Portré Hito Steyerlről - részlet
"A világ legkritikusabb művésze" állít ki Budapesten

A hír igaz: ezekben a napokban tényleg Budapesten, a Trafó Galériában állít ki Hito Steyerl, a globális kortárs szcéna egyik legfontosabb szereplője. A művészeti világ szupersztárjáról van szó, de mit is jelent ez? Kicsoda Hito Steyerl és miért nem írható le mégsem ezzel a jelzővel?

A német és japán felmenőkkel rendelkező, müncheni születésű Steyerl (57) két nép, két kontinens örökségét hordozza génjeiben, s egész életét nagyon tudatosan úgy alakította, hogy minél jobban megértse a világ működését. Már tanulmányai során sok helyen megfordult; előbb a Japán Mozgókép Intézetben (Japan Institute of Moving Image) tanult, majd a müncheni Televíziós és Filmművészeti Egyetemen folytatott operatőri és dokumentumfilm-rendezői tanulmányokat, végül a bécsi Képzőművészeti Akadémián filozófiából doktorált.

Ha arról kérdezik, kik voltak rá tanulmányai során a legnagyobb hatással, rendszerint két nevet említ: a hozzá hasonlóan félig ázsiai származású német filmrendező-intermédia művész Harun Farockit és Helmut Färber filmtörténészt. (A kilenc éve elhunyt Farocki pályája kései szakaszában rendszeresen készített média- és videoinstallációkat múzeumok és galériák számára; ezekben, csakúgy, mint esszéisztikus filmjeiben, főként a képek jelentését, keletkezését és a bennük rejlő hatalmi struktúrákat vizsgálta. E témák később Steyerl munkásságában is kiemelt súllyal voltak jelen. Farocki életművét épp néhány hónapja mutatta be itthon egy nagyszabású kiállítás a Goethe Intézet és az art quarter budapest szervezésében.)
(…)

Steyerl sokszínű alkotó munkásságát a rendszeres „határátlépések” miatt valóban nem könnyű műfaji keretek közé sorolni; nem véletlen, hogy ahány lexikon, leírás, tevékenységi területeinek annyiféle definiálásával és sorrendjével találkozunk. Budapesti tárlata kapcsán például a Goethe Intézet filmrendezőként, képzőművészként és íróként; a Wikipédia filmesként, szerzőként, az esszészerű dokumentumfilmek mestereként definiálja, saját berlini egyeteme honlapja tevékenységét a képzőművészet és a filmművészet, az elmélet és a gyakorlat metszéspontjában állónak írja le. (Ami a filmet illeti, érdekességként megjegyzendő, hogy első lépéseit e téren Wim Wenders mellett tette meg, akivel az 1990-91-es A világ végéig forgatásán dolgozott együtt.)

Felsorolni is hosszú azokat a témákat, amelyek visszatérően, illetve a társadalom, a gazdaság, a kultúra friss jelenségeire reagálva újabban foglalkoztatják, és amelyekben állásfoglalását többnyire videókban, digitális animációkban, installációkban fogalmazza meg. Álljon itt ezért csak ízelítőül néhány gyakori téma, az olyan nagy kérdésektől kezdve mint a globalizáció, a politika és az üzleti világ összefonódása, a gazdasági válságok és háborúk, a hadiipar szerepe, a digitalizáció hatásai, a mesterséges intelligencia lehetőségei és veszélyei, a kiberfelügyelet, ugyanezen – és további – témáknak a művészeti szférára gyakorolt hatásuk szemszögéből történő vizsgálatáig.

Steyerl rendkívül profi történetmesélő, aki a legnehezebb, legfajsúlyosabb témákat is némi humorral és iróniával, gyakran igen látványos, immerzív installációkban dolgozza fel, melyekben mesterien elegyíti a valós világot egy spekulatívval, a száraz elméletet a szórakoztatással, a „társadalomdiagnosztikát” egy álomgyárral. Az utóbbi években bemutatott installációi közül máris ikonikus státuszt élvez a Deutsche Bank manipulációit pellengérre állító Factory of the Sun, amely a 2015-ös velencei biennálén volt először látható, vagy a 2020-as SocialSim, mely a digitalizációnak, a szimulációnak és a mesterséges intelligenciának a művészi kreativitásra gyakorolt hatását vizsgálja kritikus szemmel.
(…) A Trafó mostani, május 7-ig látogatható, KÜLDETÉS TELJESÍTVE: Belanciege
című kiállításán egy videó-installáció látható, amely három művész, Steyerl, a georgiai Giorgi Gago Gagoshidze és a bosznia-hercegovinai Miloš Trakilović közös, a Neuer Berliner Kunstvereinben (n.b.k.) 2019-ben bemutatott performansz-előadásukon alapuló alkotása. (Gagoshidze Steyerl tanítványa volt Berlinben és Trakilović is ottani tanulmányai során került kapcsolatba vele.)

Az előadás – szinte napra pontosan 30 évvel a berlini fal leomlása után – az 1989 utáni átalakulásokra, a volt szovjet területek politikai átrendeződéseire, a kultúra és a populizmus közötti összefüggésekre reflektált, valamint tágabb összefüggéseiben vizsgálta a volt keleti blokk „privatizációja” során kialakuló oligarcha-kapitalista kultúra mechanizmusait. A reflexiók középpontjában a Balenciaga luxusmárka áll, melyen keresztül a divat, a trendek, a közösségi média és olyan politikai folyamatok közötti összefüggések bomlanak ki, mint az alt-right mozgalmak sikere, a Donald Trump győzelmét is lehetővé tevő amerikai elnökválasztások manipulálása, vagy a populista és neoliberális politika térnyerése a volt keleti blokk országaiban. A Trafó Galéria a kiállítás alatt számos kísérőprogrammal segíti a látogatókat az alkotás kontextutásának minél részletesebb megértésében.

A cikk teljes hosszában magyar nyelven itt olvasható: „A világ legkritikusabb művésze” állít ki Budapesten. Portré Hito Steyerlről – A mű (hvg.hu)