csak az a probléma, hogy ezeket a mesterséges intelligenciákat manipulálni lehet.
Sibylle Berg: GRM – Brainfuck (2020)
A jövő: társadalmi, politikai és szellemi romhalmaz. Megszoktuk, hogy az ilyen forgatókönyvet disztópiának nevezzük, de Sibylle Berg nem intézi el a dolgot ilyen egyszerűen, mert sok mindennek a világon előbb tönkre kell mennie ahhoz, hogy helyet adjon valami újnak és jobbnak. Zavarba ejtő és megrázó regény, német sci-fi felturbózva.
Sibylle Berg (középen) és Katja Riemann színésznő (jobbra) olvas fel Berg GRM – Brainfuck című regényéből a „re;publica” digitális konferencián. Balra a moderátor, Nora Wohlfeil. | Fotó (részlet): ©picture alliance/dpa/Soeren Stache
Kölcsönözhető az Onleihe e-könyvtárban: