© Wallstein Verlag
Susanne Fritz harmadik regénye a „Hogy kerül a háború a gyerekbe”: nagy mértékben személyes történet ez, amelyet a kimondhatóság határainak érzékeny tiszteletben tartásával mesél el a szerző. Fritz a múlt kísérteteinek, édesanyja belső démonainak nyomába ered a könyv megírása során – és ezek a démonok egyúttal persze a sajátjai is. Arra a kérdésre keresi a választ az írónő, hogy miért jelentenek tabut édesanyja számára bizonyos témák, és miért válik életkérdéssé édesanyja számára az, ami az ő szemében irodalom csupán. Az anya traumáinak egyszerre irodalmi és lelki feldolgozásáról van szó tehát, amelyből egyszersmind kibontakozik a sziléziai német civil lakosság története is. Feldolgozása ez annak a tehernek, amelyet a háború jelent a felnövekvő gyerek számára, aki ártatlanul is bűnrészessé válik, és még annak lehetőségétől is megfosztja a történelem, hogy kimondja saját fájdalmait.
Nagyszerű példája Susanne Fritz regénye annak, hogy hogyan beszélhetünk személyes hangon a történelemről, a történelem fehér foltjairól, elkerülve mind a vádaskodást, mind pedig az áldozat vagy a tettes egyaránt súlyos tehertételekkel járó szerepét. Hallatlan nyelvi erővel mutatja meg a szerző a becsületesség és a beleérzés lehetőségét.
Tanulságos történtet kínál ez a könyv arról, hogy hogyan bánjunk a múlt kísérteteivel, mégpedig a sajátjainkkal és elődeinkéivel egyaránt, hiszen máskülönben bennünk, az utódokban élnek tovább a múltbéli traumák kiváltotta öntudatlan viselkedésminták.