A színház ma
Színház polarizált időkben – zárszó (helyett)
A színház mindig politikai hely, egész egyszerűen azért, mert ott olyan témákkal foglalkoznak művészi eszközökkel, amelyek minket érintenek mint egyéneket és mint társadalmat. Ezt a helyet meg kell védeni – ez világosan kiderült 2019. november 5-én a Goethe Intézetben, ahol német és magyar színházcsinálók beszélgettek a színház mai feladatairól.
A színházat mint olyan helyet, ahol a színpadon (és a színpad mellett) politikai szempontból is izgalmas témákat tárgyalnak, néhány éve Németországban támadások érik szélsőjobbról. Ez a fejlemény azokra a diszkurzív frontvonalakra vezethető vissza, amelyek nagy mértékben hozzájárultak a nyilvános viták polarizáltságához. Konkrétan arról van szó, hogy számos színháznak kellett szembenéznie – főleg Németország keleti felében – az AfD (Alternatíva Németországnak) részéről érkező ellenségeskedéssel. A szélsőjobboldali párt azzal fenyegetőzik, hogy „hozzáfog a kulturális intézményrendszer megtisztításához” (idézet Marc Jongen AfD-politikustól Peter Kümmel A tisztátalanok védekeznek című cikke után, Die Zeit, 2019. aug. 22., 36. old.), és csökkenti azoknak a színházaknak a támogatását, amelyek nem tartják magukat az AfD „kulturális eszményképéhez”. A színházakat képviselő Német Színházi Egyesület többször is nyilvánosan állást foglalt ezekkel a fenyegetésekkel szemben, és ellenállásra hívott fel a „völkisch-nacionalista propaganda” és a művészet instrumentalizálása ellen (lásd például az Erklärung der Vielen (Sokak nyilatkozata) címmel megjelent állásfoglalást, elérhető az egyesület honlapján (buehnenverein.de), a Kulturpolitische Statements menüpont alatt). Drezdában, ahol 2015-ben megalakult a Pegida nevű idegengyűlölő mozgalom, a Staatsschauspiel akkori igazgatója, Wilfried Schulz lekapcsolta a színház díszkivilágítását, hogy az épület ne legyen „az idegengyűlölet díszlete”. De voltak konkrét támadások is, például pereskedés formájában, Falk Richter drámaíró és rendező pedig halálos fenyegetéseket is kapott. A háttér: Richter a FEAR című, posztdramatikus darabjában, amelyet 2015 októberétől 2017 májusáig játszottak a berlini Schaubühnében, különböző hangokat szólaltat meg, köztük Gabriele Kubyét, aki egy eredetiben idézett beszédében a melegek ellen uszított. Kuby ebben a személyiségi jogai megsértését látta, és pert indított Richter és a Schaubühne ellen, amelyet azonban elveszített.
Ennek tükrében Richter és Schulz a Goethe Intézetben rendezett beszélgetés során többször is hangsúlyozta, hogy a színháznak kritikai instanciaként is feladata van; Schulz a művészet és a politika közötti íratlan szerződésről beszélt, mely szerint a művészetnek kritikát kell gyakorolnia. Ugyanakkor kiemelte, hogy nem magától értetődő, hogy a színházak ilyen szabadon működhetnek. A művészi szabadságot Németországban ki kellett harcolni. Richter utalt az elődeire, köztük Bertolt Brechtre és Heiner Müllerre, akik folyamatos fenyegetések között dolgoztak, sőt az életük is veszélyben forgott, és emigrációba kényszerültek.
A Kováts Adél (Radnóti Színház), Készég László (Miskolci Nemzeti Színház) és Bagossy László (Színház- és Filmművészeti Egyetem) részvételével zajló pódiumbeszélgetésből kiderült, hogy a német és a magyar színházi szakemberek eltérően közelítik meg a kérdéskört. Már csak ezért is nagy szükség van az ilyen nemzetközi eszmecserére, amely november 5-én az ELTE Germanisztikai Intézete, a DAAD és a Goethe Intézet, valamint a részt vevő színházak együttműködésével valósult meg. Leginkább mégis azokat a német és magyar vendégeket illeti a köszönet, akik vállalták, hogy elmondják gondolataikat a színházról mint politikai helyről. A teljes beszélgetés elolvasható a Színház folyóirat következő számában.