© Carl Hanser
Robert Seethaler új könyvének színhelye egy kisváros temetője, szereplői halottak, akik a temetőben saját életükről vagy annak egy-egy pillanatáról mesélnek. Valamennyiük élete kapcsolódik a városka történetéhez s olykor egymáséihoz is, bár ez csak apránként derül ki. Paulstadt nevében és jellegében is az amerikai Lewistownra hajadzik, arra az illinois-i kisvárosra, amelynek történései Edgar Lee Masterst az 1915-ben megjelent Spoon River Anthology megírására ösztökélték. De Masters híres versgyűjteményének hatása nemcsak a helyszínválasztásban, hanem könyv szerkezetében is tetten érhető, azzal a lényeges különbséggel, hogy Masters versben beszélteti halottait, míg Seethaler holt lelkei prózában narrálnak. Az osztrák író ennek dacára megőrizte a balladai hangvételt, a képzeletbeli Paulstadt köré fonódó történeteket nem az európai jóléti társadalmak, inkább a filmekből ismert Közép-Nyugat hangulata hatja át; kallódó magányos emberekről, a semmiből jövő és a semmibe vesző kapcsolatokról olvashatunk bennük, csupa olyan emlékről, amelyen átüt a temető melankóliája. Az elmesélt és az elhallgatott részletek közötti feszültségnek köszönhetően az olvasó kétszáz oldalon keresztül izgatottan keresi az elbeszélés nagy ívét.