gyors belépés:
ugrás a tartalomhoz (Alt 1)ugrás az almenühöz (Alt 3)ugrás a főmenühöz (Alt 2)

#Klartexte
Újratanulni az „újságolvasást”

Akár a mindig is ingatag kelet-európai demokráciák gyermekei vagyunk, akár a mostanság megingó nyugatiaké, nap mint tapasztaljuk, hogy újra kell tanulnunk a hírek értelmezését. Az elmúlt évtizedben a médiakörnyezet és a közbeszéd is olyan gyors változásokon ment keresztül, hogy még a legtanultabbak is sokszor tanácstalanul állnak annak a híráradatnak a közepén, ami ránk zúdul, amint fellépünk az internetre, bekapcsoljuk a tévét, vagy – egy kihalóban lévő szokás makacs fenntartóiként – belelapozunk egy újságba.

A varsói, a prágai és a budapesti Goethe Intézet közös programot indított, hogy segítsen a közönségnek eligazodni a mai médiaüzenetek között. A tájékozódásunkat segítő cikkek németül és minden résztvevő ország nyelvén is megjelennek, és együtt próbálnak fogódzókat adni a hírek, nyilatkozatok, társadalmi és politikai üzenetek értelmezéséhez.

Klartexte, grafika: Ducki Kristóf © Goethe-Institut Ungarn A magyar cikkek három témát járnak körül. A keretezés, a populizmus és az álhírek területén vázolják fel, hogy mik azok az aktuális globális és helyi kérdések, amelyek ismerete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy öntudatos és magabiztos médiafogyasztók lehessünk. A keretezés fogalma azt jelenti, hogy egy eseményt, jelenséget mindig más jelenségek, folyamatok összefüggésében jelenítenek meg a számunkra, és ezzel befolyásolják, hogy hogyan értjük meg, hogyan értékeljük azt. A cikkek abban segítenek, hogy azonosítani tudjuk azokat a kereteket, amelyekkel szándékosan vagy öntudatlanul befolyásolják a gondolkodásunkat aktuális kérdésekről. A populizmus, a többségi véleményre és irracionális indulatokra alapozott, népszerűséghajhász politikai retorika nem újkeletű jelenség. Az utóbbi években azonban sikeres politikai stratégiának bizonyult a nyugati demokráciák világában is. Ezért fontos, hogy képesek legyünk felismerni a félelmeket meglovagló, hamis összefüggéseket tényként feltüntető beszédmód jellegzetességeit. Az álhírek (vagy sokszor más nyelvekben is használt angol nevén a fake news) áradata, mely a közösségi média lehetőségeit kihasználva a politikai kampányok eszköztárában ugyanúgy helyet kap ma már, mint az üzleti kommunikációban, aláássa a média tekintélyét, és a legrutinosabb hírfogyasztókat is zavarba hozza. Az álhírek kiszűrése nem lehet csak a hatóságok és az újságírók feladata, magunkat is fel kell vérteznünk a becsapás, a megvezetés, a manipuláció ellen.
 
A folyamatos tájékozódás és újratanulás a gyorsan változó nyilvánosságban nemcsak az újságírók számára elengedhetetlen. Mindannyiunknak szükségünk van rá ahhoz, hogy képesek legyünk válogatni, értékelni, hogy ne váljunk végtelenül kiszolgáltatottá az új média világában, az üzleti vagy politikai célú manipulációk közepette. Vagyis ahhoz, hogy tudatos hírfogyasztóként egymásért, a közösségeinkért felelős állampolgárok lehessünk.
 
Gács Anna
egyetemi docens, ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék