Romkocsmák Budapesten
Kérek egy Szimplát!

Régi bérházak belső udvarain és összenyitott lakásaiban dübörög a budapesti romkocsma-élet. A düledező épületeknek ez a hattyúdala – az elkerülhetetlen bontás előtt.

Ahogy az ember belép a bérházak jellegzetes belső udvarára, a műanyag vödrökből kialakított lámpák alá, ismerős kép fogadja. Járjon Budapest bármelyik romkocsmájában, esténként mindenütt emberek nyüzsögnek. A lomtalanításon begyűjtött berendezési tárgyak között nincs két ugyanolyan, a rozoga székeket színesre festették, az ételpultnál virsliért állnak sorba, a dohos pincében DJ pakol, néhányan pedig táncolnak.

A romkocsmák szinte kizárólag Budapest belső kerületeiben találhatóak. Legtöbbjük a VII. kerületben – az egykori zsidónegyedben – áll, de a VI. és VIII. kerületben is akad egy-két hely. Tipikusan pesti műfaj ez, bár tiszavirág életű próbálkozások voltak Budán is; a cikk születésekor egyetlen budai romkocsma, a Szezon ismert.

Az első fecske

Homályba vész, ki nevezte először romkocsmának az egynyári szórakozóhelyeket. Az első fecskére viszont sokan emlékeznek: 2001 őszén négy – a vállalkozásokhoz mit sem értő – bölcsész spontán ötlettől vezérelve kölcsönökből hozta létre a Kertész utcai Szimplát. Egy évvel később követte nyári fiókja, a Kazinczy utca 25. hátsó udvarán kialakított Szimpla kert. „Olyan helyet szerettünk volna, ahonnan akkor megyünk haza, amikor akarunk” – mesélte a kezdetekről Gauder Márk, a Szimpla egyik alapítója. A Kazinczy utcai szórakozóhely híre eleinte szájról-szájra terjedt: neohippik, bringások, különböző urbánus szubkultúrák gyülekeztek itt, aztán jöttek a turisták, végül fél Budapest itt kötött ki.

Az ötletből aztán sikeres vállalkozási modell lett. Nyárról-nyárra egyre több Szimpla-klón nyílt a VII. kerületben, a helyek elvesztették underground jellegüket, megmaradt viszont az egyedi hangulat, ami miatt a mai napig a romkocsmák Budapest legjobb szórakozóhelyei.

Mi a vonzó bennük?

„Az otthonosság” – vágja rá Hatvani Ádám, a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) építésze. „Emellett olcsók, viccesek, és valamennyire egyediek is, bár a romkocsmák azért kicsit hasonlítanak egymásra” – teszi hozzá.

Sokan egyenesen hungarikumnak tartják a romkocsmákat, de Édes Balázs közgazdász szerint már csak azért sem azok, mert a hippihullám a 70-es években hasonló szórakozóhelyeket keltett életre. Az újrahasznosításra, öko- és retrószemléletre koncentráló romkocsma-design pedig belesimul a jelenlegi világtrendekbe. 

Olyannyira így van, hogy a romkocsmákról a hátizsákos turisták Bibliájaként számon tartott Lonely Planet is megemlékezik. Leleményes vállalkozók - kihasználva, hogy egy éjszaka alatt kényelmes tempóban akár öt-hat helyet is végigihat az ember - külön romkocsma-túrákat szerveznek a városba érkezőknek. A külföldi útikönyvekben a romkocsma Kert’s, Biergarten, Ruinkneipe, ruin pubs neveken tűnik fel; a Szimplában ma már több külföldi szót lehet hallani, mint magyart. 

„Ha turista szemmel nézed, ez a negyed Belváros, de már nem a Váci utca. Korábban Prágában vagy Berlinben is megtapasztalható volt a lerobbant romkocsmákhoz köthető filing, ami a legtöbb közép-európai városból mára kiveszett. Budapesten viszont sok utazóban felébred a nosztalgia az ilyen helyek iránt. Romantikus, nosztalgikus, átmeneti valami” – mondja Édes Balázs.
 

Mi hozta létre?

Hogy miért elsősorban Budapest VII. kerületében terjedtek el a bohém szórakozóhelyek? Egy normálisan működő városban ilyenfajta városfejlődés a külvárosokban, ipari telepeken jön létre. 

„A romkocsma-modell kialakulását a helyi városrombolás tette lehetővé. – mondja Édes Balázs. A városvezetésnek nem volt pénze, elképzelése és komolyan vehető szándéka sem a rossz állapotban lévő városnegyed önerőből történő rehabilitációjára, amit a kerületben megjelenő ingatlanfejlesztőkre bízott volna minden problémájával együtt. Legyen szó a régi lakók lakhatásáról, az épületek teljes vagy részleges bontásáról vagy magáról az épületrekonstrukcióról.”

Édes szerint a műemlékvédelmi és építészeti szempontok a háttérbe szorultak, a helyi lakosság megtartása nem volt cél. Mint utólag sejthető, a városvezetésnek az lehetett a legfontosabb, hogy nyerészkedni tudjon az ingatlanok áron alul történő értékesítésével. Közben a befektetők egy sor műemlékileg védett házat bontottak le a régi zsidónegyedben, néhány ház ledöntését pedig csak a civil tiltakozás akadályozta meg. (Hunvald György kerületi szocialista polgármester és társai ellen bűnszervezetben elkövetett sokszázmilliós csalás, vesztegetés miatt indult eljárás, aminek az első fokú bírósági tárgyalása 2011 áprilisában kezdődött. – A szerk. megjegyzése)

Édes szerint a romkocsmák voltaképp ennek a káosznak köszönhetik létrejöttüket. Az üzleti modell eleve az ingatlanok ideiglenes hasznosítását célozta. Az üzemeltetőknek pedig jól jött, hogy a 2008-as gazdasági válsággal befagyott az ingatlanpiac, és nemigen indultak új beruházások Magyarországon. Noha a romkocsmák a gyanús ingatlanügyletek szomszédságában sarjadtak, sokat tettek azért, hogy a kerületnek jobb legyen az imidzse.

A pusztulás pillanatfelvétei

Ha egy lebontásra váró házba romkocsma költözik, egy pillanatra megállítja az épület pusztulását. „Ezeknek a házaknak a legnagyobb ellensége az, ha nem használja őket senki. – véli az építész Hatvani Ádám. A romkocsma nem avatkozik be az épület szerkezetébe, hanem konzerválja azzal, hogy az épületet átmenetileg használhatóvá teszi. A legtöbb bérlő ideiglenes megoldásokat alkalmaz, mivel bizonytalan, hogy mennyi ideig maradhat” – magyarázza Hatvani. 

Ez az ideiglenes állapot akár évekig is elhúzódhat – ez történt a második Szimpla kert-tel, ami 2004-ben lehorgonyzott a Kazinczy utca 14-ben, az egykori kályhagyárban. A tartós átmenetiség a ház sorsát is megváltoztathatja: miután egy hely beépül a köztudatba, a bontás helyett az önkormányzat kénytelen fontolóra venni a felújítás lehetőségét. 

A romkocsmákért általában nem lelkesedik az önkormányzat, hiszen a lakókat zavarja a világvárosi nyüzsgés. A képviselőtestület, általában a választások előtt, szigorít is a helyi csendrendeleten, ami azonban a helyzeten nem változtat: a romkocsmák dübörögnek, a lakástulajdonosok pedig szitkozódnak a sűrűn lakott városnegyedben.