Interjú Wolfgang Voigttal
Visszavarázsolás

Wolfgang Voigt elismert művész, zeneproducer és a kölni Kompakt lemezkiadó és -bolt társalapítója, aki számtalan művésznéven tevékenykedik. A minimál-techno nagy tekintélyű úttörője 25 éve tágítgatja a határokat techno és művészet, minimal és ambient között. Első budapesti fellépése alkalmából beszélgettünk vele.

Köztudott, hogy szereti a pop-artot. Mit gondol, hogy viszonyulna Andy Warhol az NFT-hez (Non-Fungible Token, azaz nem helyettesíthethő token – a szerk.)?

Nyitottan, jól össze tudná egyeztetni az NFT mögött levő gondolatot saját művészi filozófiájával és gyakorlatával.

Ön a kölni Kompakt társalapítója, testvérével együtt működtetik a kiadót, nemrég adtak ki Voigt & Voigt néven egy ünnepi albumot. Hogyan tudná összefoglalni azt a víziót, amely összeköti és vezeti Önöket?

A Kompakt mindig is világra nyitott, pop-affinitással bíró techno-kiadóként határozta meg magát. Számunkra a techno határtalan, nagyon demokratikus zene; olyan nyelv, amelynek sok nemzetközi „nyelvjárása” van, és mi próbáltunk némi kölni dialektust hozzátenni. A fivéremmel, Reinharddal közösen vitt „Voigt & Voigt” projekt során főleg az underground-technót igyekeztünk sajátos kölni szellemiséggel keresztezni. Emellett pedig a nyolcvanas évek nemzetközi popzenéjéből is kölcsönöztünk stilisztikai elemeket, mivel a techno előtt az volt ránk nagy hatással.

Hogyan látja a kölni szcénát – Berlinnel összehasonlítva vagy attól függetlenül?

A maga módján mindkét városra jellemző a nagyfokú kreativitás, de a hátterük sok tekintetben eltérő. A Rajna-vidéken még mindig érezhető az utóbbi évtizedek és az úgynevezett „régi” Nyugat művészete/zenéje/szellemisége. Kraftwerk, Can, Művészeti Akadémia és a Spex művészeti folyóirat, az Új Vadak festészete, Gerhard Richter, Karlheinz Stockhausen... Berlin a techno világfővárosa.

Milyen tanácsai vannak pályakezdő elektronikus zenészek számára?

Higgyenek magukban, és dolgozzanak ki valamit, amit csak ők tudnak csinálni. Ne hagyják, hogy legyűrje őket a zene túlreprezentáltsága és állandó jelenidejűsége a Soundcloud és a Spotify korában.

Ön festő is. Milyen a kapcsolat az elektronikus zene és a képzőművészet között? Kölcsönösen inspirálják egymást? Ha igen, miképpen?

Esetemben a határok mindig is átjárhatók voltak. Van némi kölcsönhatás és koncepcionális összefüggés a zenei és a festészeti munkám között, de a két dolog egymástól függetlenül működik.

Február 10-én a Magyar Zene Házában a Rückverzauberung (Visszavarázsolás) című produkcióval lép fel. Mesélne a mögötte levő művészi elképzelésről?

A Rückverzauberung szó saját találmány, fikció, amely abból az absztrakt elképzelésből indul ki, hogy a produkció alapját képező zenei anyagot (samples) különböző technikai feldolgozási és dekonstrukciós módszerekkel vissza lehet vezetni „ártatlan” ősállapotára, tiszta hangesztétikájára. „Jelentéstelenítés”. Egyébként a Rückverzauberung a GAS néven futó, ismertebb projektem konzekvens továbbfejlesztése a beatmentes absztrakció felé.

Az Ön művei tele vannak irodalmi referenciákkal, Thomas Mann Varázshegy című könyvét többször is megidézi zenéi címeiben, Kafkát is feldolgozta, a GAS projekt hangtájairól könnyen eszünkbe juthat Goethétől A vándor éji dala. Van olyan német vers vagy más irodalmi szöveg a Rückverzauberunghoz, amely visszaadná a projekt illékony és komplex lényegét?

Igen, elvileg minden szöveg. Például: „…vagy más illékony, amely lényegét vers projekt komplex Rückverzauberunghoz visszaadná…”

Apropó Kafkatrax. Hogyan viszonyul Kafkához? Életének melyik fázisában készült ez a sorozat? Milyen művekből és milyen technikával dolgozott?

Kafka nagy hatással volt rám 18-19 éves koromban, a Kafkatrax című zenei projektem pedig 2011-es. Az egyenes techno-bassdrumot olyan ritmikus-absztrakt nyelvi töredékekkel fűzi össze, amelyek egy Kafka-hangoskönyvcédéből származnak. Így jön létre valamiféle bizarr és irritáló „kafkai” atmoszféra, amelyre táncolni lehet.
      Több mint húsz művésznév alatt zenél. Hol érdemes belevágni ebbe a terjedelmes diszkográfiába azoknak, akik most kezdenek vele ismerkedni?

Ezeknek a neveknek jó része a mozgalmas, vad kilencvenes években keletkezett, és ott is maradt. Mostanában kevesebb projektnévvel dolgozom, és ezeket igyekszem egyetlen név – a sajátom – alatt összefésülni. A honlapom (www.wolfgang-voigt.com) széleskörű áttekintést nyújt az utóbbi harminc év munkásságáról.

Hol foglal állást az analóg kontra digitális eszközhasználati vitában?

Ebben a kérdésben egyáltalán nincsenek előítéleteim és esztétikai preferenciáim, és nem is idegenkedem egyiktől sem. A cél szentesíti az eszközt.

Még egy irodalmi kérdés. Nietzsche így ír a Nietzsche kontra Wagner című, utolsó művének Wagner mint veszély című fejezetében: Mintha a munkáiban Ön megtalálta volna a megoldást Nietzsche dilemmájára: a tánc és a hallgatás érzékeny egyensúlyát. Nehéz ezt az egyensúlyt fenntartani?

Valóban megtaláltam a megoldást a magam számára. Az egyensúly művészi gyakorlatának egyik aspektusa az, hogy az ellentmondást egyidejűségben kell feloldani.

Mit hallgat mostanában?

Jövőzenét.

Örömmel várjuk a Magyar Zene Házában!

Köszönöm, én is örülök a rendezvénynek és első budapesti látogatásomnak.