Kafka és a TikTok
Miért őrül meg mindenki Franz Kafkáért?

A száz éve elhunyt cseh író munkássága reneszánszát éli a TikTokon és az X-en.

Valószínűleg azok is felismerik a következő képet, akik nem olvasták a történetet: egy bogár hanyatt fekszik az ágyban, és tehetetlenül kalimpál a levegőben vékony kis lábaival. Ezt a jelenetet Franz Kafka Az átváltozás című műve ihlette. Ha mégsem mond semmit, itt egy kis segítség: az 1915-ben megjelent mű Gregor Samsáról szól, aki megmagyarázhatatlan módon egyik napról a másikra óriás rovarrá változik. A mű hamar bekerült a nyugati irodalmi kánonba, és most úgy tűnik, számtalan fiatal fedezi fel újra a novellát, valamint Kafka teljes életművét.

A TikTok-on a #kafka több mint 130 millió megtekintésnél jár, a Kafka-rajongók pedig arról ábrándoznak, hogy egyszer úgy szeresse őket valaki, ahogy Kafka szerette Milenát. Természetesen vannak Kafka fancamok is. Ugyanakkor a Tumblr-en (igen, a platform épp a nagy visszatérését ünnepli) Kafka morbid naplóbejegyzéseiből vett idézeteket tartalmazó posztok alatt kommentek ezrei találhatók: "Lehetetlen aludni, lehetetlen felébredni, lehetetlen elviselni az életet (...)" - olvasható Tumblr-ön. Szinte nem lehet úgy végig görgetni az X-en, hogy ne botlanánk bele a bogárrajz valamelyik mémváltozatába, akár retweetként a „uni life/Unileben” (egyetemi élet) címszó alatt, akár DD-kosaras mellekkel a kis rovar testén „amikor a férfiak mentálisan beteg nőkről írnak” címmel. Nemrég jelent meg a blackfacingről nagy vitát kiváltó kép a brit énekesnőről,  FKA Twigsről, amelyen csótányként látható, azonban néhány felhasználót a kép Az átváltozásra emlékeztette. „Ő is éppen a kafkai korszakát éli” kommentálta egy felhasználó. 

Dr. Dan Hall a Warwicki Egyetemen német történelmet és kultúrát tanít, és ő is mélységesen érdeklődik Kafka iránt. „Kimondottan közérthető módon ragadja meg azt, amit sokan – nem kizárólag a fiatalok, de elsősorban talán ők – éreznek a modern élettel kapcsolatban. A kormányhatóságoknak saját, érthetetlen, önkényes szabályaik vannak, az egyén pedig kirekesztett, elidegenedett, elszigetelt, magányos" - magyarázza.

A Z generációra jellemző cinikus, abszurd, száraz humor Kafka művének nagy részében is érzékelhető. „Átéltük többek között a szélsőséges terror és a jobboldali populizmus felemelkedését, több háborút, az arab tavaszt, a globális pénzügyi válságot, a hatmillió ember halálát okozó világjárványt és az éghajlati válságot” - magyarázza Dr. Hall egyik hallgatója e-mailben. „És megpróbálunk értelmet adni ennek a (hogy is nevezhetném másképp?) kafkai rémálomnak vicceken keresztül, ami miatt a humorunk viszont egyre nihilistább. [...] Éppen ezért egy olyan író, mint Kafka, isteni figura [a fiatalok] számára, különösen Gregor helyzetének abszurditását tekintve Az átváltozásban. Egyszerre tűnik megnyugtatóan ismerősnek és hajmeresztően erőltetettnek.” Bár kevesen ébredtek közülünk valaha is bogárként, kétségtelenül sokan érezték már magukat meg nem értettnek, csapdába esettnek és elidegenedettnek.

Az érdeklődés másik oka minden bizonnyal az erős szocialista irányzat, amely Kafka műveinek nagy részét áthatja. Gregor nem igazán foglalkozik azzal, hogy ő épp rovarrá változott. A legnagyobb aggodalma az, hogy elkésik a munkából, felbosszantja a főnökét, és elveszíti az utazó ügynöki állását (amit egyébként utál, de anyagi okokból rászorul). Átalakulása után már szülei és nővére sem gondoskodnak róla, mivel már nem tudja betölteni a család fő kenyérkereső szerepé. Ez egyértelmű kritikája annak, ahogyan a kapitalizmus az embereket gazdasági teljesítményük alapján értékeli. Egyesek azon a véleményen vannak, hogy Gregor átalakulása önmagában is azt szimbolizálja, hogy az alárendelt tevékenységek mennyire lealacsonyítják és dehumanizálják az embereket. Kétségtelen, hogy ezek az érzések – a nem kielégítő, túlságosan hierarchikus munka és az azt okozó kapitalista rendszer kritikája – egybecsengnek a szocialista álláspontot valló fiatalok növekvő számával.

„A fiatalok számára a munka már nem identitásmeghatározó, hanem gazdasági szükségszerűség” - teszi hozzá Dr. Hall diákja. „A növekvő infláció és a stagnáló bérek miatt alulfizetettek és túlhajszoltak, kiégettnek és elidegenedettnek érzik magukat. Gregor az átalakulása után már nem képes dolgozni, így haszontalanná válik a családja, a munkaadói és a világ számára. Ez megtöri őt. Ez megöli őt.”

Az sem meglepő, hogy Kafka leírása a társadalmi elszigeteltségről a Z generációra, amely a legmagányosabb generáció, is hatással van. „Az átváltozás és a 2020-as lezárások között egyértelmű a párhuzam" - teszi hozzá a 20 éves Leia, aki szintén Kafka-rajongó. „Kafka hihetetlen tehetséggel írja le, milyen érzés a világtól elidegenedve érezni magunkat." A párhuzam nyilvánvaló: Gregor a történet nagy részében szó szerint be van zárva a hálószobájába. De őt is kiközösítették, mielőtt bogár lett, nem volt pezsgő szociális élete vagy közeli barátai: édesanyja panaszkodik, hogy „soha nem jár el esténként”, míg Gregor azon lamentál, hogy a munkája megfosztja őt minden barátszerzési lehetőségtől.  
„Nagyon tetszik ahogy Kafka a modern élet idegenségéről és elidegenedéséről ír” - mondja Leia. „A világ jelenlegi nagy problémái közül sok kafkaiaknak tűnik, [minden] elkerülhetetlen és rémálomszerű. A fiatalabb generáció szerintem úgy érzi, hogy nem tehetünk mást, mint hogy végignézzük, ahogy a világ hátat fordít nekünk."

Megvan a veszélye annak, hogy túlzásba viszik a „kafkai” szó használatát bármilyen reménytelen helyzet leírására, hasonlóan az „orwelli” szóhoz, amelyet valamilyen cenzúráról vagy megfigyelésről szóló esetben, vagy a "shakespeare-i" szót, amelyet minden régimódinak tűnő dologra használnak. De Leia nem téved, sok dolog a fiatalok életében valóban kafkaiaknak tűnik.

Frederick Karl, a Kafka-életrajzíró már 1991-ben kifejtette a The New York Times-ban a következőket: „A kafkai azt jelenti, amikor egy olyan szürreális világba kerülünk, ahol fokozatosan elveszítjük minden kontrollmechanizmusunk, minden tervünk, mindent, amire a saját [viselkedésünket] építettük. [...] De nem adjuk fel, nem fekszünk le meghalni. Minden meglévő eszközünkkel harcolunk ellene. Azonban természetesen esélyünk sincs.” Az, hogy a kemény munka nem kifizetődő intő jele annak, hogy a fiatalabb generáció rosszabbul él, mint a szüleik. Nap mint nap felkelni, hogy egy értelmetlen, hálátlan munkát végezzünk, anélkül, hogy reményt látnánk arra, hogy valaha is eljutunk valahová, vagy akár csak az alapvető szükségleteinket is fedezni tudjuk? Zabtejet veszünk és lemondunk a vörös húsról, miközben az olaj- és gázipari vállalatok rekordnyereséget termelnek? Mi is lehetne ennél kafkaibb?

„Valóban elég rossz a helyzetünk” - állítja Dr. Hall egy másik tanítványa. „De már az is vicces, hogy azonosulni tudunk [olyasvalakivel, mint Gregor], és ez furcsa összekapcsolódást hoz létre, legalábbis számomra. Szolidaritást. Vagy legalábbis megértés.”