Director’s Statement
Henrika Kull nyilatkozata „Glück/Bliss” című filmjéről
Mindig is foglalkoztattak az olyan témák, mint a vágy és a testiség, vagy a társadalmi határtapasztalatok és stigmatizációk helyszínei. Kutatásaim 2010-ben vezettek el első ízben egy bordélyházba. Szerettem volna megtudni, hogyan működik egy ilyen hely, hogyan viszonyulnak az ott dolgozó nők saját női mivoltukhoz, egymáshoz, illetve a vendégeikhez?
Kutatásaimat éveken át folytattam különböző bordélyházakban: hol a bárpult mögött álltam, hol a háziasszonyoknak asszisztáltam. És közben sokat beszélgettem nemcsak a szexmunkásokkal, hanem a vendégeikkel is. Habár sok tekintetben különböző helyeket ismertem meg, mindenütt úgy tapasztaltam, hogy az ott dolgozó nők többsége határozott, önálló elképzeléssel rendelkezik a munkáját illetően. Megállapítottam, hogy ezek a nők elsősorban olyan lehetőségnek tekintik a munkájukat, amelynek révén könnyebben juthatnak pénzhez, mint más foglalkozási ágakban, illetve az élet egyéb területein. És mivel elsajátították azokat a mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik számukra az esetleges túlkapások korai felismerését, tudatos elhárítását, sőt megelőzését, ezért egyre inkább saját határaikat szuverén módon definiáló aktorokként ismertem meg őket.
Második játékfilmemben egy olyan helyen játszódó fiktív szerelmi történetet akartam elmesélni, ahol a szó testi értelmében áruvá válik a szerelem. Mégpedig oly módon, hogy ne csak korábbi „autentikus” tapasztalataimat integráljam a történetbe, hanem még a forgatás során is nyitott maradjak az új felismerésekre. Ezért kerestem egy olyan bordélyházat, ahol a szexmunkások szívesen részt vettek a közös kísérletben, nevezetesen abban, hogy filmet forgassak náluk és velük.
Végül egy olyan bordélyházba tértem vissza, amelyet megismertem már korábbi kutatásaim során: a háziasszony asszisztenseként tevékenykedtem korábban, és többeket ismertem az ott dolgozó nők közül. Az ötletemből fakadó legnagyobb kihívás az volt, hogy miközben a nők saját magukat alakítják megszokott környezetükben, ugyanebbe a környezetbe kellett integrálnom a főszereplőket játszó színésznőket és színészeket is. Sok időt töltöttünk a helyszínen, kamerával és kamera nélkül, ami persze nem történhetett mindig zökkenőmentesen, hiszen jelenlétünkkel megzavartuk a szokásos üzletmenetet, és nem is mindegyik nő akart megjelenni a filmben. A színésznők és a színészek mindennek ellenére egyre természetesebben viselkedtek az adott közegben, és egy idő után már a szexmunkások sem tekintettek bennünket zavaró tényezőnek.
Mivel a szexmunkások foglalkozását súlyos stigma terheli, és sok nő kettős életet él, ezért már a forgatás során igyekeztem teljesen egyértelművé tenni számukra, hogy filmünk egyenlő feleknek tekinti, és sem leértékelni, sem közszemlére tenni nem fogja őket, hanem a maga hétköznapi normalitásában igyekszik bemutatni a bordélyházat mint munkahelyet. Fontos volt számomra, hogy úgy ábrázoljam a szexmunkát, mint munkát, mint szolgáltatást, mint teljesítményt, mint pénzkereseti lehetőséget. És közben újra meg újra feltettem magamnak azt a kérdést, hogy lehetséges-e vajon olyan szexmunka, amely az adott személy önrendelkezésén alapul.* Még izgalmasabb kérdés persze az, hogy általában véve lehetséges-e a kapitalizmusban bármely személy önrendelkezésén alapuló munka.
Kutatásaim, illetve a forgatási munkálatok során egyre inkább megszilárdult bennem az a meggyőződés, hogy a szexmunkások éppen tevékenységük révén hódítják vissza a saját testük felett való rendelkezés jogát, és testüket áruba bocsátva tőkét kovácsolnak belőle ahelyett, hogy alávetnék magukat a patriarchális kizsákmányolásnak. Mivel a női test módszeres körülkerítését évszázadokon át elnyomó módszerként alkalmazta a patriarchátus, ezért a szexmunka számomra szubverzív konnotációval bír. Abban a világban, amelyben élünk, következetes és tisztességes reakciónak tekintem, ha valaki szexuális szolgáltatással keresi a kenyerét.
A „Glück/Bliss”-t mindezzel együtt elsősorban szerelmes filmnek szántam két olyan nőről, akik nem hisznek – vagy nem hisznek többé – a szerelemben. A figyelmem alapvetően arra irányul, hogy miként befolyásolják a személyes kapcsolatokat – kiváltképp a kapitalizmusban – a hatalmi aszimmetriák. Sascha megtanulta, hogyan védheti meg magát: inkább önmagán ejt sebet, mintsem hogy sebezhetővé váljon, és nem hisz abban, hogy tehetsége van a boldogságra. Maria már-már kényszeresen védelmezi az önállóságát. A szoros kötődés esélyéért folytatott küzdelem – ebben látom a történet magvát.
Megjegyzés
* A prostitúció mint független szolgáltatás kétségtelenül a szexmunka gyakoribb formája, és a továbbiakban világosan elkülönítendő az emberkereskedelemtől, illetve a kényszerprostitúciótól.
