gyors belépés:
ugrás a tartalomhoz (Alt 1)ugrás az almenühöz (Alt 3)ugrás a főmenühöz (Alt 2)

Menekülés hőlégballonnal
„Egy nagy zsák, forró levegőt bele, és fel az égbe”

Ballon
© Studiocanal

Ezen az igaz történeten alapszik a Bully Herbig-film: 1979-ben két család egy óriási hőlégballonnal menekült el az NDK-ból. Ezer négyzetméter anyagot varrtak össze, és elindultak nyugat felé. De aztán kihunyt a láng, elfogyott a gáz.

Éjjel fél egy, erdei tisztás a keletnémet Pößneck közelében, a türingiai–bajor határon. Peter Strelzyk és Günter Wetzel kipakolja a rakományt a kis Wartburg utánfutójából: a száz kilós, összehajtogatott ballont, a lángszórót, a propánbután-gázpalackokat, a saját kezűleg hegesztett gondolát. A nyugatnémet rádió erős északi szelet jelentett – ez épp jól jött vakmerő tervükhöz.

A két férfi kiteregeti a ballont, a házilagos fújtatóval megtölti levegővel, és beindítja a propán-bután gázzal működő lángszórót. A forró levegőtől lassanként felegyenesedik a ballon.

A gondola, amelyen a férfiak állnak a feleségükkel, Petrával és Dorisszal és négy gyerekkel, mindössze egy méter negyvenszer egy méter negyvenes. A kiesés ellen egyedül az a szárítókötél véd, amelyet a gondola négy sarkán álló, nyolcvan centis rudak tartanak.

Az indulásnál majdnem katasztrófa történik. A ballon tüzet fog. De egy tűzoltókészülékkel gyorsan eloltják a tüzet, mielőtt még a lángokban elenyészne az álom a szabad életről. Aztán még egy anyagsüveg is elszakad odafent a ballon közepén. A ballon mégis méterről méterre emelkedik.

28 lélegzetelállító perc

Újabb ijedelmet okoz, amikor fényszórók bukkannak fel az éjszakai égbolton. Felfedezte őket a határőrség? A ballon kétezer méteres magasságba emelkedik, oda már nem érnek el a fényszórók. Most már minden a széltől függ. És a lángszórótól.

Az 1979. szeptember 16-án végrehajtott, titkos, éjszakai repülés az egyik leglátványosabb menekülés volt az NDK-ból a két Németországot elválasztó fal 18 évvel korábbi felépítése óta. Azelőtt még sohasem sikerült egyetlen keletnémet állampolgárnak sem saját építésű repülő szerkezettel Nyugat-Németországba menekülni. És csak ritkán jutott át ilyen nagy csoport a falon és az aknamezőn.

A nyolc türingiai menekülőnek szerencséje volt: az északi szél a szabadság felé fújta őket, ahogy tervezték. Igaz, egyszer csak kihunyt a láng, elfogyott a gáz. Még utoljára fellobbant a lángszóró, egyfolytában ereszkedtek, aztán földet értek a menekültek. 28 lélegzetelállító perc után a ballon nem túl gyengéden leszállt egy erdőcskében. Amikor a két férfi óvatosan kikémlelte a környéket, egy bajor rendőrjárőrre akadtak. „Az első kérdésünk az volt: Nyugaton vagyunk?” – mesélte Günter Wetzel a „Markus Lanz” talkshow-ban.

Nem lehettek biztosak a dolgukban, ugyanis egyszer már kudarcot vallott egy légi úton tett menekülési kísérletük, de szerencsére nem fedezték fel őket. De ezúttal a két család elég messzire jutott – sikerült! A két férfi az északkelet-bajorországi Naila közelében, egy mezőn fellőtt egy szilveszteri rakétát – ez volt a megbeszélt jel Petra, Doris és a gyerekek számára, akik a földet érés után elrejtőztek.

Kockázatos menekülés

Az NDK elhagyásának legális útját úgy hívták: „Végleges kiutazás iránti kérelem”, és többnyire elutasították. Így az elégedetlenek számára maradt a belső emigráció – vagy a „dobbantás” A SED, a keletnémet állampárt ezt úgy nevezte: „a köztársaság illegális elhagyása”, és börtönnel büntette.

Ennek ellenére évről évre keletnémet állampolgárok ezrei próbálták meg illegálisan elhagyni az országot: berlini alagúton át, szörfdeszkával és minitengeralattjáróval a Balti-tengeren vagy egy megerősített személyautóval a határsorompót áttörve – aki nyugatra akart menni, annak találékonynak és vakmerőnek kellett lennie. Sokan meghaltak, amikor át akartak szökni a határon, még nem sokkal a fal leomlása előtt is voltak áldozatok.

Hogy megússzák a szögesdrótot, az aknákat és az automata tüzelőberendezéseket, Peter Strelzyk kitalálta a saját készítésű hőlégballonnal való menekülés merész tervét. Günter Wetzelben, a barátjában, akivel együtt dolgozott a pößnecki műanyaggyárban, arra a szövetségesre talált rá, akire szüksége volt.

Munka után a pincében összehegesztették a hőlégballon gondoláját, éjjelente pedig elhagyott erdei tisztásokon kísérletezgettek a lángszóróval, amelynek a meleg levegőt kellett szolgáltatnia a szigorúan védett határ átrepüléséhez. Feleségeikkel és a legidősebb Strelzyk-fiúval méterről méterre varrták össze óriási anyagdarabokból az ezer négyzetméteres, 28 méter magas és 20 méter széles ballont.

Légi szökevények a filmvásznon

Már az anyagbeszerzés is nagyon kényes dolog volt, hiszen nem volt szabad egyszerre túl sokat vásárolniuk, nehogy feltűnő legyen – főleg miután egy vadász megtalálta a korábbi, sikertelen szökési kísérletből visszamaradt ballont, és a keletnémet hatóságok nagy erőkkel nyomoztak a menekülők után.

Günter és Petra Wetzel egy időre ki is szálltak, mert úgy ítélték meg, kicsi az esély a sikerre, és túl nagyok a veszélyek. De 1979 nyarán mégis úgy döntöttek, hogy Strelzykékkel tartanak. Megkezdődött a munka az immár harmadik hőlégballonon, és sietniük kellett, mert a rendőrség már a nyomukban volt.

Ezúttal sikerült. A különleges szökés sztárrá avatta a két családot a nyugatnémet sajtóban; a „Stern” a címlapon szerepeltette őket. Hírük Hollywoodba is eljutott. Két év múlva világszerte mozikba került a történet „Éjszakai átkelés” címmel. A Disney-változat után most Michael „Bully” Herbig újra megfilmesítette a hőlégballonos menekülést. „A hőlégballon” című filmet 2018 szeptemberében kezdték vetíteni.

Ahol a filmek véget érnek, a valóságos életben folytatódik a dráma. Strelzykék története belnémet politikai ügy lett, amikor a Stasi, a keletnémet államvédelmi szerv „szökéshez nyújtott segítség” miatt letartóztatta Jürgen Diert, Peter Strelzyk egyik barátját. Nagy sajtóvisszhangot keltve kereste fel a fogva tartottat Eduard Lintner, a CDU belnémet ügyekért felelős szóvivője; Strelzyk még Helmut Schmidt kancellárnál is szót emelt a barátjáért.

A Stasi markában?

Diert 1982-ben váratlanul szabadon engedték, és hamarosan nyugatra utazhatott. Strelzyk időközben nyitott Bad Kissingenben egy villamossági szaküzletet, és rögtön alkalmazta a barátját. Csakhogy nem tudta, hogy a barátja Stasi-ügynök lett. Az Állambiztonsági Minisztérium a börtönben „Diener” fedőnéven beszervezte Diert; az együttműködés volt a feltétele a szabadulásának.

„Diener” szorgalmasan jelentett a Stasinak Strelzykékről, még magánéletük intim részleteit sem hagyta homályban megbízói előtt. És ő volt az, aki átvette a boltot, miután az néhány év alatt tönkrement. Azért küldte Stasi, hogy az ő segítségével álljon bosszút a hőlégballonos szökés kitervelőjén? Az államvédelmi szerv megbízásából tette tönkre Dier az üzletet? Ez a szörnyű gyanúja támadt Peter Strelzyknek, amikor betekintést nyert a Stasi-dossziéjába.

Hét dossziét töltöttek meg Mielke emberei a „Körte” fedőnevű operatív intézkedés során. Amikor Strelzyk a fal leomlása után átnézte őket, egyéb kellemetlen meglepetés is érte: a Stasi megfigyeltette őt a nővérével („Sabine Unger” fedőnéven) és a fivérével is („Klaus Voght”), akik vagy önként vagy kényszer hatására vállalkoztak a feladatra.

Az NDK összeomlása és az újraegyesítés után Doris és Peter Strelzyk a kilencvenes évek közepén visszatért Pößneckbe. 1999-ben megírták élettörténetüket a „Szökés hőlégballonnal” című könyvben. A könyv végén felteszik a kérdést, hogy vajon a mai tapasztalataik birtokában is vállalkoznának-e a szökésre. A válasz: „Egyértelműen igen.”

Még megvan az eredeti ballon

Günter Wetzel másképp látja. 1979-ben egyszerűnek tűnt a dolog: „Egy nagy zsák, forró levegőt bele, és fel az égbe”. Most már csodálkozik ezen a bátorságon. „Örülök, hogy annak idején így döntöttünk, de mai tudásommal már nem csinálnám meg, mert túl veszélyes volt.”

A két család a szökés után nem sokkal összekülönbözött, elváltak útjaik. Strelzykék sokat szerepltek a sajtóban, míg Wetzelék visszahúzódtak, mondván: „újra normális életet akarunk élni”. Hof közelében telepedtek le, Günter Wetzel autószerelő lett, de az ő családját is megfigyelték keletnémet ügynökök, és próbálták rábírni őket, hogy térjenek vissza az NDK-ba.

Günter Wetzel csak tíz évvel ezelőtt határozta el, hogy saját szemszögéből is leírja a történteket a Ballonflucht.de honlapon – többek között azért is, mert „sok mindent helytelenül ábrázoltak”. Felrótta például Peter Strelzyknek, hogy eltúlozta a saját szerepét, mintha „az egész szökést ő tervezte volna meg, ő épített volna meg mindent, és minket csak szánalomból vitt volna magával”.

Peter Strelzyk 2017 márciusában halt meg 74 évesen. Günter Wetzel ma 63 éves, fürge mozgású, bajszos, kopaszodó férfi, szemüveggel. Éveken át segítette Michael Herbiget a szökésükről szóló film elkészítésében. A filmhez a valóságban is elkészítették a két hőlégballont, nem számítógépes animációval helyettesítették őket.

Az eredeti hőlégballon még megvan ugyan, de nem állt rendelkezésre; 2019 májusától restaurálva állítják ki egy regensburgi múzeumban. A gondola a ballon anyagának tíz csíkjával a berlini Falmúzeumban látható. A ballon készítői ajándékozták Naila városának, amely aztán továbbadta a Falmúzeumnak. Érdeklődött iránta egy brit múzeum és egy amerikai milliárdos is, de a bajor városka úgy döntött, a gondolát inkább Berlinnek adja.